Kalotaszegi kirándulás csipkebogyó-fesztivállal

Kalotaszeg és csipkebogyó-fesztivál volt az úti célja a székelyhídi kirándulóknak, sebesvári és bánffyhunyadi megállóval.

Kalotaszeg egyik jellegzetes növénye a csipkebokor, mely a falvakat körülölelő domboldalakon szép számban megtalálható. Termése felhasználható gyógytea készítésére, de miután a dér megcsípte, kitűnő lekvár főzhető belőle. Ez adta az ötletet immár tíz évvel ezelőtt a kalotaszentkirályiaknak a fesztivál megszervezésére.

Sebesvár romjai között
Először Sebesváron álltunk meg. Felkapaszkodtunk a régi vár romjaihoz, melyet régen Hunyadvárnak, illetve Kalotaszeg várának is neveztek. Egykori földvára a népvándorlás korában pusztult el. A kőből épült királyi várat az 1241–42-es tatárjárás után IV. Béla király emeltette a Nagyvárad és Kolozsvár közti fontos kereskedelmi és hadi út védelmére.
A 80 méter hosszú és 20 méter széles erősség bejárata felvonóhíddal védelmezett kapu volt, mely egy hatalmas rondella udvarára nyílt. Az egykori hosszúkás várudvar két oldalán lehettek a lakóépületek, ám ezeknek már a maradványai sem láthatók.

1362-től a királyi hivatali idő alatt a váruradalom jövedelmét az erdélyi vajda kapta. 1433-ban losonci Bánffy István és László bárók tulajdonába került. A középkor további évszázadaiban a Bánffy család birtokolta a katonai szempontból egyre kevéssé fontos erősséget.

A kitűnő fekvésű várhoz, amely egyben vámhely is volt, birtokok, falvak, legelők, valamint Bánffyhunyad városa tartozott. Még aranybányák és aranymosó helyek is voltak a várbirtokokon. 1483-ban Báthory István országbíró 500 aranyforintot fizetett csupán azért, hogy ezek hasznának fele egy évre az övé lehessen.

A XVI. század közepétől, amikor Erdély állami önállósághoz jutott, a vár az erdélyi végvárrendszer tagja lett, ezért jelentősebb mértékben kibővítették. 1660-ban a törökkel vívott vesztes szászfenesi csata után ide menekítették a halálos sebet kapott II. Rákóczi György erdélyi fejedelmet a testőrségét alkotó ónodi lovasok. A török hódoltság idején a vár őrsége akadályozta meg a Kolozsvár irányába induló oszmán rablóportyákat, ezért a szultán 1669-ben követelte, rombolják le a végvárat. Ezt az utasítást azonban I. Apafi Mihály fejedelem pénzzel megváltotta a török Portánál.

1687-ben a Bánffy család emberein kívül még tizenegy fejedelmi zsoldos és egy tüzér is szolgált a falak között. Miután Erdély is a Habsburg császári és királyi ház uralma alá került, Sebesvárba is császári zsoldosok vonultak be.
1701-ben – sok végvárral ellentétben – nem robbantották fel. A Rákóczi-szabadságharc idején kis létszámú őrsége ágyúlövés nélkül kaput nyitott Bóné András kuruc fegyvereseinek. 1709-ig volt a kurucok kezén. A szatmári béke után sem rombolták le, ám lakói hamarosan sorsára hagyták a megrongálódott végvárat.

1910-ben Kós Károly felmérte a várat és elkészítette helyreállítási terveit, de csak a kerek öregtornyot fedték le. A második világháború végéig a Bánffy család tulajdona maradt.
A vár után a faluban működő vízimalmot és ványolót is meglátogattuk. Mindkettő a patak vizét hasznosítja. A vízimalom még most is működik. A ványoló tulajdonképpen a mosógép őse. Régen a gyapjú beavatására és a gyapjú- és szövetholmik mosására használták. Ma leginkább szőnyeget mosnak benne. A nagy kádhoz hasonló fából készült tisztítóban, az örvénylő vízben forogva másfél óra alatt teljesen kitisztul a szőnyeg.

Kalandok Kalotaszegen
Innen már Kalotaszentkirályra siettünk. Először a Rigó család tájházát látogattuk meg. A régi családi házban még látható az eredeti tisztaszoba és a hagyományos festett kalotaszegi bútorok, valamint a festett tányérok, melyek egykor a lány hozományának részét képezték. Itt lehetőségünk volt felpróbálni is a helyi népviseletet.
Tájházlátogatás után megnéztük a népviseletbe öltözött táncosok felvonulását. A szentkirályi fiatalok együtt vonultak fel a testvértelepülések néptáncegyütteseivel, mindenki a saját népviseletében.

A néptáncosokat a Szent István térig kísértük, ahol már javában zajlott a csipkelekvárfőző verseny. Minden csapat saját díszes sátra mellett, hagyományos technológiával főzte a lekvárt. Végignéztük, hogy a kalotaszegi népviseletbe öltözött háziasszonyok hogyan varázsolnak a csipkebogyóból előbb szotyogót, majd ízletes lekvárt. Eközben pedig mindenféle csipkebogyólekvárral készült friss házias finomságokkal kínálgatták a nézőket. Amikor elkészült a lekvár, szépen díszített üvegekbe került, és ezt is meg lehetett vásárolni.

Közben a főtér sarkában szabadtéri színpadon folyamatosan váltották egymást a fellépő felnőtt- és gyermektáncosok, énekesek, népmesemondók. Így a nap további részét a színpad előtt, a vásári forgatagban és a csipkelekvárfőzők sátrai között töltöttük.

Ady Endre vidékünk szülöttje többször járt Szentkirályon, ezért a hársfa mellett, amelyik alatt költőnk sokat időzött és több verset is írt, szobrot állítottak neki. Az udvarban álló óvodában pedig emlékszobát rendeztek be Ady tiszteletére.

Hazaindulás előtt meglátogattuk a település másik tájházát, mely a Püspök panzió udvarán található. A Vincze-Kecskés család régi, 1850-ben épült ingatlanát csinosították ki és abban alakították ki a környék jellegzetes tájházát. A háromhelyiséges múzeumban egy tisztaszoba és egy asztalosműhely látható, a harmadik szobában pedig a festett tányérok kaptak helyet. Az asztalosság és a fafaragás a kalotaszegi férfiak hagyományos mestersége volt.

Bánffyhunyadi kazetták
Útközben hazafelé pedig Kalotaszeg legnagyobb kazettás mennyezetű templomát, a bánffyhunyadi református templomot látogattuk meg, melyet feltehetően a XIII. században építettek. A mai templom helyén 1200 körül épült kisebb templom állt, melyet később bővítettek. Jelenlegi tornyát 1411-ben építették, eredetileg a templomot körülvevő védőfal egyik bástyájának. Szentélyét 1483-ban emelték, késő gótikus stílusban. A tatár betörések után többször javították. Kazettás mennyezete több szakaszban készült. A hajóban található 116 kazetta Felvinci mester munkája 1705-ből. Az 1765-ös földrengés során a szentély boltozata beomlott, helyébe ifjabb Umling Lőrinc és fia Umling János készített 112 táblából álló új, kazettás menynyezetet 1780-ban. Reneszánsz díszítésű kőszószékét Kidei Sipos Dávid készítette a XVIII. században. A szószéket eredetileg Drág falu templomába készítették, ám az egyházi épület lebontását követően 1971-ben Bánffyhunyad templomába került.

A templomlátogatás után autóbuszra szálltunk és indultunk hazafelé. Késő délután értünk Székelyhídra.