Szubjektív vélemények a tanügy előtt álló kihívásokról és lehetőségekről

Hogy ezt a tanévet így fogjuk befejezni, még nem tudtuk, amikor az alábbi, távoktatással kapcsolatos írások nagy része született. Eddig azt hangoztattuk a Petőfi Sándor Elméleti Líceumban a kisebb-nagyobb tanítványainknak, hogy ne töltsenek sok időt az interneten, de most mi hívjuk őket a képernyők elé.

Meg kell találnunk az egyensúlyt ebben a digitalizálódott rendszerben. Mennyi az elég, mennyi az, amennyi szükséges. A diákok hozzáértőbben kezelik a technika adta lehetőségeket, mint sok pedagógus. Ez nem jelent akadályt, mert mi is tanulunk. Eddig is folyamatosan képeztük magunkat (persze nem feltétlenül ebbe az irányba) és ezt most is folytatjuk. Lehetőségünk van online képzésekre, de az időnk véges. A lehetőségeink és a tanítványaink lehetőségeihez és képességeihez mérten legjobb tudásunk szerint tanítjuk őket, miközben mi is tanulunk. Hozzuk ki ebből a helyzetből a legjobbat! Sokan így kezdtünk hozzá.

Kicsitől a nagyig, óvodástól az egyetemistáig mindenkinek nagy szüksége van arra a közösségre, amit megszokott, amelyikben a mindennapjait élte március 10-ig. A szülők is fellélegezhetnének, ha újra az óvodában vagy az iskolában látnák a gyermekeiket. A pedagógusok is otthonosabban mozognak az osztálytermekben, mint a távoktatás világában.

Ez még nagyon távolinak látszik, de addig is raktározzuk el azokat a módszereket és eljárásokat, amelyeket használhatunk majd, ha visszatérünk az igazi oktatáshoz, neveléshez. Ösztönöznek minket most azok a ragyogó szempárok, amelyeket pillanatnyilag csak a képernyőn keresztül láthatunk.

Minden rosszban van valami jó. Vegyük észre ebben is a legjobbat!

P. J. M.

Az online oktatást, mint módszert személy szerint ez év márciusáig jó, de időigényes kiegészítő módszernek tartottam az oktatásban. Kiegészítő eljárásnak, hiszen senki sem számított arra ami bekövetkezett, hogy világszerte oktatók és diákok milliói csak képernyőn keresztül fognak kommunikálni.

A magyarországi minta adott volt, ahol egy már meglévő rendszerre állt át mindenki, vezényszóra, egyszerre, de persze közel sem zökkenőmentesen. Nálunk azonban az oktató több kérdéssel szembesült, mint ahány információval, és az információk is zavarosan és egymásnak ellentmondóan érkeztek. Egy hónapig a tanügyminiszter nyilatkozatai alapján az online oktatás ajánlott volt, de jeggyel történő értékelés nélkül, emellett az új anyag felvétele is tiltott volt. Azaz egy szóval kifejezve: káosz. Személy szerint nekem ebben az időszakban érdemlegesen csak a tizenkettedik osztállyal és a saját osztályommal sikerült haladnom. Az előbbinél az okot abban látom, hogy a biológia számukra érettségi vizsgatantárgy, míg a saját osztályomnál az „újra láthatjuk egymást még ha online is” vágya szerintem erősebb volt, mint a „jaj, de jó, hogy tanulhatunk” elnevezésű.

Aztán egy hónap után miniszteri felfogásbeli fordulat következett, megjött az új ukáz: ha csak lehet, mindenki oktasson online, nem csak lehet, de kell is új anyagot felvenni és bizonyos esetekben nem csak lehet, de értékelni kell jeggyel a diákok online munkáját.

Ezzel beindult az online oktatás dömpingje, ami a szülők, diákok és tanárkollégák elmondása szerint is nehezebbnek bizonyult, mint a hagyományos, jól megszokott, az ő fizikai valójában.

