Idén a retróirányzat jegyében hirdették meg a Petőfi Sándor Elméleti Líceum farsangi mulatságát. A városi múzeum épületében február elején megrendezett bensőségesebb, de vidám hangulatú műsort hagyományosan a X. osztályos tanulók szervezték meg, akik a tanulás mellett ezzel is kiveszik a részüket az iskolai életből.

Az A és C osztály műsorblokkját Szilágyi Alexandra C-s és Barta Dominic A osztályos tanulók konferálásával tekinthette meg a közönség. Az A osztály videójában  a tanárok válaszoltak a diákok kérdéseire, mit sem sejtve abból, hogy a vágás segítségével a kérdést megváltoztatva a válaszok is más értelmet nyernek majd. A C osztályosok videójukban a közel sem unalmas iskolai hétköznapokba engedtek betekintést a nagy számban összegyűlt közönségnek. A két osztály fergeteges sikerű táncára Ulici Alexandra (X. A) szólótánca tette fel a pontot.

Házastársi délutánt tartottak a csokalyi református gyülekezetben február 15-én, szombaton délután. Az alkalom Gary Chapman Egymásra hangolva című könyvének bemutatásával kezdődött. Az amerikai család- és párterapeuta több évtizedes tapasztalata alapján arra a felismerésre jutott, hogy a szeretetet ugyanúgy tanuljuk, mint az anyanyelvünket, és az elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek, testi érintés „nyelvén” fejezzük ki a házastársunk irányába.

Az idei házasság hete a csapatjáték szerelemmel témát járta körül. A résztvevők három csapatba osztva a közismert activity társasjátékkal csiszolhatták kifejezőkészségüket a rajzolás, körülírás és mutogatás nyelvén. A jókedvű közösségi alkalom közös pizzázással ért véget, melynek minőségére a hegyközszentmiklósi Hegyköz-Ér étterem volt a garancia.

Először szerveztek farsangi ünnepséget a székelyhídi Gyermek Jézus-otthon bentlakó és napközi otthonos gyerekei részére nevelőik február 14-én. Az ünnepségre a gyerekek izgatottan készülődtek: verseket, dalokat tanultak, jelmezeket készítettek. A nagy nap délutánján izgatottan sorakoztak fel a szebbnél-szebb hercegnők, menyasszonyok, de volt itt tűzoltó, oroszlán, nyuszi, sőt Piroska is, hogy megmutathassák magukat az egybegyűlt vendégeknek. A gyerekek meghívott vendégei között szüleik, tanítóik, fogorvos bácsijuk, vívásoktató tanárnőjük, más otthonokból érkezett munkatársak és más vendégek szerepeltek.

A farsangi ünnepség álarcos felvonulással kezdődött, ahol mindenki megmutathatta magát és az ügyesebbek még egy kis versikével is bemutatkoztak a vendégeknek. A felvonulás érdekességeként nemcsak a gyerekek, hanem nevelőik is álarcot öltöttek, így ők is beálltak a bemutatkozók sorába.

Szeretne többet megtudni a pálinkáról, a pálinkakészítésről? Napirenden szeretne lenni az aktuális trendekkel? Megkóstolna finomabbnál finomabb párlatokat? Sok szeretettel várjuk február 22 -én 17 órától Székelyhídon a múzeum épületében megrendezendő pálinkaestünkre, ahol a többszörösen kitüntetett pálinkaszakértő, Dezső Tibor izgalmas kalandozásra invitálja az érdeklődőket a modern pálinkafőzés világába. A pálinkafogyasztás életünk fontos eseményei alkalmával már régóta fontos helyet foglal el a gasztronómiában. Szívesen fogyasztjuk, ismerjük, de mégsem igazán tudjuk, miben rejlik a különlegessége, nem ismerjük igazi értékeit.

Jótékony célú teremlabdarúgó-bajnokságot szervez február 22-én a székelyhídi sportcsarnokban a Székelyhídi Sasok Sportklub. A megmérettetésre legfeljebb nyolc csapat jelentkezését várják a szervezők. A részvételi díj csapatonként 150 lej. A helyszínen kitett gyűjtődobozban a közönség tagjai is lehetőség szerint adományozhatnak a SMA 1 genetikai betegséggel harcoló érkörtvélyesi Noel számára. A rendezvényen összegyűlt teljes összeget (a nevezési díjakat és a helyszíni adományokat) a kisgyerek részére ajánlják fel. A torna reggel 9 órakor kezdődik. A csapatok a nevezési szándékot legkésőbb február 8-ig jelezhetik a 0745-537073-as telefonszámon. Ne feledjük, hogy sok kicsi sokra megy, így te is hozzájárulhatsz részvételeddel a kicsi Noel megsegítéséhez.

