Németországi önkéntesek csapata érkezett városunkba december 5-én, hogy Mikulás alkalmából cipősdobozokba rejtett ajándékokkal csaljanak mosolyt a helyi kisdiákok arcára. Ajándékban részesültek a helyi Gyermek Jézus-otthonban lakó gyerekek, illetve a Petőfi Sándor Elméleti Líceum, valamint a csokalyi és az érolaszi iskola és óvoda közel kétezer diákja is, életkoruknak megfelelően. Mindannyian értékes cipősdobozokat kaptak, melyben minden volt, amit egy gyerek a Mikulástól kérhet. Egyebek között tanfelszerelést, tisztálkodási eszközöket, játékokat, édességet, zoknit, sapkát és sálat találtak az ajándékcsomagban. A szervezőknek ez úton is köszönjük az áldozatos munkájukat, Isten vigyázzon rájuk és áldja meg őket! Az ajándékok átadása után a Mikulás kamionja tovább gurult, hogy más települések gyerekeit is megajándékozhassa.

Meglepetésszerűen érkezett látogatót fogadtunk az Ér hangja szerkesztőségében

Furcsa vendég érkezett a szerkesztőségbe. Még bőven az utolsó lapzárta előtt, ami idén november 25-re lett kijelölve: bozontos szemöldökű, szomorú szemű, hófehér szakállát zavartan babráló alak kopogtatott, s motyogva kérdezte, ráérnék-e meghallgatni a mondandóját. Kíváncsian fürkésztem piros kucsmáját, hatalmas subáját, fényesre suvickolt csizmáját, a zsákját kerestem, miközben az járt a fejemben: Úristen, hisz ez a Mikulás! De mit keres ő itt ilyenkor? Beinvitáltam:

December 5-én este, amikor a Nap nyugovóra tért és átadta Székelyhíd városát a sötétségnek, a nagyszakállú Mikulás elindult, hogy felkeresse a jó gyermekeket. Mivel egy éjszaka alatt nagyon sok gyermekhez kellett eljutnia, segítségül hívta a székelyhídi önkormányzat munkatársait és az RMDSZ helyi nőszervezetének tagjait, hogy együtt keressék fel otthonaikban a kíváncsian várakozó gyermekeket.

Volt, akihez a Mikulás bácsi bemerészkedett, de olyan is, akinek az ablakba kihelyezett cipőcskéjét tömte meg ajándékkal. Szorgos segítőinek köszönhetően sikerült megörvendeztetni a gyermekeket.

Lappföldről az Érmellékre is ellátogatott a Mikulás, és magával hozta krampuszait mikulásmobilon, közel negyven család gyerekeinek szerzett így örömöt Székelyhídon és a hozzátartozó településeken. Köszönjük!

Feltételezem, hogy a cikkem címére a legtöbb felnőtt csak elmosolyogja magát, talán bevillan egy kép lelkes kisgyerekekről, akiknek piros ruhába bújt, pocakos nagyszakállú oszt apró ajándékokat. Pedig én most nem iskolákban, óvodákban megszervezett decemberi éneklésekről és ajándékozásokról szeretnék írni, rövid fejtegetésem sokkal inkább szól felnőttekről, mint gyerekekről, sokkal inkább szól felnőtteknek, mint gyerekeknek. Talán sokan azt sem tudják, honnan is ered az a kedves szokásunk, hogy december 5-én este a gyerekek kiteszik kifényesített cipőcskéiket az ablakba, melyekbe a Mikulás reggelre a jóknak édességet csempész, a rosszaknak pedig virgácsot. Lássuk hát mikor, s mivel kezdődött el a mikulásozás hagyománya s mivé lett mára.

Az érolaszi óvodások december 5-én rendeztek jótékonysági Mikulás ünnepséget az egyház gyülekezeti termében. Az ünnepség ötlete a gyerekeket tanító Iván Mónika óvónő és a szülők közös összefogásával született meg. A belépődíjból és az adományokból összegyűlt összeget a rég fel nem újított óvodaépület javítására fordítják majd. A gyerekek előadással és tánccal kedveskedtek a közönségnek, majd a Mikulás látogatott el az egész évben szót fogadó gyerekekhez, akik ügyességükkel bűvölték el őt és a szép számban összegyűlt közönséget. A gyerekek készülődését nehéz volt összehangolni – a rossz idő és megfázás miatt sokat hiányoztak, így kevés idő jutott az igazi próbákra –de ők így is nagy sikert arattak.

A csokalyi I–IV. osztályos gyerekek izgatottan várták a Mikulás érkezését. Ebből az alkalomból összegyűltek és természetes anyagokat felhasználva, együtt készítettek szebbnél szebb különböző Mikulásfigurát. Legnagyobb sikere az ehető Mikulásoknak volt, hiszen mire megérkezett a Mikulás, már nem maradt belőle sok.