16-ik Szentmiklósi Phoenix Csapatépitő Karate és Ijász tábor

Mint minden nyáron, idén is megrendezésre került a Phoenix S.E. karate és ijász tábora. Az izzasztó tábor a Szentmiklósi strandon, július 30 és augusztus 4 között került megrendezésre és kb. 30 személy vett részt rajta, kicsik és nagyok  egyaránt.


A csapatépítő tábor 16-ik szülinapját ünnepelte és a tagok tudták is azt, hogy hogyan kell megadni a módját a bulinak: edzéssel. Nagyon sok és kemény edzéssel. Reggelente futottak a sportolók, délelőtt általában önvédelmi edzés várta őket, délután pedig teknikai edzés, vagyis a karatésokat kata, az ijászokat ijászkodás foglalta le. Mikor nem edzettek vagy ettek, akkor különböző versenyeken vettek részt, mint például vízbe ugró verseny,  ahol különleges figurákkal kellett a medencébe landolni, a darts verseny, ahol darts tábla ellen harcoltak a phoenix-esek, vagy a dobj-egy-diót-bele-az-üvegbe-a-lábujjaiddal verseny, aminek a neve szerintem eleget mond.Olvasókban felmerülhet a kérdés: ”16 éve minden nyáron megszervezik ezt a tábort, csak azért, hogy egy hétig edzhessenek a melegben, sátrakban szoronghassanak és egyenek minden reggel pástétomos kenyeret? Minek?”. Először is, a pástétomos kenyér íze kibírható egy hétig. Másodszor, a tábor lényege az, hogy a csapattagok közti köteléken szorítson, hogy a 6 éves tanuljon egy keveset a 20 évestől, és hogy a 20 éves is tanuljon valamit a 6 évestől. Mindenki foglalkozik mindenkivel. Ha egy ember rosszul van mindenki abbahagyja amit csinál és segít neki. Segítünk fát hordani, krumplit pucolni, takarítani, és ha kell a legnagyobb viharba is szétázunk csak hogy segítsünk felhúzni a ponyvákat mások sátrára. Meg lehet csinálni? Megcsináljuk. Akármennyire nehéz is, mi mindent bele adunk és egy csapat módjára, megcsináljuk.

Véleményem szerint, ez a tábor is legalább olyan jó volt mint a többi. Rengeteg mindent tanultam a 10 év karate és táborozás alatt és ezért hálás vagyok annyira Guba József Senseinek, aki rúgdosott és nem engedte  hogy feladjam, mint  az összes csapattagnak, akik felnyitották a szemeimet és segítettek eddigi utamon, amiből bár még sok van hátra, csöppet sem kételkedem abban, hogy ők mellettem lesznek majd és felszednek a padlókról, amiket megfejelek. Mert ők nem a csapatom. Ők a családom. Hajrá Phoenix!

 

Bensicz Ádám


Írta: Ér hangja