A Közös Ügyünk környezetvédelmi vetélkedőt a vásárosnaményi (Magyarország) Természetbarát Diákkör indította el, a Tisza tíz évvel ezelőtti ciánszennyezése után 2002-ben. Így az idei már a VIII. Közös Ügyünk. A programban négy ország vesz részt a Felső-Tisza mentén: Magyarország, Románia, Ukrajna és Szlovákia, így a verseny is négy nyelven zajlik.A vetélkedőre háromfős csapatok jelentkezhetnek, regisztrálják őket, majd interneten keresztül megkapják a feladatokat. A verseny két hónap alatt zajlik le, ezalatt a csapatoknak két elméleti és egy gyakorlati feladatsort kell megoldjanak. Ehhez bármilyen segítséget igénybe vehetnek, könyveket, internetet lehet használni, tanárok segítségét lehet kérni, hisz senki sem ellenőrzi a csapatokat. De még így sem egyszerű a dolog, mivel sok feladat van és nem is valami könnyűek.Egy iskolából maximum négy csapat jelentkezhet, mi az idén ezt maximálisan kihasználtuk, ugyanis Német Mariann tanárnő vezetésével a „veterán” csapat már harmadjára vesz részt a versenyben, és az idén Cservid Levente tanár úr is indított három csapatot. Ebből is látszik, hogy mekkora népszerűségnek örvend a program, hisz már az előző években is százhatvan körül mozgott a csapatok létszáma, és ez minden bizonnyal egyre csak nő.

 

A verseny január 15-én kezdődött, és március 5-én ért véget. Nem volt könnyű, de beleadtunk apait-anyait, és most reméljük a legjobbakat. Idén kicsit zsúfoltabb a program, ugyanis március közepén ki is kell javítsa a dolgozatokat a javítóbizottság, hisz a díjátadást e hó 19–21-re tervezték, a víz világnapja tiszteletére rendezett ifjúsági találkozóra. Az ifjúsági találkozón az első tizenöt csapat vehet részt, így hát érthető az izgalom és a feszültség, amely már-már hatalmába kerít bennünket.Mi tavaly csodával határos módon negyedik helyen végeztünk, de az idén jóval nehezebbek voltak a feladatok, és idő sem volt annyi, mint tavaly. Azonban bizakodóak vagyunk, hisz a feladatsorokat kidolgoztuk, a megoldásokat postáztuk, és most abban reménykedünk, hogy mind a négy csapat bekerül a legjobb tizenötbe, ami meg kell hagyni, nem kis büszkeségére válna Székelyhídnak.

 

Major Lajos