Székelyhídon edzettek a Tonfa Csoport karatésai, akik a Gyerek Jézus otthon lakóihoz is nagyon közel kerültek

Székelyhídon tartotta edzőtáborát szeptemberben, megalakulása óta először a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kara (korábban budapesti Rendőrtiszti Főiskola) Szent György Sportegyesületének Tonfa Csoportja.
A vendéglátók vezetője, Guba József, a Phoenix Sportegyesület háromdanos mestere (sensei) beszélt az eseményről, illetve az általa irányított karatésok mindennapjairól. Guba 1986–87-ben ismerkedett meg a harcművészet tudományával, 1991-ben kezdett el karatézni, s immár tizennégy éve edző, de leginkább azt szereti, ha oktatóként emlegetik.

A hat évvel ezelőtt megalakult Phoenix csapat négy éve működik együtt a volt Rendőrtiszti
Főiskola harcművészeti táborával, a Tonfa Csoport szakosztállyal. Vezetőjük, Veres Csaba alezredes, aki megálmodója, életrehívója az 1998-tól töretlenül működő csoportnak. A budapestiek az edzéseken felül rendszeresen szerveznek edzőtáborokat, szakmai szemináriumokat is. Székelyhídon a városnapok alkalmával többször is bemutatták tudományukat.

Látva, hogy milyen szépen és fegyelmezetten dolgoznak a helyi karatézó gyermekek, meghívták őket a Budapesten évente megrendezett edzőtáborukba.

Guba József

Guba József

A harcművészet tulajdonképpen élni tanít, arra, hogy soha ne adjam fel, bármilyen élethelyzetbe kerülnék is, mindig van tovább – állítja Guba József. A táborok elsődleges célja a csapatépítés, minél több ismeretség, barátság szülessen, minél jobban összekovácsolódjanak az emberek. A székelyhídi táborban a helyi gyermekotthonban nevelkedő gyermekekhez nagyon közel kerültek a résztvevők. Kovács Ágnes, az otthon vezetője, mindenki Ági nénije mesélt arról, hogyan, milyen körülmények közül kerültek ide a gyermekek, hogy itt mindig nyitott kapuk várják a betévedőt, mindenkit szeretettel fogadnak. Szem nem maradt szárazon, bizony még a legharcedzettebb mester is elmorzsolt egy könnycseppet. Eddig is segítették az otthonban élőket, mindig hoztak, vagy küldtek apróbb-nagyobb ajándékokat, most úgy sikerült, hogy a tábor költségeiből lefaragott pénzt adományozták oda.

Csütörtökön érkeztek Székelyhídra és vasárnap ebéd után indultak vissza a budapesti vendégek. Megérkezésük estéjén tábortűzzel várták őket. Pénteken és szombaton zajlottak az edzések. A gyerekek megtanulták használni a tonfát. A tonfa tulajdonképpen rendőrségi felszerelésnek minősülő harci eszköz. Eredete az ősi Japánban keresendő, amikor a pórnép nem viselhetett kardot, házi eszközöket ragadtak kézbe, hogy megvédjék magukat a rablótámadásokkal szemben.
Elhangzott a kulcsszó: „megvédjék”. A harcművészet önvédelmi célra lett kifejlesztve. Valakinek kezdeményeznie kell, a harcművész pedig hárít. Alapkérdése: hogyan tudok megvédeni másokat? Tudásomat nem használhatom csak a saját, a családom, a barátaim életének a védelmére. A karate kifejezetten életvédelemről szól. Ha fenyegetettnek látom a helyzetet, akkor beavatkozhatok.

az-eppen-ures-strandmedenceben-kozos-fotozason

Az edzések a helyi termálstrandon zajlottak. Volt olyan edzés, ahol megtanították, hogy hogyan kell használni a víz felhajtó erejét, hogyan ne veszítsük el a lélekjelenlétünket váratlan helyzetekben, például ha szembeöntenek egy pohár vízzel, ne a szemem kezdjem el dörzsölgetni, hanem arra figyeljek, hogy védjem meg magam.
Fegyelemre, összpontosításra tanít ez a sport – hangsúlyozta beszélgetőpartnerem. A legtöbb szülő azért küldi edzeni a gyermekét, mert az önvédelmet tartja elsődlegesnek. Ahhoz, hogy versenyeken végre tudjanak hajtani egy kötött formagyakorlatot fegyelmezettnek, koncentráltnak kell lenni.

Különböző versenyszámaik a kata (zárt formagyakorlat) és a kumite (küzdelem). Rendeznek Európa-bajnokságot, világbajnokságot, reményeik szerint már a következő, 2020-as tokiói olimpián versenyszám lesz a karate. Pontozásosak ezek a versenyek, ahol pontozzák a gyakorlat dinamikáját, erőteljességét azt, hogy mennyire vagy stabil, mennyire tudsz összpontosítani.

Hasznos volt a szeptemberi edzőtábor, mindenki tanult valami újat. Olyan is akadt a budapesti vendégek között, aki azt mondta, hogy szívesen élne Székelyhídon, olyan kedvesek, aranyosak itt az emberek.


Írta: Rupárcsics Csilla Judit