Élménydús csoportos kirándulás

Aktív pihenés a diósgyőri várban, a lillafüredi Szent István-barlangban és Miskolcon

Második alkalommal szervezett közösen kirándulást a székelyhídiaknak az Erdélyi Kárpát-Egyesület ’91, a Pro Székelyhíd Egyesület, a székelyhídi polgármesteri hivatal és az RMDSZ városi szervezete.
Korán reggel, kicsit álmosan indultunk útnak, de Diósgyőrbe érkezve már mindenki felébredt. A frissen felújított és rekonstruált diósgyőri várban személyesen Mátyás király udvari bolondja, Mujkó fogadott minket. Érkezésünk után nem sokkal a várárokban szittya lovasíjász-bemutató kezdődött. Először ruha-, fegyverzet- és lószerszám-bemutatót tartottak, majd az íjászok vágtató lóról lőttek célba, álló, illetve mozgó célpontokra. Mindezt úgy, hogy közben egy tartalék lovat is vezettek száron. Az íjászat után különböző akrobatikus gyakorlatokat is bemutattak lóhátról. A bemutató után Mujkó jó idegenvezetőként végigvezetett mindenkit a vár látogatható részein és az ott látható kiállításokon.

Rövid pihenő után az autóbusz Lillafüredre szállította a csoportot. A csoport először a Szent István-barlangot látogatta meg, majd szabadprogram keretében ki-ki végig látogathatta a helység látnivalóit.
Lillafüred leghíresebb látnivalója a Palotaszálló. A szálló megépítésének ötlete Bethlen András gróftól származik, akit első látogatásakor elbűvölt a táj szépsége. A híres szálloda végül az első világháború után, 1927 és 1930 között épült fel Lux Kálmán tervei alapján, neoreneszánsz stílusban. Mayer János akkori földművelésügyi miniszter avatta fel Lillafüred nevezetességét. A szálló egyik étterme, a Mátyás-terem ólomüveg ablakai a történelmi Magyarország várait ábrázolják. Az épülettől a Szinva-források felé hatalmas park terül el, botanikai ritkaságokkal. A szállóból szép kilátás nyílik a Szinva-patak völgyére és a Hámori-tóra.

A Palotaszálló egy meredek emelkedő tetején található, ennek megerősítésére alakítottak ki egy támfalakkal tagolt teraszos sétányrendszert és függőkertet, melyet két oldalról a Szinva- és Garadna-patakok határolnak.
A sétányrendszeren lefelé sétálva érkeztünk el a lillafüredi vízeséshez. Ez Magyarország legnagyobb esésű vízesése, amit a Palotaszálló építésekor alakítottak mai formájára, így ez csak részben természetes képződmény. A víz húsz méter magasról zúdul a mélybe.

Lillafüredről Miskolc belvárosába utaztunk, ahol először a Városház térre sétáltunk. Itt áll Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművész Széchenyi Istvánt, a „legnagyobb magyart” már idősen és megtörten ábrázoló szobra. A szobortól indulva a főutcán tettünk egy kellemes sétát, megcsodálva a belváros régi házait. A legrégebbi ház, mely a Miskolci Galériának ad otthont a felújított műemlék Dőry- vagy Rákóczi-ház. Az emeletes barokk épület, a szomszédos Sötétkapuval együtt jellegzetes pontja a főutcának. Az épületet a gazdag marhakereskedő Dőry család építette 1652 körül, ez volt Miskolc első és 1702-ig egyetlen emeletes polgárháza. A hagyomány szerint II. Rákóczi Ferenc többször is megszállt benne, sőt 1706-ban itt, azaz a Dőry-kúriában rendezte be főhadiszállását.

A főutca másik jellegzetes épülete a színház. A színháznak ma is otthont nyújtó klasszicista és romantikus stílusú épületet 1847 és 1857 között emelték, és a színházi előadások mellett többek között olyan rendezvényeknek nyújt otthont, mint a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál.

Természetesen meglátogattuk Mancs, az életmentő németjuhász kutya bronzból készült szobrát, Szanyi Borbála alkotását is a Szinva partján.

Végül a sétálóutcai bazársoron nézelődhettek az érdeklődők. Pihenés közben pedig volt szerencsénk belehallgatni egy szabadtéri operaelőadás próbájába. Kellemesen elfáradva este 10 órára értünk haza Székelyhídra.