Irattáram rendezése közben találok egy, s mást, így az alábbi újságcikket is, amit tájékoztatásukra elküldök. A téma közvetve kapcsolódik Székelyhídhoz, hiszen Máté Imre költő ott végezte a líceumot, sógora, Nánási Zoltán meg ott tanított évtizedeken keresztül. Az Érmellékhez azonban Százhalombatta is kapcsolódott azzal, hogy huszonegy évvel ezelőtt, a Százhalombattai Hírtükör (városi közéleti lap) szerkesztősége – a lap III. évfolyamának 1. számában – kérésemre közzé tette Máté Imre egyik versét, majd a következő, az 1990. január 17-i lapszámban, a Megéri című versét, az alábbi felvezetéssel:

 

 

„Januári első lapszámunkban Máté Imre Érmihályfalván élő költő versét közöltük. Nem tudtuk, nem tudhattuk, hogy a közlés posztumusz, mert a költő az égi Parnasszusra szállt, hogy onnan tekintsen le óvó tekintettel a méhkasként megbolydult népére. Most már csak abban bízhatunk, hogy Máté Imre és sorstársainak alkotásai az évtizedes hallgatás után újra megjelennek. Utolsó verseinek egyikével búcsúzunk az erdélyi magyar irodalom egyik tehetséges alkotójától.”

 

 

Ismereteim szerint Imre verseinek egy része a Segíts meg, emberségem! című kötetben, a Kriterion Könyvkiadó gondozásában jelent meg 1984-ben, Gábor Ferenc és Számadó Ernő verseinek társaságában. Legutóbb, Kihúzott sorok között címmel az Aegis Ephebum Egyesület adta ki verseinek egy részét, 2009-ben. Imrével szoros kapcsolatban álltam, így tőle közvetlenül is kaptam a fent említetten kívül további öt, általa gépelt verset. Ezek nem jelentek meg egyik kötetben sem. Sorsukról nem tudok, de ennek igyekszem minél hamarabb utána nézni Imre húgánál (Nánási Piroska) és unokahúgánál, esetleg a legutóbbi kötet kiadóinál (Felvinczi Erzsébet), hogy a verseket a megfelelő helyre eljuttassam.

 

 

Balla Károly

 

 

 

Máté Imre: Megéri

 

 

Gyökérző titkos vággyal élnek
parasztjaim, hol nincs ítélet.
Csak jövő van, melyhez tapadnak,
hogy érezzék sorsuk szabadnak.

 

 

Békét lehelő évszakokban
a szív növő örömmel dobban,
s gyűlő csodákkal egyre tágabb
utak vezetnek a világnak.

 

 

Istenem, annyi mindent látok,
melyben érzem a világot.
Amíg világunk telve széppel,
megéri védni emberséggel.