Jól látható fejlődés szemét ügyben

A szeméttelepek felszámolva, a szelektív kukák kiosztva, és még mindig vannak elégedetlenkedők. Lassan már sorozatnak, saganak nevezhető az a mennyiségű cikk és interjú, amit az AVE szemétszállító cég munkatársaival készítettünk, hogy felhívjuk az olvasók figyelmét a tudatos szemétgyűjtésre.

Ezúttal a javuló tendenciákról érdeklődtünk Bartha Zoltán vezérigazgatótól és Béres Attila területi vezetőtől.

Aszalós Tímea: Már több éve, hogy az AVE Bihor gyűjti a szemetet Székelyhídon. Hogyan látják, milyen mindennapi nehézségekkel kell szembenézni a munkálatok során?

Bartha Zoltán: Mondhatni ez egy mostoha szakma, főleg a kívülről szemlélők számára. Gondok sajnos mindig vannak, leginkább a szemétgyűjtésben. Dióhéjban a legjelentősebbek a következők: a lakosság csupán 60%-a rendelkezik szerződéssel jelenleg; a különböző kukákba kerülő hulladék minősége nem mindig az, aminek lennie kellene, emiatt a kukák mellett mindig megjelennek az ilyen-olyan zsákok, amik már nagyobb szemétmennyiséget jelentenek, mint ami a szerződésben szerepel és amit a begyűjtést végző kollégák már nem vesznek át a lakosoktól – ebből kifolyólag sok a nézeteltérés. Nem mindenkinek világos, hogy mit is fed a háztartási hulladék fogalma, s hogy ebbe nem tartozik bele a gally, az avar vagy bármilyen állati eredetű végtermék. Ezek azok, amik nagyban növelik a szerződésbe foglalt hulladékmennyiséget, ezekért már többször kell fordulni az autóval, ami nagy plusz költséget jelent. Csak nagy átlagokban átszámolva az egészet: egy személy naponta 3 liter háztartási szemetet termel, ami egy hét alatt 21 litert jelent. Egy háztartásban az átlag szerint 2,5 ember él, ez így is csak 52,5 litert jelent, ami a 120 literes kukába gond nélkül bele kellene férjen. Ide köthető a következő probléma, ami az önkormányzat EU-s standardok szerinti célkitűzéseit érinti, miszerint eddig 15%-t kellett újrahasznosítani a termelt hulladékmennyiségből, ez hamarosan 25%-ra fog növekedni és 2020-ig el kell érnünk az 50%-t. Ha most van is egy adott mennyiségű PET palack, papír, alumínium doboz, műanyag tálak, stb., ezeknek a mennyisége véges, ezeknek egy részét vissza tudjuk nyerni. De ha a háztartási hulladékba belemegy a mindenféle ürülék, udvari növények, udvarról összesepert szemét, stb. akkor annyira megnő a háztartási hulladék mennyisége, hogy ezt a célkitűzést soha nem fogjuk elérni, ha nem szemetelünk tudatosan és nem vesszük figyelembe, hogy mit hova dobálunk, és abból mit hasznosíthatnánk újra. Tudnunk kell, hogy létezik a biológiai hulladék újrahasznosítására a komposztálás lehetősége és a szelektív hulladékgyűjtés lehetősége is mindenki számára elérhető.

A.T.: A városban járva mindenki találkozhat olyan kukákkal, amelyek a szelektív hulladékgyűjtést segítik. Mennyire veszik ezt igénybe a lakosok?

Béres Attila: A szerződéssel rendelkező lakosok figyelnek jobban oda erre, mert szemmel láthatóan gyarapszik a szelektíven gyűjtött hulladék mennyisége a begyűjtések során.

Bartha Zoltán: Természetesen fel kell zárkóznunk arra a szintre, amit Nyugat-Európában is látunk, de ehhez kell egy válogató üzem, meg még sok minden, ami a helyi infrastruktúrát illeti. Erre vannak EU-s támogatási alapok, viszont épp a napokban olvastunk híreket arról, hogy ez a Master Plannak nevezett program Bihar megyében jelenleg stagnál. Ennek keretén belül épülne egy átrakó állomás Székelyhídon, mert már van egy hasonló Érmihályfalván, de azzal nem lehet tudni egyelőre, hogy mi fog történni, mert a Natura 2000-es, természetvédelmi övezetbe épült, így azzal gondok vannak. Emellett ez a lehetőség elhelyezés szempontjából sem előnyös, hiszen annak semmi értelme, hogy Diószegről Érmihályfalvára szállítsuk a szemetet, ott kiválogassuk, ami pedig megmarad azt visszahozzuk Székelyhídra, konténerezzük és elvigyük Nagyváradra.