Férfiasan be kell vallanom, a tanulók óriási helyzetelőnnyel indultak. Annak ellenére, hogy rendszeres számítógép-használó vagyok, divatosabb szóval júzer, a mai fiatalokkal szemben, akik ebbe születtek bele és hamarabb boldogultak a számítógéppel, annak a billentyűzetén klimpírozva vagy az egeret használva, mint ahogy írni-olvasni, esetenként beszélni tudtak volna, szóval velük szemben még így is csak lúzer. Sok esetben, mikor a saját gyerekeimtől technikai segítséget kértem és kaptam, olyan pillantásokat vetettek rám, amelyből ki tudtam olvasni a kimondatlan tartalmat: „Hogyhogy nem tudsz egy ilyen alapvető dolgot?”. Ennek a pozitív része, hogy tanárként megélhettük a tanulás tapasztalatát fordított viszonyok között, ahol mi vagyunk a kezdők és a diákok a profik.

Ezzel a kihívások nem értek véget sem a diákok, sem a tanárok számára, ez csupán a belépő volt a kihívások világába. Helyszűke és az olvasó türelmére való tekintettel nem részletezném ezeket a kihívásokat, érzékeltetendő ezeket kiragadok egyetlen példát. A szabályok és nyilatkozatok rengetegéből kiszűrt információk alapján jegyet csak akkor adhatok online tevékenységre, ha a gyereknek egy jegye van az adott tantárgyból a második félévben. Felmerül a kérdés, honnan tudom meg a jegyek számát? Benne van a naplóban, jöhetne a válasz. De a napló az iskolában van, ahová elméletileg én nem mehetek be. Megkérdezhetem online a gyereket, de nem biztos, hogy minden jegye be van írva az ellenőrzőjébe, vagy urambocsá nem-e hagyta az ellenőrzőjét pont az iskolában. Jön a következő dilemma: hogyan osztályozzak? Hiszen feleltetéskor nem láthatom, hogy a kamera látószögén kívül nincs e kinyitva a füzet vagy a könyv. A házit ő készítette el-e, anyuka, a szomszéd vagy egy osztálytárs? Nem is a jegy miatt fontosak ezek, hanem amiatt, hogy így nem tudom felmérni, hogy elsajátították-e a gyerekek az anyagot, megértették, haladhatok-e tovább, az eddigi ismeretekre alapozva? Tételezzük fel, hogy az előbbi két dilemmát sikerül megoldani, a jegy csak a továbbiakban akkor írható be, ha ahhoz a szülő is hozzájárul. Hoppá. Nem is mennék bele ez mit sugall az oktatókkal kapcsolatban. Túlteszem magam ezen is, hát legyen, kérem a szülői beleegyezést, de rögtön újabb falak emelkednek. A tanár minden jegy esetében kitölt egy nyilatkozatot, a saját, a szülő, a diák és a tantárgy nevével, az érdemjegy értékével, majd ezt eljuttatja a szülőhöz. Hogyan? Jó kérdés… oldja meg. A szülő kinyomtatja (hogyan, jó kérdés… oldja meg), aláírja, visszaszkenneli az aláírt példányt (hogyan, jó kérdés… oldja meg), majd visszajuttatja a tanárhoz, aki újra kinyomtatja ezt, ő is aláírja és pikk-pakk megvan a szülői engedély. Egyszerű, nem? Mondhatni, ez nem is jegy, hanem hegy.

Minden negatívum ellenére azért sok pozitív tapasztalatot is sikerült gyűjteni, közösen megnézni egy-egy videót a képernyőmegosztás segítségével, vagy úgy közös diákos-szülős értekezletet tartani, hogy majd 20 család költözött be mindenki dolgozó-, hálószobájába, nappalijába, sőt volt olyan amikor a család a kocsiból csatlakozott be a gyűlésbe, mert ott jobb volt a mobilinternet. Sőt a humor sem maradhat ki ezekből az időkből, a vezetőtanácsi ülés végén mindig a jegyzőkönyv aláírása az utolsó momentum, most online formában pedig viccesen, visszatérve a gyökerekhez, online módban kézírásképtelenül a mutatóujjunkat emeltük a kamerához, megmutatva neki az ujjlenyomatunkat aláírás gyanánt.

