Ünnepélyes keretek között koszorúzták meg múlt vasárnap a frissen felújított világháborús emlékművet Csokalyon, amely a református templom udvarán áll. A vasárnapi istentiszteleten vendéglelkész hirdette az igét Forró László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője személyében és a gyülekezeti kórus szolgált énekekkel.

Az istentisztelet  végén a helyi református gyülekezet vezetője, Tokár Sándor lelkipásztor vette magához a szót. A csokalyi református egyházközség aranykönyvéből felidézte az akkori lelkipásztor bejegyzéseit arról, hogyan vonultak be a lovas- és vegyiharc-századok a faluba és milyen szeretettel viseltettek az őket elszállásoló helyi lakosok felé: egy díszes magyar nemzeti lobogót ajándékoztak a falunak, ennek nyomán készült el évekkel később a zászlótartó emlékmű is. Tokár Sándor ezután a felújítások menetét ismertette. Mint mondta, azt szerette volna, ha a világháborús emlékmű körül a hősökhöz méltó megemlékezésekre alkalmas környezet alakul ki. Éppen ezért az emlékmű körül a korábban földes talajt gránitkővel burkolták, padokat helyeztek el, magnóliafákat ülettek és korszerű, megfelelő világítást biztosítottak. Mindezt a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-hez leadott sikeres pályázatnak, Székelyhíd város önkormányzatának és az adakozók segítségének köszönhetően tudták megvalósítani.

Az ünnepélyes átadás fontos részét képezte Péter I. Zoltán helytörténész előadása, amelyben arról értekezett, mi volt a csokalyi katonák szerepe és sorsa az I. világháború ideje alatt. Minden 19 és 45 év közötti férfit besoroztak, először gyalogos, ún. népfelkelői ezredekbe a határon belüli feladatokra, mint pályaudvarok, hidak és katonai szempontból más fontos pontok őrzése. Miután az Osztrák–Magyar Monarchia 1914-ben hadat üzent a cári Oroszországnak is, megkezdődtek a harcok a birodalom északi határánál, a fogyatkozó sereget a népfelkelők bakáival töltötték fel a galíciai küzdelmekben. Az addig semleges Olasz Királyság 1915-ben csatlakozott a nyugati fronton a központi hatalmak elleni harcokhoz, így a csokalyi katonák a magyar ezredekkel Doberdónál álltak be a csatákba, rendkívűl kedvezőtlen terepen.

Előadása végén a helytörténész kiemelte, nagyon fontos a megemlékezésekkor azokra is gondolni, akik élve hazatértek a háborúkból, de traumáikról sosem beszéltek családjuknak, sőt, azzal a lelkifurdalással éltek vagy élnek mai nap is, hogy elvesztették a háborút, és ezzel együtt a hazájukat is.

Az előadás után az ünneplő gyülekezet az emlékmű köré gyűlt a koszorúzás idejére, ahol a helyi presbitérium, a helyi görögkatolikus egyház képviselete, Csokaly falu lakosságának fiatalokból álló képviselete és a vitézi rend tagjai hajtottak fejet a hősök emléke előtt.

Bíró Orsolya


Írta: Ér hangja