Kísérd, Urunk, utunkat

Találkozás önmagunkkal, egymással és Böjte Csabával

Az önmagukat és egymást jobban megismerni kívánók Böjte Csaba ferences szerzetes által vezetett programon találkoztak a Stubenberg-kastélyban működő Gyermek Jézus-otthonban október 11–12-én.

A péntek délután kezdődő együttlét első témája az önismeret volt, a második pedig zsákutcák a szerelemben. Egyéni beszélgetésre is lehetőség nyílt Csaba testvérrel, de a jelenlevők megismerkedhettek a gyerekotthon lakóival, az ő életükkel is. Ezt követően Kuglis Gábor helyi plébános mutatott be szentmisét a ferences szerzetes koncelebrálásával a helyi római katolikus plébániatemplomban, amelyen részt vettek a székelyhídi hívek és a gyermekotthon lakói is.

Csaba testvér beszédében kiemelte, hogy a mai modern világban az emberek eltávolodtak egymástól. A pénz, a gazdagság utáni rohanás tönkre teszi az emberi kapcsolatokat. „Álljunk meg, csendesedjünk el, imádkozzunk, beszélgessünk embertársainkkal, beszéljük meg problémáinkat társunkkal, legyünk türelmesek, ne idegeskedjünk! – tanácsolta mindenkinek. – Az Istent imádjuk, nála van a válasz, a segítség az élet nagy kérdéseire, problémáira. Hibákat követünk el, néha úgy tűnik, zsákutcába jutunk, de az Úr segítségével rátalálhatunk a helyes útra. A bölcs ember sziklára építi a házát, kapcsolatainkban is erős alapra van szükség.”

A szentmise és a vacsora elfogyasztása után a harmadik kérdéskör, a másik ember megismerése volt a téma.

Szombat reggel reggeli után, szentmisével, közös imával folytatódott a program. Zsúfolásig megtelt a templom, hiszen zarándokok jöttek határon innen és túlról, sokan közülük, mintegy 120 gyermek, a Csaba testvér által alapított otthonok lakói. Déváról is érkeztek gyerekek és nevelők, de jelen voltak a nagyszalontaiak, érmihályfalviak, gálospetriek, bihardiószegiek és a nagyváradiak mellett ott voltak a „házigazda” székelyhídi otthon lakói is. Magyarországot az Érdről, Budapestről, Debrecenből, Törökbálintról, testvérvárosunkból, Edelényből érkező testvérek képviselték. Jelen volt a magyarországi Mária Rádió lelkes csapata, Szabó Tamás elnök vezetésével, valamint a Mária-út önkéntesei, résztvevői.

A szentmisén Kuglis Gábor plébános Isten áldását kérte a zarándokokra. Papp Gyula, a zarándoklat fő szervezője ismertette az úti célt és a pihenők időpontját: gyaloglás a határátkelőig, ott pihenés, majd tovább az álmosdi emlékműig, koszorúzási ünnepség és továbbindulás, majd megérkezés Álmosdra, e félreeső gyöngyszemére Magyarországnak, Kölcsey Ferenc, a Himnusz költőjének emlékházáig. A túra össztávolsága: 16 km.

A szentmise végén mindenki együtt imádkozott Böjte Csabával, fohászkodtak Istenhez: „Kísérd Urunk kegyesen utunkat!”

A mintegy háromszáz zarándok rendezett sorokban, szent énekeket énekelve, imádkozva indult el, élükön Böjte Csabával és a keresztet hordozó Varga Sándor érdi önkéntessel és a zászlóvivő budapesti Gulyás Judit zarándokkal.

A zarándokút társas esemény is, hiszen az út során találkoznak, beszélgetnek, tapasztalatot cserélnek az emberek, olyanok, akik korábban még sosem találkoztak egymással.

Álmosdon meghitt ünnepséggel zárult a zarándoklat. A résztvevők egy fát ültettek el a Kölcsey-emlékház udvarán az ottjárás emlékére, majd egy jóízű krumplipaprikás vacsorát fogyasztottak el a görög katolikus egyház közösségi házában. A nap végén a zarándokok kellemesen elfáradva, de hitükben megerősödve, új ismerősökkel gazdagodva, új barátokat szerezve, lelkiekben feltöltődve tértek haza.