Összefoglalásként, sokat tanultunk az online oktatás alatt, amit remélem kamatoztatni is tudunk ősztől az új tanévben, de abban is reménykedek, hogy nem ilyen formában, csupán a hagyományos fizikai síkon zajló oktatás kiegészítéseként.

Cservid Levente, biológia szakos tanár

Az utolsó tanítási napon megbeszéltük a II–III. osztályos gyerekekkel, hogy nem vakációra megyünk, ez egy szokatlan helyzet lesz, aminek még nem lehet tudni a folytatását. Kis létszámú összevont osztályokról lévén szó, eddig egy közös Facebook-csoportunk volt iskolaszinten. Minden szülőt személyesen felhívtam telefonon és megbeszéltük, hogy készítek egy zárt csoportot, amelyen keresztül tartjuk majd a kapcsolatot.

Nagyrészt a szülők csatlakoztak a csoporthoz, de vannak olyan családok, ahol mindkét szülő és a gyerek is bekapcsolódott.. Így a 11 tanulóból 8-at tudtam elérni, a többieknek nincs eszköze és internet-hozzáférése. Közülük egy tanuló igényelné a tanulást, vele heti egy-két alkalommal telefonon egyeztetünk, tanácsokat adok hogy mit olvasson, rajzoljon, ismételjen, gyakoroljon.

A feladatokat minden reggel 9 óra után teszem közzé, az aznapi órarend szerint, ezekről estig általában kapok is visszajelzést. Alapos előkészítést igényel a feladatok kiválogatása, összeállítása két osztályra. Az aktuális témához illő oktatási tartalmakat küldök a gyerekeknek, interaktív feladatokat LearningApps, Wordwall, Sutori, Okosdoboz al­kalmazásokkal. Ezeket nagyon szere­tik, szülők jelezték, hogy ők is játsszák. YouTube-ról csatolok oktatóvideókat, énekeket, mozgásos játékokat, népmeséket, bábszínházi előadásokat.

Használjuk a tankönyveket, a digitális tankönyvek feladatait és a munkafüzeteket is, a megoldásokat fotózzák és visszaküldik. A gyakorlati tevékenységekről, fotókat, videókat küldenek (tetszik nekik, ha szerepelhetnek, visszanézhetik magukat és egymást).Az Ér Tv által közzétett tanítási órákat is átküldöm a gyerekeknek, több téma is épp aktuális volt (köszönet érte a készítőknek).

Igyekszem olyan feladatokat kijelölni, amelyeket egyedül is el tudnak végezni, nem kell hozzá szülői segítség, de a szülők, nagyobb testvérek állandó, aktív részvétele és segítsége tapasztalható a gyerekek munkájában. Véleményem szerint a gyerekeknek egyenlőre tetszik ez a tanulási forma, többnyire pozitív visszajelzéseket kapok, de olyan diákok is vannak, akik nem mindig aktívak, visszajelzést nem küldenek.

Nagy Melánia, tanítónő (Székelyhíd, Érolaszi)

Kolléganőmmel Ádám Ágnessel, folyamatos kapcsolatban vagyunk az I. C (step by step) osztály 20 tanulójával, Mackóvár kis lakóival.

A távoktatást az osztály Facebook Messenger-csoportjában és Zoom Video Meeting alkalmazás segítségével valósítjuk meg. Elsődleges célunk az eddig elsajátított ismeretek megőrzése, elsajátítása, a gyermekek tudásanyagának bővítése, a rendelkezésünkre álló lehetőségek kiaknázásával, valamint az osztály- és a szülői közösség erősítése és az, hogy kis tanítványaink érezzék a gondoskodásunkat, figyelmünket, szeretetünket a távolból is.

