Mindenballagás búcsúzás, de valami új kezdete is egyben. Nem volt ez másként az idei évben sem, amikor a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceumban hatvan végzős diák és két öregdiák, tanár kolléga, Kisded Emma és Hegyesi Viktor búcsúzott el a jól ismert iskolától, hogy új célokat keressen az életben. A ballagási ünnepséget az aligazgatók, igazgató, osztályfőnökök, idei és leendő végzősök beszédei tették szívhez szólóvá. Nagyon sok idézet, jó tanács hangzott el útravalóul, amiket a végzős diákok betéve tarisznyájukba magukkal visznek majd az úton, s amelyekre jólesik majd emlékezni a nehéz időkben.

Az iskola megpróbált támaszt nyújtani, egy arctalan rideg, anyagias világban a társas kapcsolatok fontosságára, az emberközpontúságra helyezve a hangsúlyt. Igaz sok volt a tananyag, s ahogy sokan mondják, a fele haszontalan, de ki tudja, melyik fél, hol veszik majd hasznát a megszerzett tudásnak az életben, ezért semmi sem nevezhető hiábavalónak. Azonban ezek mellett sok öröm volt, számos rendezvény, buli, nagy kacagások és lógások íródtak be örökre a szívekbe, melyekre mindig derűvel fognak visszaemlékezni. Talán az emberi kapcsolatok, barátságok, osztályközösségek, az összezártság jóban rosszban lesznek majd a legszebb és legfájóbb emlékek, hisz most bármennyire fáj is elszakad egy láthatatlan kötelék, amely összefogta mindannyiukat társaikkal, tanáraikkal. Az úton tovább kell lépni, valami bezárul, de egy új kapu is nyílik, amin kicsit félve, de annál nagyobb izgalommal és örömmel lépnek át. S bár az iskola ajtaja most bezárul, nem lesz kulcsra zárva, bármikor visszavár mindenkit nosztalgiázni, tanácsokkal, egy-egy jó szóval.

 

A végzősök mellett két öregdiák is búcsút vett az iskolától, akik maratoni futóként végigfutva egy hatalmas távot most beértek a célba, s munkájuk gyümölcseit szétosztva pihenhetnek most meg, hogy új erőt gyűjtve nézzenek majd szembe az elkövetkező feladatokkal. Kisded Emma és Hegyesi Viktor elérkeztek életük zenitjére, és most a hegycsúcsról láthatják mindazt, amit eddig csak töredékeiben figyelhettek meg a táv lefutása során. Hegyesi Viktor szinte negyvenévnyi munkával és tizenöt évnyi igazgatósággal a háta mögött megmaradt egyszerű, derűs, jószívű embernek. Ez a munkásság a tavalyi év őszén kiérdemelte a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) rangos Ezüstgyopár díját.

Mindenki megerősödött, felnőtt, kinyílt, személyiséggé vált az itt töltött évek során, megpróbálta úgy látni a világot, ahogy azt előtte még soha senki más nem tette, és most elérkezett az idő, hogy továbblépjenek, új dolgokkal, ötletekkel, tervekkel gazdagítsák saját és mások életét.

 

Ványa Blanka

 

—