Reformáció ünnepe és emléktábla avatás Hegyközszentmiklóson

Istentiszteletre szóltak a harangok október 31-én a hegyközszentmiklósi református templomban. Különleges alkalom volt ez mindannyiunk számára, hisz az istentiszteletet egy régi kedves hegyközszentmiklósi lelkipásztorunk, Makay Lehel György hirdette. Van úgy az emberrel, hogy megdobban a szíve, amikor egy kedves, régen látott ismerősével találkozik, azt hiszem, ezt éreztük mi ezen a verőfényes szombati napon. Az istentisztelet kezdetén köszöntötte a híveket. Elmondta, most jobban izgul, mint az első alkalommal, mikor bemutatkozni jött kis falunkba, pedig akkor az egy igen fontos esemény volt számára.

A felolvasott alapige a Máté evangéliumából szólt: a nyolc boldogság (Mt 5,3–12), azaz a makarizmák, melyeket összehasonlított a Lukács-evangéliumában is megtalálhatókkal (Lk 6,20–23). A beszéd központi kérdése: kik a boldogok? A lelki szegények, akik sírnak, a tiszta szívűek, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, az irgalmasok, béketeremtők… A boldogmondások Jézus emberképét mutatják. E szerint az emberkép szerint pedig az ember életének célja a boldogság. A Bibliában az boldog, aki Isten szemével nézve boldog. Az ember boldogságának oka pedig az, hogy jó úton van Istentől rendelt célja, az üdvösség felé.

A lelkész prédikációjában beszélt az előreformátorok életéről, munkájáról, Luther Mártonról, aki szembehelyezkedett a korabeli felfogással, tanításában elutasította a bűnbocsátó cédulák árusítását, elítélte az ezekkel való visszaéléseket, elítélte a bűnök pénzzel való megváltását. Luther Márton egyik legfontosabb tétele az volt, hogy az ember nem cselekedetek, érdemek, hanem egyedül Jézus Krisztusba vetett hite által üdvözülhet Isten kegyelméből. Kimondta, hogy a Szentírás az egyedüli forrás, amely mindenki felett áll. A reformáció emléknapján elhangzott prédikáció arról is szólt, hogy mit jelent október 31-e, ugyanis 1517-ben e napon tűzte ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára 95 tételét, ezzel elindította a reformációt, mely hamar elterjedt, de sokan szenvedtek a tiszta ige hirdetéséért.

A vendég lelkipásztor felelevenítette a Hegyközszentmiklóson töltött éveket, hogy azokban a nehéz időkben, ezelőtt harminc évvel, a gyülekezet, a lelkész és a gondnok Hasznosi Imre vezetésével felépítette a háromszintes parókiát. Volt nap, mikor a kőműves csapat mellett ötvenen is dolgoztak a lelkész elmondása szerint.

Az istentisztelet végén mozgó úrvacsoraosztás következett a helyi lelkipásztor, Árus László Csongor és Makay Lehel tiszteletes közreműködésével, majd ezt követte a parókia homlokzatára felhelyezett emléktábla avatása és megáldása. „Nélkülem semmit sem cselekedhettek” (Jn 15,5) – mondja Jézus.