Kétféleképpen működik a szelektív hulladékgyűjtés, az egyik a zsákos, a másik pedig az úgynevezett gyűjtőszigetes. A tapasztalat szerint a zsákos módszernél jobb a minőség, a kukákba viszont mindenki mindent beledob. Sajnos elég, ha csak a lakosság 10%-a rosszul gyűjti a háztartási szemetet, azt máris újra kell válogatni.

A.T.: Akkor jelenleg ez úgy működik, hogy a cég Székelyhídon válogat és elviszi Nagyváradra?

B. A.: Igen, pontosan. Az AVE cég két és fél éve már nem szállít semmiféle, le nem bomló szemetet a szeméttelepre, a szabadba. Néha még gallyat vagy falevelet szállítunk ki, illetve ha magánszemélyek odahordják a szemetet azt összegyűjtjük onnan. Épp a válogatás, a szelektív gyűjtés érdekében kérjük a lakosokat, hogy a kiosztott zsákokat rendeltetés szerűen, a szelektív gyűjtésre használják fel. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy a lakosok ezt sem tartják be. Levágott füvet és hasonlókat tesznek ki elvitelre a zsákban, de mi csak azt visszük el, amit újra lehet hasznosítani: karton- és újságpapír, PET palack, aluminiúm dobozok, stb. Másrészt az is nagyon nagy segítség volna a költségkímélés szempontjából, ha a polgárok rászánnának teljes 10 másodpercet egy műanyag palack összetaposására, hogy az autóink ne levegőt szállítsanak, ami miatt végül többször is fordulnak a járművel.

A.T.: Mik a reakciók a környezetvédelmi adóval kapcsolatban?

B.A.: A környezetvédelmi adó befizetéséről szóló határozatot már nagyjából két éve elfogadta a városi tanács, de a környezetvédelmi apparátus kapacitása csak lassan engedte gyakorlatba ültetni ezt, így a lakosok közül sokan utólag értesülnek arról, hogy ők tartoznak az önkormányzatnak ezzel az illetékkel, mert későn érkezik a felszólítás a kifizetésre. A lakosság kicsivel több mint fele rendesen fizeti ezt az adót, de vannak, akik az értesítés után sem, dacból nem fizetnek.

B.Z.: Elégedetlenkedők mindig vannak, de mindenki maga dönti el, hogy kifizeti azt a 4,5 lejt, elviszik a szemetét, kap kukát és zsákot, és egy civilizált közösség tagjává válik, vagy fizet 7 lejt és cserébe semmit nem kap. Másrészt viszont vannak az önkormányzatnak költségei a szemétgyűjtést illetően, mert szállítani kell, mert akciókat kell szervezni és felszámolni illegális telepeket, és ezek nagy költségeket jelentenek. Az emberek meg kell értsék, hogy ez egy,mondhatni, civilizációs adó. Fel kell nőni végre és megérteni, hogy ha van egy szolgáltatás, akkor azért fizetni kell.

A. T.: Többször is készítettünk az elmúlt három évben interjút amelyekben Ön és Attila mindig hangsúlyozta, hogy ezt az ügyet a cég és a lakosok közösen kell megoldják. Hogyan látja, mennyit változott ez az elmúlt években?

B. A.: Elmondhatjuk, hogy a kezdeti állapotokhoz képest sokat fejlődött a város ebből a szempontból. Az emberek nagy része megértette, hogy amit az önkormányzat cége csinált, hogy az összegyűjtött szemetet a város szélén tárolta, az már a múlté; a többség megértette, hogy a kukákba csak bizonyos dolgokat lehet dobálni. Dolgozunk azon is, hogy idővel a kukák tartalmát is válogatni tudjuk, hogy még nagyobb legyen a szelektív gyűjtés százalékos aránya. Nagyot fejlődtünk és jó úton haladunk. Akinek van szerződése, az együttműködő, az ilyen személyekkel tudunk együtt dolgozni, akinek viszont nincsen, azzal nem nagyon.

