Érdekes és izgalmas hetet töltött Olaszországban  a székelyhidi Petőfi Sándor Elméleti Líceum hét diákja szeptemberben két kísérőtanáruk (Egeresi Ingrid és Béres Csilla pedagógusok) felügyeletével. A tanulók az iskola Scola Nostra Egyesületének égisze alatt csatlakoztak a Music for Life, vagyis zene egy életen át nevet viselő nemzetközi Erasmus-pályázathoz. A Lazio tartomány Caprarola nevű városában zajló programok fő mozgatórugója természetesen a zene és az éneklés volt. A nemzetközi projektben négy ország résztvevői képviseltették magukat: a házigazda Olaszország, Portugália, Románia és Spanyolország.

Magyar népdalok hangzottak el – a román népdalok bemutatóját követően –, a székelyhídi Búzavirág Népdalkör asszonyainak éneke a városi Ady Endre Művelődési Ház Szent László auláját zengte be  április végén. Az esemény a Digitradition – A népi hagyományok, a népzene és a néptánc digitalizálása az Érmelléken elnevezésű programsorozat részét képezi, amelyet februárban indított útjára az Ér Hangja Egyesület. A zömével nyugdíjasokból álló, majd húsz éve alakult csoport jelenleg Béres Csilla zenepedagógus vezetésével hetente találkozik próbálni, gyakorolni a régebbi dalokat és újakat tanulni. A most bemutatott népdalcsokor Bárdosi Ildikó kiváló népművésznek, népdalénekesnek, a Küküllő-part népzeneművészének Bihar megyében gyűjtött, íly módon a tájegységre hitelesen jellemző dalokból állt.

Tavaszváró népdal- és néptáncelőadással üdvözölték a kikeletet Székelyhídon a Szabó Ódzsa Városi Színházban március első szombatján. A hagyományőrző esemény házigazdája a már tíz éve városunk hírnevét egyre messzebb röptető Zajgó Néptánccsoport volt. A magyar néptánc és kultúra gazdagításához, megismeréséhez nemcsak városunk kis és nagy gyöngyszemei járultak hozzá, hanem a környékbeli települések különböző meghívottjai is.

Ünnepségünket a Zajgó Néptánccsoport nyitotta felcsíki táncokkal. Színt varázsolt eseményünkbe az érsemjéni Ezüstperje Néptánccsoport, akik szatmári és kalotaszegi táncokat adtak elő, a paptamási Gilice néptáncegyüttes pedig magyarpalatkai és szatmári táncokkal kápráztatta el a nézőket. A monospetri Bábota Néptánccsoport táncosai sóvidéki, illetve mezőségi táncokat adtak elő, de nem mehetünk el említés nélkül az érmihályfalvi Nyíló Akác Néptáncegyüttes mellett sem, akik felcsíki és magyarbődi táncokat mutattak be.

Az ötlet, hogy a Búzavirág népdalcsoportot létrehozzuk onnan jött, hogy 2004 októberében volt a népdalfesztivál. Mi egyházi kórusban voltunk, és akkor elkezdtünk beszélgetni, hogy Diószegnek is van, innen is jött az ötlet, miért nem tudnánk mi is egy ilyen népdalcsoportot létrehozni, és akkor szerencsénk volt, mert tanárnőt is kaptunk pályázat útján. A debreceni kulturális központból itt volt az igazgató és a vezetőség, tehát ők rendezték, vagyis az ők pályázatuk alapján jön létre minden évben ez a népdaltalálkozó.Ott voltunk mi is, a vacsoránál besegítettünk főzni, akkor mondtuk, mi is szeretnénk egy népdalkört, de nincs tanárunk, és csak úgy akarunk megindulni, ha egy képzett tanárt kapunk.