Tanítványaink folyamatosan gyakorolnak az otthon, náluk lévő tankönyvekből, munkafüzetekből, a Kukucska és Szivárvány gyermeklapokból. A megoldott feladatokról fotókat küldenek nekünk. Megosztjuk az Ér Hangja Médiacsoport által készített oktató kisfilmeket, amelyekkel a nagyváradi Szacsvay Imre Általános Iskola kiváló pedagógusai óriási segítséget adnak mindannyiunknak.

Tanítói munkámban állandóan keresem az utat a játékos pedagógia felé. Nehéz beépíteni a játékos tanulást a mai iskolai rendszerbe. A jelenlegi helyzetet szeretnénk a játékos tanulás, a játszva tanulás alkalmazásával megoldani.

Minden napra jut olyan feladat, amely kreativitást és játéktevékenységet igényel. Így az otthon töltött napok hasznosan, de ugyanakkor felszabadult játékkal is telnek. A tanulásba, a feladatok megoldásába segítőkészen kapcsolódtak be a szülők, a családok. Sokszor együtt alkotnak, együtt zenélnek, dalolnak, jegyzetelik a kitalált meséket és küldik a fotókat, videókat, beszámolókat, hatalmas lelkesedéssel.

Olyan feladatokat kapnak a gyerekek legtöbbször, amelyek megoldásakor szükség van a gyermek problémamegoldó képességére, fejlődik képzeletük, kreativitásuk, alkotó bátorságuk, kitartásuk. Egy adott feladat elvégzése közben megvalósul a tantárgyak közti összefonódás, építenek legó­ele­mekkel egy adott szempont szerint, közben történetet találnak ki, amelyet le is rajzolnak, végül matematikai műveleteket is írnak az alkotott építményről.

A gyermekek büszkén mutatják meg alkotásaikat az osztálytársaknak, s nagyon boldogok, amikor érkeznek a gratulációk, vagy a dicséretek egymástól és tőlünk.

Mackóvár lakói varázslatos szivárványokat alkottak a háztartásban lévő tárgyakból, mesét írtak, Tavasztündért festettek, mandalákat terveztek és készítettek természetes anyagokból, plakátot rajzoltak-írtak a Covid-19 vírus elleni védekezésről.

Az Iskola másképp hetében online Ki mit tud?-vetélkedőt szerveztünk, amelyen balett, akrobatika, népdaléneklés, versmondás és találóskérdés-párbaj is helyet kapott.

Odafigyeltünk a jelenlegi helyzetben igen jelentős érzékenyítésre is – az orvosok, ápolók, mentőtisztek iránt. Fotókkal és rövidke mondatokkal mutatták be, hogyan tudnak segíteni otthon a családban.

A húsvéti hétvégén óriás hímes tojást terveztek a tanulóink úgy, hogy figyelniük kellett a díszítő elemek szimmetrikus elhelyezésére szín és forma szerint is, a felhasznált elemeket leltározták, megszámolták, összeadták. Csak otthon található alapanyagokból alkothatnak.

A távoktatás új, izgalmas kihívás mindannyiunk számára, de nagyon hiányzik az „igazi” iskola, ahol kis tanítványaink kezét megfoghatjuk, segíthetünk a betűk alakításában, ahol az ölelés nem virtuális, hanem minden természetes, szívből jövő és igaz.

Oláh Katalin Melinda, tanítónő (Székelyhíd)

Az én osztályomba (II. D) roma gyerekek járnak. Figyelembe kell vegyem a gyermekek környezetét, hogy az iskola falain kívül milyen hatások érik őket. Az elején akadtak gondok az online oktatás terén, mert ki kellett derítenem, kinek van legalább Facebook Messengere, mivel a megadott telefonszámok is alig működnek. De egy okostelefon minden családban található, megoldottuk, hogy a gyerek ezt használhassa. A következő probléma egyes szülők analfabetizmusa volt, mert sajnos még vannak olyan szülők, akik nem vagy kevéssé tudnak írni és olvasni. A gyerekek teljesen magukra vannak utalva.