Újabb, Törökországból érkezett önkéntessel bővült az Ér Hangja Egyesület népes családja. Hasszán Cimen január elején jött városunkba, és 23. születésnapját már új barátaival ünnepelte, új otthonában, Székelyhídon. Hasszán a sokak számára ismerősen csengő nevű török turistaparadicsomból, Kusadasiból érkezett, ahol családja többi tagjával a vendéglátóiparban dolgozik. Szülei szakácsként tevékenykednek, és kiskorától bevezették a munka világába. Tizenkét évesen már pincérsegédként dolgozott és a középiskola befejeztével már pincérként, teljes munkaidőben vetette bele magát a munkába. Programozói szakra jelentkezett az egyetemre, ahol sajnos nem vették fel, de nem adja fel az álmait és újra megpróbálkozik majd a felvételivel, hisz a programozás, számítógépes munka a hobbija és az élete.

Az önkéntesség fogalma nem idegen számára, hisz már Törökországban is részt vett korábban egy önkéntes programban, de az Ér Hangja Egyesületnél végzendő munkája mégis kicsit olyan, mint egy első élmény, hisz távol az otthonától, családjától, új helyen, idegen országban kell megállnia a helyét, amely izgalmas kalandnak tűnik számára.

Hasszán kilenc hónapot fog városunkban eltölteni. Fő tevékenységi köre a multimédia lesz: animációkat, videókat fog készíteni, melyek a közintézmények működéséről fognak szólni. Emellett minden hónapban kulturális eseményt fog szervezni, és persze szerves része lesz az egyesület egyéb tevékenységeinek is.

Rövid ittléte során már megszerette kisvárosunkat, bár kicsit hiányolja a nyüzsgést, amit otthon megszokott. Ittléte során fő célja, hogy csiszolja angolnyelv-tudását, megismerje kultúránkat, új barátokat szerezzen. A magyar nyelvvel is szeretne minél jobban megismerkedni, bár bevallja, ez igen nehéz feladat lesz, de mint mindenhez, ehhez is pozitívan áll hozzá, hisz lényegében ez az önkéntes munka lényege.

Kitárulnak a nemzetközi ajtók az újat megismerni vágyó érmelléki fiatalok előtt

Már jelentkeztünk összefoglalóval az Ér Hangja Egyesület nemzetközi ifjúsági programjairól (a havilap tavaly októberi hasábjain), ám ahogy ott megírtuk, van folytatás. Tavaly fiataljaink Norvégia, Litvánia, Spanyolország levegőjébe szagolhattak bele, míg mások pontosan Székelyhídra voltak kíváncsiak az egyesületen keresztül. Alig ért haza mindenki, már itt is volt a 2020-as év, amelynek nemzetközi eseményei rögtön januárban kezdetüket vették.

Hatan Portugáliában

Az újév teljes harmadik hetét hat szerencsés fiatal Portugáliában, Coimbrában tölthette egy Erasmus Plus ifjúsági csereprogramon az egyesület küldöttségében. A Romániát, ezen belül Székelyhídat képviselő csapat görög, litván, olasz és portugál fiatalokkal ismerkedve vett részt a rendezvényen, amelyet a Coimbrai Egyetem diákszervezetének emberi jogok védelméért felelős szakosztálya szervezett. Innen már esetleg sejteni lehet, mivel is foglalkozott az öt képviselt ország összesen harminc résztvevője egy héten át: az alapvető emberi jogok megismerésével.

Kövessi Katalin nyugalmazott pedagógus, aki elfogadással és dicsérettel tanította diákjait

Tágas, napfényes nappaliban találkozom Kövessi Katalin nyugalmazott pedagógussal, aki lánya családjánál tesz épp hosszabb látogatást Érolasziban. Mindketten kicsit megszeppenve ülünk le beszélgetni, kezdjük bogozni a családi szálakat, majd a kezdeti kis izgalom átváltozik halkan, szerényen áramló meséléssé a sváb származású férj és családja életéről, a pedagógusi pálya lehetőségeiről, a családalapításról a kommunista diktatúrában.

– Pontosan mit jelent az érolaszi kötődése?

– Nagyváradon születtem 1942-ben, és miután a kórházból hazaengedték édesanyámat, hazahozott Olasziba. Itt laktunk 1945-ig. Ennyit laktam Olasziban, három évet. Kisgyerekként semmire sem emlékszem. Az első olyan emlék, ami tényleg az én igazi emlékem: amikor költöztünk a háború után Olasziból Szalontára, mert édesapám odavalósi volt. Az olaszi gyerekkorról a szüleim azt mesélték, hogy a Kövessi családnak volt két fiúgyermeke, velük játszadoztunk. De nem a kisebbik lett a férjem, hanem a nagyobbik. Mivel az édesapám volt a kántortanító, a parókia közelében lakott, ott volt egy nagy vályú, és nagyon szerettük összemaszatolni magunkat Zsolttal kisgyerekként. A háború alatt voltak harcok Olaszi környékén, sokféle katona ment keresztül a falun, s a szovjetek kötelezték a szüleimet, főzzenek nekik. Édesapámat szerencsére nem vitték el katonának. Ő áthozta Albisról a nagymamámat, s ő főzött egy nagyobb tömegnek. A katonák nem ültek le, nem ettek addig, amíg édesapám engem az ölébe nem vett, le nem ült az asztalhoz, és megetetett. Mikor látták, hogy eszek gond nélkül, akkor ettek ők is. Otthon, Szalontán is sokat beszélgettek [szüleim] az itt történtekről, elhangzottak nevek meg események, de az már nem az én életem volt.