„… Krisztus szeretete szorongat minket…” (2Kor 5,14) – ez volt az idei ökumenikus imahét központi gondolata. A reformáció 500. évfordulója alkalmából a tematika összeállítói, a németországi testvérek a megbékélésre, az egymással békében együtt élésre hívják fel figyelmünket. A keresztény ember, miután megbékélt Istennel, arra hivatott, hogy hirdesse, úgy szóban, mint tettekben ezt a megbékélést, és környezetében is erre a békességre törekedjen.

Hegyközszentmiklóson az öküméniát szó szerint értik

Ökumenikus imahét zajlott Hegyközszentmiklóson február 27. és március 5. között. Az idén ötszáz éves reformáció a kegyelemből való megváltásra helyezte a hangsúlyt, a Jézusban való hit által. Krisztus legyőzi a megosztottságot, és közelebb von bennünket egymáshoz.

Az imahéten minden este más-más lelkész hirdette az igét, rávilágítva arra, hogyan kell élni, hogyan kell megélni a hitet, mi az, ami fontos a Krisztusban hívő embereknek.

Hétfőn Balla Frigyes baptista prédikátor Pál felismerését tolmácsolta, amikor a későbbi apostol megtért Krisztushoz – „egy meghalt értünk …” (2Kor 5,15). Jézus nem csupán a saját népéért halt meg, nem csak azokért, akik az ő tanítását ismerik, hanem Jézus mindenkiért meghalt. Balla Frigyes elmondta: ha az emberek betartanák a tízparancsolatot, nem lenne szükség rendőrségre, honvédelemre. Mindenki tudna egymásnak szolgálni.
Az Úr nem a külső megjelenésre tekint, hanem arra, ami a szívben van – hangsúlyozta másnap Tokár Sándor hegyközújlaki református lelkipásztor az 1Sám 16,1.6–7 és az ApCsel 9,1–19 alapján. A lelkész figyelmeztetett bennünket: legyen türelmünk kivárni, amit Isten akar kimunkálni bennünk. Isten látja az embereket, bennünket is.
 

Balla Frigyes baptista prédikátort és Árus Csongor László házigazda lelkipásztort a közös hit vezérli

Szerdán Zsigmond Attila fugyivásárhelyi református lelkipásztor magyarázta számunkra a Szentírásból: „… a régi elmúlt…” (2Kor 5,17). Pál apostol bűnbánattal vallja meg, ami neki rég fontos volt, elmúlt. Egyedül Krisztus megnyerése kell, legyen cél az életünkben. Minden régi dolog egy idő után értéktelenné válik életünkben, ami ma fontos, holnap már lehet elmúlik. A hit, az Istenhez fűződő belsőséges kapcsolat viszont örökérvényű.
Szabó Ervin bihari római katolikus plébános adott néhány tanácsot csütörtökön, melyek minden kor embere számára helytállóak. Az Úr Jézust követők egyek legyenek. Mert minden ember boldog akar lenni, de ehhez meg kell tanulnunk három mondatot, amit Ferenc pápa tanácsolt a családoknak. „Kérem szépen! Köszönöm szépen! Bocsánatot kérek!” – ezek azok a mondatok, melyek sokat segítenek a családban való élethez. Fontos az apró figyelmesség a másik embernek, egy simogatás, csendes szó, mosoly, apró dolgok.

A „Krisztusban megújulva” (Kol 3,9–17) igevers alapján szolgált pénteken Erdődi Endre csokalyi görög katolikus lelkész. A Megváltó szeretete sürget bennünket arra, hogy akik hallották az igazságot még nagyobb buzgalommal tanulmányozzák. Váljunk az Úr munkatársaivá, tanuljuk meg egymást szeretni, elfogadni. Kezdjünk egymásra odafigyelni, gyakoroljuk a szeretetet.

Az utolsó, szombati alkalommal Isten igéjét Muza Blanka debreceni református teológus hallgató hirdette. Arra hívattunk – mondta –, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük: feltámadásról, közösségről. A prédikáció vezérgondolata az álom volt. Isten az álmainkon keresztül is tud bennünket tanítani.
Esténként gyermekeink rövid műsorral, versekkel és énekekkel tették színesebbé az imahetet, amely vasárnap úrvacsoraosztással zárult.

Hiszem, az imahét jó alkalom volt mindannyiunk számára, lelki feltöltődésre, közös imádságra.


Írta: Béres Angéla