Csecsemő- és gyermekkori vészhelyzetekről tartott előadást a debreceni ápoló

Láz és kihűlés, rovarcsípések, fejsérülések, légzéselégtelenség, bölcsőhalál és még sok más lehetséges csecsemő- vagy gyerekbetegség, illetve a baba és a szülők számára ijesztő állapot vagy testi elváltozás került terítékre Tim Attila, a debreceni mentőállomás munkatársának ingyenes előadásán, Székelyhídon november második felében. Ezekről egy kétrészes cikkben számolunk be, amelynek épp első fejezetét olvashatja.

A mentősápolói és sürgősségi szakápolói munkakörben dolgozó, csecsemő- és gyermekéleteket megmentő Tim Attila a Székelyhídi Baba-Mama Kör és a csoportot vezető Palczert Judit meghívására érkezett a szülők körébe. A kivetített előadás mellett az ápoló számos fogást, tennivalót is bemutatott, amelyeket vészhelyzet esetén alkalmazhatnak a történés szemtanúi (legyenek akár családtagok, akár idegenek), mint például a gyermek- és felnőtt-újraélesztés módja vagy a kisebb tárgyak okozta fulladás megszüntetésének mikéntje.

Tim Attila elmondta, Magyarországon (és vélhetően Romániában is) az elsősegélynyújtás ismerete nem mondható elterjedtnek, emellett pedig még inkább terjesztésre szorul a csecsemő- és gyermekéleteket mentő újraélesztés módszere. Attila és munkatársai hat éve kezdték meg küldetésüket e téren Debrecenben és nemrég Nyíregyházán is. A szakmában huszonhat éve dolgozó ápoló havonta egy alkalommal lelkesen oktatja a szülőket, egészségügyi dolgozókat, hogy a pánikoláson túl mit tehetünk a csöppségek életéért.

Bölcsőhalál

Az előadást Tim Attila a bölcsőhalál megismertetésével nyitotta, megismertetve számos statisztikát, tanulmányi eredményt a tragikus betegséggel kapcsolatban. A bölcsőhalál az egy-négy hónapos korú csecsemőket sújtja többségben, minden tízezer babából hármat érint. A tragikus kimenetelű esetekre néhány évvel ezelőtt még végzetként tekintettek, a kutatásukat ugyanis nagyon megnehezíti, hogy sem a kórkép felvétele, sem a kórbonctan eredményei nem tudják kimutatni az okát, a mikéntjét.

Manapság azonban eljutott odáig az orvostudomány, hogy veszélyeztető tényezőket tudnak megnevezni, mint a várandósság közben és a baba megszületése utáni dohányzás, túlfűtött szobában történő alvás, túl puha matracon vagy párnán, de például a vizsgált esetek 10%-ban jellemző az is, hogy a bölcsőhalált felső légúti hurut előzi meg. Fő felelősként pedig a fejletlen idegrendszert okolják a szakértők.

De hogyan előzhető meg a baj? Elsősorban a fent említett veszélyek elkerülésével: ne dohányozzunk a baba megfoganása után, ne öltöztessük túl alváshoz, kemény matracon altassuk bármi, a fejet támasztó dolog nélkül. Ezek mellett nem árt légzésfigyelőt alkalmazni, és elsajátítani az újraélesztés technikáját!

Ha észleljük, hogy baj van, mit tehetünk? A sürgősségi szakápoló azt javasolja, semmiképp se kapjuk fel a gyereket és kezdjük el rázogatni hirtelen ijedtégünkben! Először bizonyosodjuk meg róla, hogy valóban baj van-e vagy csak egy veszélytelen apnoe, vagyis rövid, lélegzetvétel nélküli periódusról van szó? Mérjük meg, amit meg lehet, vagyis a légzésszámot, hisz a vérnyomás és a pulzusszám észlelése és értékelése laikusok számára nagyon nehéz feladat csecsemőknél. A babák ugyanis meghatározott korban adott légzésszámmal rendelkeznek, lásd a mellékelt táblázatot.

