Az érköbölkúti Kecskehát, a sokak által felfedezetlen vagy elfeledett terület a faluban szokatlan eseménynek adott otthont, borpikniket tartottak ugyanis az itt-ott erdős, szőlős, itt-ott tisztás dombtetőn szeptember végén. Az Erdélyi Magyar Borászok Egyesülete és a Székelyhídi Borászok Egyesülete szervezte borpiknik programja természetesen a nemes nedű köré épült.

A lelkes jelentkezők az Érköböl­kútra érkezése utáni első állomás a helyi kádármester műhelye volt. Erdei Sándor – akit az Érmellék utolsó hordókészítőjeként emlegetnek – kínálgatással fogadta a piknik résztvevőit, majd udvarán mintadarabokat mutatott be a vendégeknek, a kíváncsibbak pedig betekintést nyerhettek a szakember szerszámgyűjteményébe is.

A gyors látogatás után a vendégek elérték a falu szélét, ahol szalmabálákkal bélelt, traktor után csatolt utánfutókon hagyták el Érköbölkutat. A néhol rázósabb és poros útért a szalmaillat és a csodálatos, már őszbe nyújtózkodó érmelléki táj látványa kárpótolt mindenkit. A szántók között vezető út az erdő szélén ért véget, ahonnan kellemes sétával jutott el a kecskeháti tisztásig a népes társaság. A séta során Gődér Imre helyi borász és falugazdász mesélését hallgathatták az érdeklődők Kecskehát történelmi, földrajzi, borászati vonatkozásairól. Megtudtuk, Kecskehátnak közel százéves múltja van. Az 1800-as évek végén öt köbölkúti család költözött ki ide, ahol létrehoztak egy tanyavilágot. Akkor még szőlőtermesztéssel foglalkoztak, a keleti oldalon teljes mértékben őshonos szőlőfajták voltak telepítve, mint a bihari, a bakator vagy az erdőszőlő, míg a déli oldal szántóként szolgált.

Ahogyan azt a szervezők kérték, a piknikre mindenki saját kosárral készült, így a mesei „Terülj-terülj asztalkám!” felkiáltásból valódi családias falatozás, kínálgatás kerekedett. Az érköbölkúti résztvevők nagy vendégszeretetről tettek tanúbizonyságot, többek között ízletes házi kenyereket és süteményeket hoztak a piknikre, mindenki örömére. Ezek mellé a szervezők pedig minőségi borok kóstolóját biztosították. A borkedvelők sorban az arad-hegyaljai Balla Géza, a diószegi Yanka Pincészet és az érmihályfalvi Hegedűs Pincészet borait ízlelhették meg, amely sort az érköbölkúti borgazdák által készített nedűk egészítették ki.

A borkóstoló megkezdése előtt az eseményt az Erdélyi Magyar Borászok Egyesületének részéről Pálfi Noémi, a Székelyhídi Borászok Egyesülete részéről pedig Domahidi Lóránd, egyesületi elnök nyitotta meg.  Mellettük felszólalt Gődér Imre és a település vezetője, Béres Csaba polgármester is. Mint azt mind kihangsúlyozták, a piknik fő célja az volt, hogy a résztvevők felfedezzék Kecskehátat mind turisztikai, mind borászati értékei mentén.

A piknik erre a felfedezésre tökéletes alkalom volt, hisz a beszélgetések, koccintások mellett elkerülhetetlen volt a tájban gyönyörködni, a helyi szervező által mesélt történeteket hallgatni, és a Kecskehát lehetséges jövőjéről közösen gondolkodni.

A napnyugtáig tartó esemény többek kedvét meghozta az ismétléshez, ez azonban még váratni fog magára, hisz a kijutás erre a mesés helyre egyelőre körülményes. Az azonban biztos, hogy nem utoljára hallhattunk a Kecskehát értékeiről, történeteiről.


Írta: Bíró Orsolya