B.Z.: Ami az együttműködést illeti, néhány számadattal szeretnék szolgálni ez ügyben. Romániában a megtermelt szemétmennyiségnek ezelőtt 3-4 évvel 1%-a, napjainkban talán 5%-a kerül újrahasznosításra, és gyakorlatilag a szemét 95%-a még mindig szeméttelepen végzi. Az EU-s előírások szerint az első a megelőzés, azt követi az újra felhasználás elve (mint ahogyan például egy befőttes üveget többször is használunk), ezután következik az újrahasznosítás, majd a hulladék energetikai hasznosítása égetéssel, és a legutolsó lehetőség a szeméttelep a prioritási listán. Ez a 95%-os arány az EU-nak pontosan az ellentéte, azaz az EU-ban ez az arány a valamilyen módon újra felhasznált szemetet jelenti. A begyűjtött hulladéknak 25-30%-át újrahasznosítják, nagyon nagy részét elégetik speciális kemencékben mint amilyennel az AVE is rendelkezik Ausztriában, és a maradékot komposztálják. E felé kéne mozdulnunk nekünk is, többet újrahasznosítani, még többet komposztálni vagy elégetni, de ezek mind költségekkel járó megoldások. Nyilván az a legolcsóbb megoldás, hogy fogom a kis szekerem és kihordom a szemetet a falu szélére, viszont amikor meg volna a lehetőség a nyugatihoz hasonló környezeti változásokra, amikkel mindig bezzegelünk, akkor fel kell vállalnunk ennek a költségeit is. Az itteni felszereltségünk teljesen ugyanolyan mint az ausztriai felszereltség. Az autókat, a kukákat, mindent ugyanonnan veszünk, és ez hatalmas befektetést jelent a város számára.

A. T.: A magánszemélyek mellett ugye több vállalkozás is jelen van Székelyhídon és térségében. Velük milyen az együttműködés?

B. A.: Velük nagyszerű, még jobb mint a lakosokkal. Több mint 90%-uk rendelkezik szerződéssel és ez a környezetvédelmi illeték bevezetése óta működik ilyen hatékonyan, mert először a vállalkozásokon kezdték el azt behajtani. A régi szemétszállítási vállalattal talán ha tíz vállalkozásnak volt szerződése, ma nekünk 135-tel van, és most is keressük a kimaradt ügyfeleket.

A. T.: Összehasonlítva a régióban működő szemétszállítási vállalatokat, az árakat tekintve, mik a tapasztalataik?

B.Z: Nagyváradon 8 lej per fő a szemét. Nagyszalontán a mi szolgáltatásunk dolgozik a legalacsonyabb áron, de ott még működik szeméttelep is, így nem kell elmenniük Nagyváradig, de szinte mindenhol 50-100%-al drágább a szolgáltatás. Van, ahol 40-50%-al drágább, Margittán ennél is több, Nagyváradon pedig közel duplája. Az utóbbinál figyelembe kell venni azt is, hogy ott a szeméttelep 10 kilométerre van a várostól. Így elmondatjuk, hogy az itteni ár az alsó kategóriába tartozik.

A. T.: Van-e még valami, amire fel szeretnék hívni a lakosok figyelmét?

Bartha Zoltán: Egy kis anekdotát szeretnék elmesélni a kedves olvasóknak, miszerint egyszer egy bukaresti küldöttség kiment a Gyimesekbe, mert riasztást kaptak egy közeledő, szemétszállítás híján generálódott környezetvédelmi katasztrófáról. Kimentek, katasztrófa sehol. Találkoztak egy bácsival, megkérdezték, hogy hol van kibontakozóban a szörnyűség, hol vannak a hulladékok? Mire a bácsi: Milyen hulladékok? Amit nem eszünk meg, azt megeszik az állatok. Amit mi aztán megint nem eszünk meg, az kikerül a földre. Amit se mi, se az állat nem eszik meg, és a földnek se jó azt elégetjük. Amit elégetni se lehet azt meg eltesszük, mert valamire még jó lesz. Ezzel, csak arra akarok célozni, hogy ez működött 50-100 évvel ezelőtt, de ma már nem, mert ha működne, a folyópartok tiszták lennének. Mindenki termel szemetet a magánembertől a kis- vagy nagyvállalatokig. Számos módszer van ezek eltűntetésére, ne bújjunk hát olyan indokok mögé, amikor nem adjuk oda azt a 4-5 lejt, hogy nekünk nincs szemetünk. Elégetni nem szabad a szemetet, különösen a műanyagot nem, mert az rendkívűl káros hosszú távon, de mint ahogyan korábban is elmondtuk, a szemetünket a megfelelő módon kell kezelni. És ami még nagyon fontos: feltétlenül értesítsék az olvasók a cégünket az ügyfélszolgálati irodán keresztül, ha valahol illegálisan lerakott szemetet, vagy illegálisan létrehozott tárolót találnak.

Aszalós Tímea