Kossuth Lajos egyetlen fonográfon rögzített beszédében az 1848–’49-es forradalom és szabadságharc végére pontot tevő, Aradon végrehajtott kivégzéseket a magyarok Golgotájának nevezte. Mint ismert, a „tizenhárom aradi vértanú” valójában tizenhat volt, de a köztudatban az október 6-án kivégzettek száma maradt meg, akiknek temetetlen holttesteit napokig hagyták elrettentésként az aradi várárokban.
Október 6-án Székelyhídon is megemlékeztek a szabadságharc mártírjairól, a református templomban, majd az emlékezés koszorúit is elhelyezték a templom kertjében lévő kopjafánál – bár az időjárás nem volt túl kegyes az ünnepségen megjelent szép számú résztvevőre. Rákosi Jenő esperes, székelyhídi lelkész a bibliai Mózes történetével vont párhuzamot a reménytelen helyzetekből történő kilábalásból és a kilátástalanságból való ujjá születésről.