Egy könyv a városért, a térségért

Nagyvárad és Debrecen után Székelyhídon is bemutatta a nyár elején megjelent, Nagyvárad krónikája című könyvét dr. Kormányos László történész, a Petőfi Sándor Líceum történelem szakos tanára szeptember 14-én Szűcs László szerkesztő és Szabó Ödön történész közreműködésével.

Szűcs László köszöntötte azt a kevés számú érdeklődőt, aki megjelent a székelyhídi múzeum épületében a szombat délutáni könyvbemutatón. A szerkesztő a könyv sokak által várt megjelenését a legnagyobb Bihar megyei könyves vállalkozásnak nevezte méretében, a megírására fordított időben, témájában, anyagi ráfordításban, határon inneni és határon túli fogadtatásában egyaránt. Majd megkérte a szerzőt, hogy foglalja össze a könyv megírásának történetét a debreceni Alföldi Nyomdában való megjelenéséig.

Kormányos László elmondta, hogy a ’90-es években a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem egyik tanára, dr. Csucsuja István történész terelte a figyelmét az akkor még alig létező helytörténeti kutatások felé. A mesteri és doktori disszertáció megírásával halmozódtak a Nagyváradról szóló kutatási anyagok, melynek egyik eredményeképpen beleszeretett a megyeszékhely történetébe. Egy évtized munkája e könyv, de legmélyebb rétegei húsz évvel ezelőtti kutatómunka eredményei.

Szabó Ödön történészként a krónika műfaj választását azzal indokolta, hogy szerették volna elérni, hogy ne csak a szűk szakma olvassa a könyvet, ez a műfaj ugyanis nagyon pontos információkat is el tud juttatni az emberekhez. Az első ötlet után több történészt is felkért a munkára, de végül Kormányos Lászlón kívül mindenki visszalépett. Kötelességének érezte támogatni ezt az ügyet. Több budapesti kiadó hiábavaló megkeresése után nagyon fontos volt Szűcs László szerepe a könyv megjelenésében, partnerük lett a Várad folyóirat és a Holnap Kulturális Egyesület. Igazi profizmust tapasztaltak a debreceni Alföld Nyomda részéről, az ő érdemük, hogy minden egyes képanyag jogtiszta. Összesen 2018 kép kapott helyet a kiadványban.

Szűcs László nem tartotta volna hazugságnak, ha a könyv címe Nagyvárad és Bihar megye krónikája lenne, hiszen a szerző nagyon sok ponton a kezdetektől érinti a megye különböző településeit, megjelenik Székelyhíd, Szentjobb, Nagyszalonta, Belényes a könyv lapjain. Kormányos László bevallotta, nem véletlenül, városunk prototípusa a vásárjogot nyert regionális központnak, használhatóvá vált a Váradon kívüli középkori város fejlődésének bemutatására, így Székelyhíd számos helyen szerepel a könyvben. Ma meglepődünk rajta, de Belényesen valamikor a megye második legnagyobb katolikus magyar közössége élt.

Szabó Ödön szerint nem elhanyagolható érdeme a kiadványnak, hogy a román szakemberek is elismerik a szerző szakmai igényességét, elfogulatlanságát. Szerinte ez a könyv nem valaki ellen íródott, hanem a városért és a térségért. A magyarul tudó román olvasóközönség részéről megfogalmazódott annak az igénye, hogy román nyelvű fordítása is legyen. Szűcs László hozzáfűzte, hogy több erdélyi nagyvárosból érdeklődnek a könyv iránt, jelen lesznek vele a Marosvásárhelyi Könyvvásáron is.

Végezetül pedig a Nagyvárad krónikájának méltatói, képközpontú könyvről lévén szó, kiemelték a tipográfiában, borítótervben, tördelésben közreműködő szakemberek magas színvonalú munkáját.