Szeptember első szombatján kora reggel ismét felbolydult a református templom előtti tér Csokalyon, hiszen közel ötven ember indult el Kassára kirándulni. Délelőtt 11 órára érkeztünk meg a felvidéki városba, ahol borongós, esős idő fogadott bennünket. Hála Istennek ez senkinek nem szegte kedvét, előkerültek az esőkabátok és esernyők, és nekikezdtünk a főtér feltérképezésének. Az első megálló a város címerénél volt, majd a Szent Mihály-kápolnát és a Szent Erzsébet-dómot látogattuk meg. Ez utóbbi épületet Európa egyik legszebb székesegyházaként tartják számon, és itt helyezték 1906-ban örök nyugalomra II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelmet, édesanyját, Zrínyi Ilonát és idősebbik fiát, Rákóczi Józsefet is. Az ő kriptájukban a Himnusz eléneklése után koszorút is elhelyezett kis csoportunk. Néhány bátor jelentkező a székesegyház egyik látogatható tornyába is felmerészkedett, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az egész városra.
Utunk a Miklós-börtön felé vezetett tovább, de útközben még meghallgattuk a színház melletti szökőkútnál a harangjátékot, megnéztük az Immaculata szoborcsoportot, valamint a Koldus-házat. Következő hosszabb megállónk az ún. rodostói háznál volt. Ez annak a háznak az utánzata, ahol II. Rákóczi Ferenc 1720 és 1735 között, száműzetése idején élt. Az épület Rákóczi-emlékhelyként működik, hiszen az itt berendezett állandó kiállítás magába foglal rengeteg korabeli fegyvert, eredeti ruházatot, bútorokat, festményeket, valamint a rodostói épület néhány elemét is, amelyet sikerült Kassára szállítani az eredeti épület megsemmisülése előtt. Az emlékhely udvarán található II. Rákóczi Ferenc szobra is, ahol szintén elhelyeztük az emlékezés koszorúját. Ez után sétáltunk át a Miklós-börtönbe. Ez az épület a XVII. századtól a XIX. századig börtönként és kínzókamraként működött, valamint a hóhér lakása is itt volt. A valamikori börtön ma kiállítóterem, a középkori büntetőjog és bíróság, a várostörténet, a kézművesség és kereskedelem tematikus kiállításaival.
A néhány órás városnézés után szabadprogram következett. Ekkorra már a nap is kisütött és a fáradt, elázott csapat végre megpihenhetett egy kicsit. A délutáni órákban vettünk búcsút Kassától, de kirándulásunk itt még nem ért végett. A hazaút során megálltunk néhány órára Tokajon is.A csoport valamivel éjfél előtt érkezett haza, Csokalyra, kicsit fáradtan ugyan, de ismét emlékekkel és élményekkel gazdagodva. Istennek legyen hála a közösen eltöltött szép napért!
Írta: Forró Emese
Vélemény, hozzászólás?