Negyvenen túl, örökös – magyar érdekeltségű – sportszerető emberként, gyakran elgondolkodom azon, hogy milyen is volt a ’80–’90-es évek sportélete. Értem ezalatt főleg a televíziós közvetítéseket, melyek – valljuk be férfiasan –, nem voltak nagyon „gazdagok”, azt néztük, amit éppen nézni lehetett. Labdarúgás, magyar Nb I. (így lettem fradista), válogatott meccsek (’86-os rossz emlékek), kézilabda (akkor még debreceni női és már a veszprémi Éles-féle csapat), műkorcsolya Eb-k és vb-k (nagymamámmal alig vártuk).

Ugyanebben az időszakban tűntek fel az új sportág, a „világ legerősebb embere” versenyei, melyet mindenki Fekete Laci által ismert meg. Nem egy túlzottan látványsport, de gyerekként óriási élmény volt nézni, mekkora tömegeket képesek ezek az emberek megmozgatni.

Fekete László azon kevés versenyzők egyike volt, aki semmilyen stimuláló szerhez soha nem nyúlt, ezért is gondolt egy nagyot, és megalakította a Natúr Erős Emberek Szövetségét. Minden a nevében van, melyhez egy hitvallás is született: „Emberi érdeked nagyságát hirdeti a Földön, ha a sportban tisztán, becsületesen, mások adottságai és akarata fölé tudsz emelkedni, ellenkező esetben az értéktelen emberek számát gyarapítod a világban.”

Két érmelléki főhősünk, Todoszi László (Toldó) és Kiss Attila közül előbbi mintegy öt évvel ezelőtt egy véletlen folytán találkozott Fekete Lászlóval. Todoszi ekkor már hosszú évek óta testépítéssel, erőemeléssel foglalkozott, és beiratkozott egy Érmihályfalván rendezett amatőr versenyre, amit meg is nyert. Ennek a versenynek a megszervezésében Fekete Laci segített, majd bemutatót is tartott. Innen jött az ötlet, hogy ezt Székelyhídon is szervezzék meg. Toldó, ahogy illik, ezt is megnyerte, innentől kezdve pedig nem volt megállás. A nagy ikon előbb sporteszközökkel segítette Toldót, majd különböző nemzetközi versenyekre hívta meg őt. Pontosabban őket – és itt lép képbe a csokalyi Kiss Attila – ugyanis ezeken a versenyeken párban mérkőztek a csapatok. Ahogy Toldó meséli, már az első pillanatokban világos volt, hogy Attila személyében nagyon erős fiatalember csatlakozott hozzá. A közös hangot is rögtön megtalálták. Óriási hangsúlyt és még több munkát fektettek a felkészülésekre, több versenyen is csak „milliméterekkel” maradtak le a dobogóról.

 


Írta: Juhász György