Megtartották a Gyermek Jézus-búcsút

Ha valami jó, annak van jövője – számos programot is szerveztek a legkisebbeknek

A hagyománnyá vált, de tavaly elmaradt Gyermek Jézus-búcsú megünneplésére adott lehetőséget a járvány leküzdésére hozott intézkedések enyhítése. Egy évnyi csend után, június 6-án vendégekkel, pezsgő élettel telt meg a székelyhídi Stubenberg-kastély kertje.

Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány életre keltője cselekedetté vált gondolata nyomán született ez a búcsú, azért, hogy a felcseperedő Jézust ünnepeljük, a gyermeket, aki mosolyt csal anyja arcára és örömet, jókedvet hoz a felnőttek életébe. Az ünnepre való hívást sokan meghallották. A 11 órakor kezdődő szentmisére nemcsak Székelyhídról és környékéről, hanem Erdély távolabbi településeiről és Magyarországról is érkeztek azok, akik szívükön viselik a Dévai Szent Ferenc Alapítvány otthonaiban nevelkedő gyermekek sorsát, nagyra becsülik és lehetőségeik szerint támogatják Csaba testvér állhatatos munkáját, amellyel felkarolja és neveli e nehéz sorsú gyermekeket.

Merjünk szerényebbek lenni

Pünkösd vasárnapját követő második héten a katolikus egyház egyik főünnepét üli, az Úrnapját, az Úr szent testének és vérének ünnepét, Krisztus titokzatos testét, az Oltáriszentséget. Jézus azt mondta tanítványainak, hogy aki legnagyobb akar lenni közülük, az legyen a legkisebb, a többiek szolgája, és nem csak mondta, hanem tette is, gyermekké lett.

A forgatókönyvet Ő írta, lehetett volna akár nagyfiú, Rambo, csodatevő, de Ő gyermek akart lenni s azt akarja, hogy mi is azok legyünk. Az Oltáriszentségben is milyen kicsi a falat kenyér? Karácsonykor gyermekké lett, most Oltáriszentséggé az Úrnapján. Merjünk mi is kisebbek, szerényebbek lenni. Ez az üzenete ennek a napnak – mutatott rá Csaba testvér.

A szabadtéri szentmisét Kuglis Gábor helyi római katolikus plébános celebrálta, akinek szolgálatát Csaba testvér, valamint Tokodi László és Dezse Péter domonkos rendi szerzetesek erősítették. A Gyermek Jézus-otthon lakói közül két fiúcska ministrált. Az egybegyűltek köszöntése után, Mózes első könyvéből a bűnbeesés története hangzott, majd a jelenlévők bűnbánatra hívása.

„Hiszünk, azért beszélünk”

De nem maradt el a bizonyságtétel sem, Pál apostol Korintusiakhoz írt második leveléből: „Hiszünk, azért beszélünk.” (2Kor 4,13) Csaba testvér beszédét azzal zárta, hogy ha csak egyetlen dolgot kérhetne Istentől az emberiségnek, az egészen biztosan a minél több gyermekáldás lenne, annak ellenére, hogy gyermeket nevelni nem könnyű feladat. A mise alatt az angyali kórus, a gyermekotthon kis lakóinak hangján szólalt meg.

A szertartás végén Tóth Andrea, az otthon vezetője mindenkit jó szívvel ebédelni hívott. A bográcsos illata, amit Baranyi Károly és lelkes csapata főzött, nem hagyott sok gondolkodnivalót a felkérés fontolgatására. Andrea első ízben szervezett ilyen nagyszabású rendezvényt, de nem volt egyedül, sok segítség érkezett a polgármestertől, a helyhatóság munkatársaitól, névtelen adakozóktól cselekedetekben, tárgyakban, valamint nem utolsó sorban a fohászokban és a szervezésben jártas jó testvérként, Palczert Judittól. A szeretet jegyében telt a nap, a rég nem látott kedves ismerősökkel való nagy találkozások napja, amely örömet hozott a vendégeknek és a szervezőknek egyaránt, ez a boldogság és szeretet sugárzott Palczert Judit egész lényéből, amikor a rendezvényről beszélt. „Nagy öröm végre újra együtt lenni, jó, hogy ilyen sokan eljöttek és jó, hogy újra itt lehetnek a magyarországi támogatók. Ide mindenki a szívét-lelkét hozza, a táncát, az örömét, a bábszínházát” – mondta.

A bábszínház Létavértesről érkezett. A Cifra Palota Bábcsoportot tizenöt éve hozták létre a Létavértesi Gyermeksziget Óvoda-Bölcsöde pedagógusai. Vezetője, Pappné Győri Tünde szívesen emlékszik vissza az előző négy alkalomra, amikor városunkban voltak. A marionett-, kesztyű-, kétdimenziós, félemberfigurás, ujjbábtechnikával előadott darabjaikhoz a bábokat maguk készítik. Mostani fellépésükön A só című népmesét játszották el a gyerekseregnek, marionett bábokkal, kicsit a jelen helyzetre átalakítva, hiszen az öreg király megijedt, hogy elkapta a koronavírust, ezért nem érzi az ízeket.

A színpadot birtokba vették a fellépő gyerekek, akik nagy odaadással, lelkes dalokkal, szavalatokkal, tánccal készültek az alkalomra. Előbb a helyi, majd a nagyváradi otthon gyermekeinek műsorát láthattuk.

Színes programkavalkád

A székelyhídi Zajgó Néptánccsoport rábaközi, moldvai, dunántúli eszközös tánccal, a Hercz család szilágysági és hajdúsági táncokkal készült, és színpadra lépett a csokalyi Fényes Néptánccsoport is. A kastély üvegházának kopott falait Csorján Melitta székelyhídi születésű, Debrecenben élő festőművész, erőteljes színekkel megkomponált képei díszítették, a földön óriási kifeszített, előkészített, lealapozott lepedővásznak várták élményfestésre az alkotni vágyó kicsiket. Amíg a gyerekek festettek, kisebb csoport állt a debreceni domonkos rendi testvérek köré, taizéi énekekkel dicsérték az Urat.

A kastély tágas kertjében játszóteret varázsoltak szorgos kezek népi fajátékokból, kézműves műhelyek várták a kicsiket-nagyokat, lelkes anyukák babahempergőt és mezítlábas ösvényt találtak a legkisebbjeik nagy örömére, akik kiskecskéket simogathattak vagy kipróbálhatták az arcfestést is.

Szép napot tudhat maga mögött, aki eleget tett a meghívásnak, és részt vett a 2021-es Gyermek Jézus-búcsún. Ez az alkalom is bebizonyította, hogy ha valami jó, Istentől való, annak van jövője, és mindig lesznek lelkes emberek, akik tovább éltetik.