Ha viszont megbizonyosodtunk arról, hogy nagy a baj, elengedhetetlen a lélekjelenlét, a józan gondolkodás. Ha nem vagyunk egyedül, azonnal szólítjuk a közelünkben levő embert (szülőt, társat, bárkit), aki a mentőket hívhatja, miközben elkezdjük az újraélesztést. Finoman, de határozottan felvesszük a babát a mellkasunkra, hátsimogatással, a talpak pöccintgetésével, a neve hangos ismételgetésével stimuláljuk, hátha felébred. Ha nem ad semmi életjelet, következik az utolsó megbizonyosodás, hogy a babának újraélesztésre van szüksége. A gyereket kemény felületre helyezzük, legtökéletesebb esetben a pelenkázóra, letépjük róla a ruhát, majd hanyatt fektetve úgynevezett semleges középállásba hozzuk. Ez mit jelent? Az állcsontnál tartva kiemeljük a baba arcát, fejének legmagasabb pontja az orra hegye legyen, miközben fejét egyik kezünk teljes tenyerével, széttárt újjakkal tartjuk stabilan. Így szabaddá tesszük a légutat a szájtól a tüdőig. A kellő fejtartás következtében a baba háta eltávolodik a vízszintes tárgytól, amin fekszik, ennek láttán biztosak lehetünk, hogy az elsősegélynyújtáshoz szükséges tartás helyes. Föléhajolva ellenőrizzük a légzést, ami tíz másodpercnél nem tarthat tovább! Ha ennyi idő alatt a baba nem lélegzik legalább kétszer, akkor azonnal el kell kezdeni a mentést, ott helyben. (A lélegzést úgy tudunk ellenőrizni, hogy a fejünket a baba mellkasának irányába fordítjuk: 1. látjuk, hogy emelkedik és süllyed a mellkas-has; 2. halljuk, hogy szuszog; 3. érezzük a levegő áramlását az arcunkon, fülünkön.)

A baba pici száját és orrát is lefedve a saját szánkkal öt befújást végzünk, egy befújás ideje 1 másodperc. Fontos: nem akarjuk felfújni a babát, mint egy léggömböt! A normál felnőtt ki-belélegzés erre tökéletes, a következő befújást pedig a hasfal visszasüllyedését követően tehetjük meg. Az öt befújást követően kezdődik a mellkaskompresszió. Mutató- és középső ujjainkat a szegycsont alsó harmadára helyezve, nagyjából 4 centi mélyre nyomjuk a baba mellkasába, egy szapora ritmusban (100–120/perc), ezzel a véráramlást biztosítva a baba teste számára, hiszen ilyenkor a szívet gyakorlatilag a gerincoszlophoz préselve kinyomjuk a vért, majd a szív újra megtelik vérrel, majd újra kipréseljük, mesterségesen keringtetve azt.

Miért fontos ez? Az agy oxigénhiányos állapotban legtöbb négy percet bír ki, aztán agysejtek milliói pusztulnak el minden percben, amely súlyosan sérültté teszi a csecsemőt vagy gyereket akár, hiszen agysejtjeink nem termelődnek újra, sok más sejtünkkel szemben. A harminc mellkasi nyomás után már csak két befújás következik, majd újabb harminc nyomás. Abban az esetben, ha egyedül vagyunk az esetleges bölcsőhalál bekövetkeztekor, először mindenképp az újraélesztést kezdjük el, amelyet legalább egy percig folytassunk, a mentő kihívása előtt. A mentőszolgálat hívószámának tárcsázása közben sem hagyhatjuk abba a műveletet, egészen addig, míg meg nem érkezik a segítség!

 

Hogyan hívjunk mentőt?

Akárcsak a csecsemő újraélesztésekor, a mentő kihívásakor is jól jön, ha hideg fejjel gondolkodunk és gyakorlatiasan, mint egy gép. Ha tárcsáztuk az egységes európai segélyhívószámot (112), mondjuk be érthetően a település nevét és a pontos címet. Ha tömbházban vagy társasházban lakunk, minden részletre ki kell térni (Saját név van-e kiírva? Mi a kapukód? A címben szereplő utcából nyílik a főbejárat? Hanyadik emelet és milyen ajtó? stb.) Emellett el kell mondani a baba nemét, korát és a történt esetet. A mentésirányító további kérdéseket tehet fel, melyeket fontos megválaszolni annak érdekében, hogy a legmegfelelőbb felszereltségű mentőautót küldje a helyszínre az állomás a sikeres mentés érdekében! (folytatjuk)

 

Bíró Orsolya


Írta: Ér hangja