Beszélgetés Angyal Olívia székelyhídi tanulóval, feltalálóval
A kilencedikes Angyal Olíviáról kevesen tudják, hogy első Bihar megyei diákként részt vett a középiskolások számára meghirdetett Ifjúsági Tudományos Tehetségkutató nemzetközi versenyen. Ugyanis kifejlesztett (feltalált) egy flexibil gerincortézis gyógymódkezelést a hátgerincferdülésben szenvedő betegek számára. A találmányról orvosa, dr. Faragó György is nagyon kézségesen nyilatkozott, és csak dicsérő szavakat tudott mondani Olíviáról, akinek Cservid Levente biológiatanár nagyon sokat segített tudományos tevékenységének előrehaladásában.
– A flexibil gerincortézist mikor kezdted el fejleszteni?
– 2008 novemberétől, onnan jött az ötlet, hogy van egy betegségem, amit szkoliózisnak hívnak. Hirtelen elkezdtett romlani az állapotom egészen addig, hogy meg kell operálni. Ez egyfajta gerincferdülést jelent, a gerinc oldal irányú elcsavarodási görbületeiben, ami általában növekedéskor szokott előjönni vagy kiválasztási problémák miatt, de főként ismeretlenek az okai, és nem tudják rendesen kezelni. Tehát ha valakinek kialakul a szkoliózisa, az lehet nem is fog meggyógyulni, csak valamilyen szintre tudják javitani. Három típusú kezelési módja van, az eset súlyosságának függvényében: 1. gyógytorna és fizioterápia, ez enyhébb szkoliózisok esetében (általában nullától tíz fokig terjedően); 2. korszett, mely a gerincek helyes tartását adja, és ezáltal a gyógytorna segítségével még tudna javulni, tehát ebből van egy gumis hessing, ami nem merev; tíztől húsz fokig ilyet adnak, mert coffokban mérik a fokját, tehát ez a csigolyák csavarodása; 3. húsz foktól Cheneau- vagy Milwaukee-korszettet alkalmaznak, és ezután jön a műtéti beavatkozás.
Mikor az ötven fokot eléri, műtétet szoktak végezni. Ezek nagyon brutális műtétek, ugyanis a gerinc hosszával megegyező két fémrúd beillesztéséből állnak. Azelőtt volt a Herington-műtét, viszont annak még más következménye is lettek, néhány év után előjöttek komoly szövődmények azzal, hogy kifózis alakult ki, ezeket a görbületeket tudták javítani valamilyen szinten. Paul Herington műtéti technikáját aranystandardnak tartották. 1983-ban megjelent Ywes Cotrel és társa, Jean Dabousset eljárása. Volt még a Hibbs-műtét, ami kétéves előkezeléssel járt és még utána is volt nagyon megterhelő része, végül hatvanakárhány centi szokott általában lenni ez a fémrúd. Ez egy kilencórás műtét, és nagy százalékban lebénulással jár, tehát tolókocsi meg egyebek. Ezáltal elveszíti flexibilitását a gerinc, merev marad, emiatt ín- és izomsorvadások alakulnak ki, de nem tud abszolút mozogni, csak törzsből. Az embernek a keze meg a lába mozog, még a nyakát is egyben, teljesen egyben tudja mozgatni, és hogyha valakinek lumbális részen is kihat, általában belefúrnak a medencébe, és onnan is lefixálják. Szó szoros értelemben csak a kéz meg a láb mozog, és így kell éljenek életük végéig. A legtöbb esetben ugyanis állandóan eltörnek ezek a rudak (székelyhídi lakosoknál is volt olyan eset, akit még műtöttek is, bizony hat év után eltört, újra műteni kellett, és ez egy jó eset), mert gerincben akkora nagy erők hatnak, elég ha elfeledkezik arról, hogy vasrúd van a hátában, és ez kettétörik. Innen jött az ötlet.
– Mennyire volt súlyos a betegséged?
– Nekem is elérte az ötven fokot, ráadásul nálam nekem az volt a baj, hogy egyben volt a medence a bordáimmal, egybecsúszott és úgy volt, hogy Antonescu professzor műt engem. Akkor emiatt kezdtem el tanulmányozni elég intenzíven ezt a betegséget. Háromezer-háromszáz oldalt olvastam erről, éjjel-nappal tanultam, mert akkor nagyon elkeseredtem. Nem járhattam karatézni emiatt, nekem a szívügyem volt az, hogy karatézzak. Akkor úgy éreztem, hogy elvették az életemet. Tehát úgy jött ez az ötlet, hogy játszottam a karkötőmmel. Egy adott pillanatban ezzel a karkötővel próbálgattam a görbületek milyenségét tehát S betűs, C betűs görbületek, vagy double, azaz kettő egy irányba és van középen egy másik, a kettővel ellentétes irányba való görbület, valamint a három görbületből álló. Akkor jött az, hogy mi lenne, hogyha azt a rudat feldarabolnánk csigolyatestnyi részekre, így alakult ki az új ortézis. Mivel olvastam egy olyan oldalt, hogy a gerinc huszonnégy kicsi ízület, akkor gondoltam arra, hogy a combnyakműtéteknél is általában gömbcsuklókat vagy egyebeket alkalmaznak, és abba is raknánk csuklókat, és akkor az majd úgy kialakult azzal, hogy mozog. Mostmár egy olyan fejlesztett változata van, hogy a gerincnek mindenfajta mozgás nyílirányú, torziós mozgás, oldalmozgást megenged a gerincnek. Sebészetileg még az vitatott, hogy hogyan oldható meg, de nagyrészt megoldható műtéti beavatkozással. Vannak még le nem tisztázott ügyek.
– Hogyan javult az állapotod, hogy a műtétet még sem kellett elvégezni rajtad?
– Kitaláltam mellesleg egy sajátos tornakoreográfiát, mely többfajta tornából áll, ez egy négy óra hosszú összeállítás, teszteltem magamon, és így sikerült javulnom. Voltam a Május 1. fürdőn három hétig, és aztán voltam a kórházban is többször azért, mert nem tudták, mi a bajom. Összeestem többször, s nem tudtam koordinálni kezeimet, lábaimat. Ennek a találmánynak az a célja, hogy segítsen azon, akit műtenek (hogyha műtéti beavatkozásra kerülne sor), hogy lelkileg is viszsza tudja adni a betegnek a reményt, és sokkal jobban tudna javulni, ugyanis újra elkezdhetné a törzsizomzat tornáját a páciens egy ilyen műtéti beavatkozás után.
– Ezt a találmányt alkalmazzák is vagy előbb tesztelik?
– Ezt még nem lehet tudni, reménykedünk, hogy egyszer összejön, ez egyelőre elméleti siker.
Ér hangja
Vélemény, hozzászólás?