A 2012-es év nem volt egyszerû számunkra: tele volt tervezéssel, munkával – közösségünk építése, családunk fenntartása, kapcsolataink ápolása érdekében –, illetve… választásokkal. Mert ma alapozzuk a jövõnket, és senki sem szereti magát hibáztatni a múltbeli rossz döntések miatt.

 

Igen, nem egyszerű döntés miatt, hiszen nem is olyan régen, hajszál híján az érmelléki magyarság jelentős része parlamenti képviselő nélkül maradt. Annak köszönhetően, hogy egy magyar párt végighazudta a választásokat, becsapva azokat a jóhiszemű embereket, akik kiábrándultak az RMDSZ-ből vagy hallgattak a hazug szóra. Rengeteg kampányfogással találkoztunk az elmúlt időszakban minden párt részéről, de ha őszinte akarok lenni, talán a legtöbb kárt az érmelléki magyarságra nézve az EMNP okozta. Olyan sok kósza gondolat forog a fejemben, mit is írjak, hiszen fáj a lelkemnek magyarokról rosszat írni, ugyanakkor pedig azt erkölcsi rombolást, amit végeztek, nem tudom szó nélkül hagyni.

 
Kezdem az elején: amikor megalakult a Magyar Polgári Párt (MPP), sokan megijedtünk és azt gondoltuk magunkban, hogy nem jó egy kisebbségben élő nemzetiségnek osztódni, hiszen a megosztottság nem vezethet jóra. Az akkori MPP vezetősége többségében kiábrándult vagy valamilyen okból az RMDSZ-ből kivált emberekből állt, akik elindították a romániai magyarság körén belül a hatalomért folyó harcot. Nem akarok neveket írni, hiszen nem az a célom, hogy személyeket sértsek meg, hanem az, hogy az olvasó számára egy vélhetõen objektív képet tudjak felvázolni. A romániai magyar és román sajtó folyamatosan beszámolt a fejleményekrõl, hol az RMDSZ-t, hol az MPP-t okolva különbözõ témákat érintve, különbözõ kérdéseket hagyva az egyszerû emberekben. Az RMDSZ-nek nem tetszett az, miket mond az MPP, az MPP-nek nem tetszett, mit hazudik az RMDSZ. Egy adott pillanatban mindenki azt gondolta, hogy a két bába között elvész a gyermek, senki nem foglalkozik az emberekkel, csak hangzatos sajtótájékoztatókon vagy különböző politikai nyilatkozatokon keresztül.
Azután pedig, személyes sértődésből fakadóan megteremtődik a harmadik magyar párt is, amelynek csúcsvezetősége néhány évvel ezelőtt még az RMDSZ kongresszusán Markó Béla elnök úr beszédében megfogalmazott üzeneteket tapsolta meg, de még mielõtt újabb pártot alapított volna, természetesen az MPP-ben különbözõ funkciókat töltöttek be. Na ez már aztán kiverte minden jóakaratú emberben a biztosítékot. Minek ide még egy harmadik magyar párt? Hogy úgy járjunk, mint a szerbiai magyarok vagy mint a szlovákiaiak, aki addig osztották magukat, amíg nem rendelkeznek tiszta magyar képviselettel az illető ország parlamentjében? Igen, azért. Sajnos igaz a jó öreg szólás, miszerint „dögöljön meg a szomszéd tehene is”. Ha én vagy az embereim nem jutunk be, akkor inkább ne legyen az erdélyi magyarságnak képviselete Bukarestben. Nem meredek ez egy kicsit? Mert szerintem az, és ha megnézzük az eredményeket, akkor el hisszük, hiszen alig 0,13%-kal lépte át a küszöböt az RMDSZ, és több százezer ember aggódott a bejutásért.

 
És akkor hol van a sokat emlegetett 6-3? Sehol. Az ENMP-re leadott szavazatok mind a választási „kukába” kerültek, hiszen azokat egy statisztikai adatbázison kívül nem használhatjuk semmire. Nem tudnak a szavazatokból képviselői vagy szenátori mandátumot kreálni, viszont elmondhatjuk, hogy családok vesztek össze, baráti szálak szakadtak meg, mert mindenki a maga számára szimpatikus pártot támogatta. Jó ez nekünk így? Nem, nem jó. Szabó Ödönnek éppen 28 szavazatra lett volna szüksége, hogy az elsõ körben megszerezze a leadott szavazatok többségét, és nem volt meg. Az eredményeket hallva, nem hittünk a fülünknek, elindultak a körtelefonok, az emberek sajnálkoztak, néhányan magukban keresték a hibát, mások másban, de mindenkiben felsajgott a fájdalom: 22 év után először nem lesz parlamenti magyar képviselete az Érmellék ezen részének. Bekapcsoljuk a tévét, olvassuk az újságot, a fájdalomtól azt sem tudjuk, hogy mit tegyünk, érdeklõdünk az 5%-os küszöbről, a visszaosztásról, keressük a lehetőségeket, hátha valami történik, hátha rosszul számolták, hátha valamit kihagytak, kapaszkodunk a megfoghatatlanba.
Végre megjön a várva várt hír: megvan az 5%, két nap múlva a töredékszavazatok visszaosztásából Szabó Ödön megkapja a szükséges 28 szavazatot, képviselheti közösségünket. Az RMDSZ-nek 18 képviselője és 9 szenátora van, 4 képviselővel kevesebb, mint négy évvel ezelőtt.
A felelős magyar emberben megfogalmazódik egy mérhetetlen keserűség, na ezt értük el, mi, magyarok, magunknak. Ha egyszer ezt a népet valaki meg akarja semmisíteni, akkor csak bízza ránk, mert már sokszor bebizonyosodott, hogy a magyarnak a legnagyobb ellensége önmaga. Történelmi értékű az a gesztus is, hogy a román államfő kiáll a sajtó nyilvánossága elé, és felszólítja a magyarokat, hogy menjenek el szavazni. Ezt nem vártuk tõle, de bizonyára megvolt az oka annak, hogy megtette.

 
Az elmúlt 22 év alatt az RMDSZ bebizonyította, hogy komoly szakemberek dolgoznak benne. Külföldi politikai elemzők is stabilitási tényezőként tekintenek e szövetségre, amelyből még képviselõ, vagy szenátor soha nem távozott mandátuma alatt. Én biztos vagyok benne, hogy az RMDSZ a legjobb választás a romániai magyarság számára. Abban is biztos vagyok, hogy vannak olyan emberek a szervezetben, akik elfelejtették, honnan indultak és hogy milyen érdekeket kell képviseljenek. De ez még nem azt jelenti, hogy létre kell hozni egy újabb magyar pártot, hogy jó magyarok legyünk. Az RMDSZ-en belül is megvannak a lehetőségek, amelyek által az inkompetens személyektől meg lehet szabadulni, és ezáltal lehetőséget adni új, a közösség érdekében tevékenykedni akaró személyeknek, fiataloknak, idősebbeknek egyaránt. Éljünk ezekkel a lehetőségekkel, hozzunk felelős döntéseket – közös jövőnk érdekében.

 
Béres Csaba