Ezért a feladatok összeállításánál figyelembe kellett vegyem azt, hogy a gyerek az utasítás elolvasásával önállóan tudja megoldani a számára kijelölt gyakorlatokat.

Csak akkor fog működni ez az egész, ha mindnyájan akarjuk. A mostani helyzet extra konstruktivitást és különleges rugalmasságot követel mindenkitől. Ez az a pillanat, amikor a leginkább van szükségünk a kölcsönös bizalomra és hogy közös dologként kezeljük a tanulást.

Nehéz így eredményes munkát végezni, tanítónak és diáknak egyaránt, de nem megoldhatatlan. Minden lehetőséget meg kell ragadjunk, hogy a gyerekek ne szakadjanak el az iskolától és a tanulástól.

Bihari Viola, tanítónő (Székelyhíd)

Amikor március 10-én hazajöttünk az iskolából, senki nem gondolta, hogy ilyen sokáig nem megyünk vissza. Egyik pillanatról a másikra bele kellett rázódnunk egy teljesen új rendszerbe. Úgy gondolom, hogy a személyes jelenlétet semmi nem pótolja, de mindent megteszek, azért hogy a negyedikeseim ne maradjanak le nagyon a tananyaggal.

Egy zárt Facebook-csoport segítségével tartom a kapcsolatot az osztályommal. Azok közé a szerencsések közé tartozom, akiknek az osztályában olyan gyerekek vannak, akiknek van internetkapcsolatuk.

Készítettem egy órarendet, és ez alapján állítom össze minden napra a tanulni valót. Próbálom úgy összeállítani a tananyagot, hogy ne legyen megterhelő a gyermekeknek és a szülő is tudjon segíteni, szükség esetén.

Nagy segítségünkre vannak a digitális tankönyvek, hiszen ebben az időszakban még nagyobb probléma, hogy a gyermek otthon nem hall román szót. A digitális tankönyvek segítségével többször is meghallgathatja a meséket, verseket.

Minden tiszteletem azoké a kollégáké, akik felvállalták, hogy részt vesznek a Távoktatás Bihar megyében elnevezésű projektben. Az általuk készített videók mindenkinek nagy segítséget jelentenek.

Nagy munka ez gyereknek, szülőnek, pedagógusnak egyaránt. Örülök, hogy a szülők pozitívan állnak hozzá és amiben csak tudnak segítenek gyermekeiknek.

Valamennyien alig várjuk, hogy ismét a megszokott környezetünkben folytathassuk a munkát. A gyerekek is rájöttek arra, hogy ők bizony szeretnek iskolába járni.

Püsök Julianna, tanítónő (Székelyhíd)

Világhálós pszichológiai tanácsadás diákoknak

A Petőfi KaranténPszi online pszichológiai tanácsadás Facebook-oldal azért jött létre, hogy ebben a helyzetben is láthatóvá, elérhetővé váljon a székelyhídi líceum tanácsadó kabinetje, annak munkája. Mindenki számára sok lemondással, egyesek számára frusztrációval jár, de mindenképpen megváltozott életmóddal társul ez az időszak. Egyrészt egyéni szakmai segítséget is kínálok, másrészt az általam tapasztalt gondokra, problémákra fókuszálva osztok meg szaktekintélynek számító szakértők írásaiból, életmódtanácsaiból abban a reményben, hogy néhány olvasónál célba érnek a szavak, tanácsok. Olyan nehézségekre is kínálok segítséget, amelyek az olvasókat foglalkoztatják.

Bacsó Erika nevelési tanácsadó


Írta: Ér hangja