A tizenhárom aradi vértanúról emlékezett meg Székelyhíd magyarsága október 6-án. A tiszteletadás a református templomban Futó Ferenc érolaszi lelkész igehirdetésével kezdődött. „Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.” – hangzott a bibliai ígéret a Máté evangéliumának ötödik fejezetéből.

Akikre most 171 év után is emlékezünk 1849-ben emelt fővel álltak az ítélet előtt, azzal a tudattal, hogy mindent megtettek a szabadságért, az igazságszolgáltatást pedig Istenre bízták – hangzott a szószékről. Biztatás lehet ez számunkra, a bennünket ért jelenbeli valós vagy vélt igazságtalanságok tekintetében, ha azon a helyen, ahol Isten akaratából vagyunk, minden tőlünk telhetőt megteszünk, azért hogy jó végre vigyük az általa ránk bízottakat, a békességet és nem a háborúságot munkálva.

Az istentisztelet után a jelenlévők a templomkertben felállított kopjafához vonultak, ahol Béres Csaba polgármester tartott emlékező beszédet. Arad neve emlékezetünkben nem az elbukott forradalommal, a véres megtorlással azonosul, hanem büszkeséggel tölthet el bennünket, hiszen az áldozatok nem voltak hiábavalók, az elért eredményeket visszavonni már nem lehetett. A szabadságharc hősei egész Európa csodálatát kivívták, s nem sokkal később, 1867-ben az ország elnyerte részleges függetlenségét, felelős magyar kormány alakult. A mi kötelességünk méltóknak lenni a hősök emlékéhez – hangoztatta a város elöljárója. A beszédét követően az önkormányzat nevében Csuka József alpolgármesterrel közösen a kopjafánál elhelyezték a tiszteletadás koszorúját. Koszorúzott az RMDSZ helyi szervezete nevében Hegyesi Zsolt és Erdei Imre, a Petőfi Sándor Elméleti Líceum részéről Barta Imre és Ecsedi Ferenc, valamint a Történelmi Vitézi Rendet képviselő Karancsi Béla és Kincses Balázs. A jelenlévők közül többen egy-egy szál virággal tisztelegtek a hősök emléke előtt, ezt követően Kincses Balázsnak az alkalomhoz illő szavalata hangzott el. A kopjafa tövében lobogtak a mécsesek, a megemlékezők ajkáról tiszteletük jeléül az esemény záróakkordjaként felcsendült a Himnusz.


Írta: Rupárcsics Csilla Judit