Az online oktatás indításával nekünk, szülőknek, egy új szereppel kellett ismerkednünk: a pedagóguséval. Bár eddig is tanítgattuk gyermekeinket a magunk elképzelése szerint, a tanintézményekben szerzendő tudást a tanítóktól, óvónőktől vártuk, hogy átadják gyermekeinknek.

Háromgyerekes anyaként elmondhatom, mindez egyáltalán nem könnyű feladat. Óvodáskorú gyerekeimmel talán egyszerűbb, de így is a kora délutáni órákig tartanak a bejelentkezések és a feladatok elvégzése. Sok türelmet követelt tőlem és a gyerekektől is.

Két kisfiam, akik a tavalyi évben kezdték az óvodát, szinte alig voltak közösségben, alig ismerték meg a napi feladatokat, az óvó nénit és a csoporttársakat, de máris visszakerültek anyához, akivel eddig játékosan teltek a napok. Innentől kezdve anya ültette őket a telefon, a laptop elé, amit eddig próbált kizárni vagy minimális ideig adni kézbe.

A feladatok minden nap ki vannak osztva, azonban a gyerekeknek nincs minden nap egyformán kedvük és türelmük. Egy kisgyereket a 20 perces bejelentkezési idő alatt sokszor csak a házat bejárva lehet a képernyő előtt tartani.

Munkaidő után az anyának, apának az éhes kisebb gyerekkel még nehezebb a feladatok elkészítése, hogy azok ne az esti órákban legyenek elküldve. Mindeközben számukra a telefon egyre vonzóbb lesz, hisz olyan jó játékok, videók vannak rajta. A könyvek, a többi játék már nem olyan érdekes. Ez viszont sajnos nem adja azt a tudást, azt a fejlődést a gyerekeknek, amit az óvónénivel, a pedagógussal sajátítanának el. Nem ad barátokat, nem ad lehetőséget szocializálódni, alkalmazkodni egymáshoz vagy megtanulni a rendet egy csoportban.

Ahogy telik az idő, egyre nagyobb az elutasítás, az érdektelenség a feladatok iránt, a gyerekek már nem várják a bejelentkezéseket. Belefáradtak ők is, de belefáradt a szülő is a mindennapi munka és problémák közepette.

Sok fejlődést, tudást az online tanulással nem érünk vagy értünk el, hisz a gyerek közösségre vágyik – a gyerekek társaságára. Mi, szülők, a képességeink szerint segítjük őket az otthoni tanulásban, de ez nem az, amit a pedagógussal sajátítanának el.


Írta: Szilágyi Andrea