Élnek a nagy kihívással – egy szinttel feljebb próbál helytállni a székelyhídi focicsapat

Legutolsó bejelentkezésünk óta – a Törekvés által elvesztett osztályozó mérkőzés után – jó néhány fordulatot éltünk meg. Már akkor úgy búcsúzott tőlünk a Bihar megyei labdarúgó-szövetség, hogy nagy esélyünk van arra, hogy vereség ide vagy oda, mégis feljussunk a negyedosztályba. Ehhez „mindössze” annyi kell, hogy valamelyik csapat ne tudja vállalni az indulást és máris szabad az út. Majd lassan elcsendesedtek a kedélyek, a beiratkozási időt is meghoszszabbították, mi pedig továbbra is lebegtünk a két osztály között. Végül pedig jött a hír – mindössze két héttel a bajnokság rajtja előtt –, hogy a magát Bihar FC-vel hasonlítgató Nagyváradi Legenda beadta a kulcsot, a Székelyhídi Törekvés a negyedik ligában folytathatja!

Ezzel el is értünk napjainkhoz és ahhoz a kérdéshez, hogy kellett-e ez nekünk? A válaszunk egyértelmű IGEN! Még akkor is, ha szurkolóink egy része is féltett/félt minket a nagy kihívástól, ugyanakkor ha megnézik az elmúlt néhány év munkáját és fokozatos javulását, ők is egyet értenek abban, hogy élnünk kellett a lehet1őséggel. Most nem sorolnánk fel minden egyes okot, hogy miért, csak kiemelnénk a legfontosabbat: az utánpótlást, azaz a gyerekeinket. Mi, elődeinkkel ellentétben nem akarjuk és nem is fogjuk más településről feltölteni az ifjúsági csapatot. Sajnos a székelyhídi labdarúgásra nagyon rányomja bélyegét a többszöri megszakítás, mi mégis igyekszünk folyamatosan, lépésről lépésre haladni és az eddigiek talán igazolnak is minket. Röviden csak annyi: az idei cél a bennmaradás!

A sorsolásnál a Fortuna aszszony valószínűleg egész mással volt elfoglalva, nem nagyon figyelt ránk. Rögtön a nyitómecscsen a tavalyi negyedosztályú bajnok és megyei kupagyőztes Bihardiószeg tett látogatást hozzánk és ahogy „illik” jöttek, láttak, győztek. Ráadásul nagyon simán 5-0-ra. Ez az a meccs, amit, ha lehet, minél hamarabb felejtsünk el, aggódni és elkeseredni nem sok idő van, ebben a ligában hétről hétre maximálisan kell teljesíteni.
A második fordulóban Fugyivásárhelyre utaztunk, szintén nem túl rózsás reményekkel. No nem azért, mert tavaly annyira vitézkedtek volna a vendégek a negyedosztályban (tizenegyedik helyen zártak), sokkal inkább azért, mert másik csapatuk a harmadosztályból esett ki. Megerősített keretükkel egyértelműen a mérkőzés esélyesének számítottak, nem úgy az első félidő alapján! Már az ötödik percben büntetőt ítéltek javunkra – Sas sajnos kihagyta – majd három kapufát rúgtunk, úgyhogy a hazaiak alig-alig jutottak el Ármósig. Aztán a második félidőben egy teljesen másik mecscset láttunk. Érthetetlenül viszszaesett a játékunk, hátul jöttek a hibák, két butaság után két büntetőt kaptak a hazaiak, mindkettőt be is rúgták és nyertek 2-0-ra. Minimum egy pontot hagytunk Fugyiban, de a győzelem is benne volt a meccsben.

Majd végre jött az a találkozó, ahol nekünk is van keresnivalónk – vélekedett mindenki. A bennmaradásért a tavalyi alsóházat hazai pályán mindenképp meg kell vernünk , erre az akkori tizenharmadik és mindössze 19 pontot gyűjtő Nagyszalonta az egyik legjobb alany lehetett. Minden jól is kezdődött, Sas révén viszonylag hamar megszereztük a vezetést. Már már mindenki arra gondolt, hogy az előny megmarad a szünetre, ám ekkor egy Ármós és Papp közötti kommunikációs zavar miatt utóbbi a saját kapunkba bólintott, 45 perc után 1-1. A második játékrész nagyon jó iramú változatos játékot hozott, melyből úgy látszott, hogy a vendégek jönnek ki jobban. Mindenki megdöbbenésére megszerezték a vezetést, a frászt hozva a kilátogató mintegy kétszáz nézőre. Szerencsére Gergely hamar és remekül reagált a nem várt hátrányra. Koncz Roli beállítása megváltoztatta a játék képét és végkimenetelét, előbb gólt szerzett, majd tökéletesen tálalt Sas elé, 3-2-re fordítottunk. A mérkőzés végét uralták a szalontaiak, egyenlíteniük viszont nem sikerült, a Törekvés hosszú évek után újra mérkőzést nyert a negyedosztályban!

Elérkeztünk lapzártánkig lejátszott utolsó mérkőzésünkhöz, a listavezető Szentmártonhoz. Szinte lemásoltuk az első idegenbeli meccsünket, nagyon jól kezdtünk, kapufát és gólt is rúgtunk az elején, majd jöttek a hajmeresztő védelmi hibák, miután 2-1-es hátránnyal mentünk pihenni. A második játékrészben mindent elkövettünk az egyenlítésért, két ordító helyzetig is jutottunk, miközben a hazaiak végig védekezték ezt a félidőt. Szépen hangzik a mindössze 2-1-es vereség az elsőnél, csak ugye pont nem jár érte, így az alsóházból várjuk a folytatást.

Mindhárom csapatunk nagy munka és nagy kihívások előtt áll. Hajrá Töri, hajrá Toldy, hajrá Székelyhíd!

—
A fejlődés a fő cél az ifiknél
Ami az ifjúsági csapatot illeti, sokkal nagyobb a lemaradás a megye többi csapatával szemben, sokak életükben először játszanak nagy pályán és mindössze az első forduló előtti utolsó héten (!) álltak össze. Többek között ezért is az őszi szezonban nincs nagy elvárásunk tőlük, a közeg megszokásáról, a fizikai fejlődésről és nem utolsó sorban a maximális hozzáállásról kell szóljon ez az idény. A négy lejátszott meccsükből négyet vesztettek el, viszont vannak biztató jelek. Sajnos néhány posztra még nem találtuk meg az ideális játékosokat, de folyamatos munkával tavaszra mindenképp tartást kell adnunk a csapatnak.

—
Rosszul vette a rajtot a Toldy
Városunk másik csapata, a Hegyközszentmiklósi Toldy az ötödosztályban nagyon rossz rajtot vett, talán az eddigi négy lejátszott meccsükből, az utolsón találhattak valami pozitívumot. Kezdődött minden egy széplaki 7-0-s vereséggel, amit követett egy hazai 2-15 (!) a bajnokesélyes NAC ellen. Egy újabb nagyarányú hazai vereségbe szaladtak bele, 1-7 Esküllő ellen, majd végül végre szoros meccsen Céckén 2-1-re kaptak ki. A 4-31-es gólarány egyelőre csak az utolsó helyre elég, de már a következő fordulóban jöhet a javítás a szintén nem túl acélos Barátka ellen.


Írta: Juhász György