Árus Csongor László református lelkipásztor nyolcadik esztendeje pásztorolja a hegyközszentmiklósi gyülekezetet. A lelki munkán túl látható jegyei vannak ténykedésének: a termálstrand modernizálását követően a templomot újították fel.

A valamikori termelőszövetkezet által hasznosított termálvíz nyomán jött létre a hegyközszentmiklósi strand. A hatásos gyógyvíz mellett a csend, a világ zajától távol eső pihenési lehetőség vonzotta a közeli és távoli településekről érkezőket. Az 1989-es változásokat követően, okos előrelátással sikerült a fürdőhelyet megmenteni az elkótyavetyéléstől. Úgy döntöttek, hogy maradjon meg a helyi közösség birtokában. Mivel a falu túlnyomórészt református vallású, az egyház vette át annak üzemeltetését. Árus színrelépését követően a strandon számos beruházást eszközöltek, a bevételi mutató egyre biztatóbb lett.

Eközben az istenháza állapota láthatóan romlott, elodázhatatlanná vált annak teljes tatarozása. Az imádkozás helyét 1823-ban építették a hithű protestánsok, utoljára közel negyven évvel ezelőtt végeztek rajta javítási munkálatokat. Ahogyan Érmellék-szerte tapasztalható a sík területekre épített, nem megfelelően szigetelt régi épületeknél, ezt a templomot is megtámadta a salétrom, embermagasságig kúszott fel a talajvíz. Ezért érthető módon először a „fertőzött” vakolatot verték le. Miután a csupaszra vetkőztetett falak kiszáradtak, megkezdődhetett az újravakolás, immár vizesedést gátló anyaggal.

A külső és belső „pucolást” követően a famennyezetet festették át, majd a megrongálódott padokat restaurálták. A tetőzetet is lecserélték, új cserép borítja az épületet. Az elmúlt évben az ablakokat cserélték ki, valamint színmegőrző, úgynevezett nemes vakolatréteget vittek fel a falakra. Így alakult ki a sokat sejtető színkombináció: piros tető és fehér-zöld színű falak. A Hegyközben nem ez az első ilyen templomszín, mintha elindult volna a templomok színbeszéde…

Az átfogó felújítás utolsó fázisában a templomtornyot vakolták be, alig néhány hete bontották el az állványzatot.
Árus tiszteletes elmondása szerint a többéves munkálatok költségeit nem volt könnyű előteremteni. A hívek felé meghirdették az önkéntes adományozás lehetőségét, de rövid időn belül kifulladt a kezdeményezés. 2012-ben a presbitérium kötelező adománykirovásról döntött, ennek értelmében minden jövedelemmel rendelkező egyháztagnak 60 lejjel kellett hozzájárulnia a közös költségekhez. Ezek mellé társult még a román kormánytól és a megyei tanácstól kapott támogatás, ami megközelítette a 30 ezer lejt. Az összességében több mint 200 ezer lejes beruházás fedezéséhez a strand nyereségével is betársultak. Az isteni segítségről nem is beszélve.


Írta: D. Mészáros Elek