„A mese játék, csoda, hit és lélek. Mosoly mindenki lelkére. A mese az gyógyír, az befele és kifele is gyógyít.” (Csernik Szende)

A méltán népszerű és közkedvelt székely mesemondó, lábbábművész idézetére alapoztak a XIV. Örökségem mesemondó versenyen. Az május közepén szervezett vetélkedő szervezői kikötésül előírták, hogy az előadandó mese, nem lehet hosszabb három percnél, kizárólag magyar népmese lehet, és a versenyző iskolákból legfeljebb osztályonként két diák indulhat. A margittai Horváth János Elméleti Líceum hat tantermében hat zsűri véleményezte a tizenkét iskolából érkezett nyolcvan gyerek előadását, akik az előkészítő osztálytól a negyedikig öt korcsoportban képviselték iskolájukat. A szigorú és elfogulatlan, háromtagú zsűriket irodalom szaktanárok, tanító nénik és a versenyen korábban részt vett diákok alkották.

A verseny díjazottjai nagyon boldogak és méltán büszkék voltak, csakúgy, mint felkészítő tanítóik, de minden mesemondó gyerek kapott emléklapot, egy könyvet és némi kárpótlásként finom csokit is. A szervezők – Galambos Edina és Pop Mónika tanítók – elégedetten nyugtázták a mosolygó lurkók boldogságát és örömmel vették a számtalan „jövőre is jövünk” ígéretet. „Érintsen meg benneteket a mese varázsa!” – így szólt a búcsúmondat, ami egyben a jövő évi visszavárást is jelenti!


Írta: P. J.