Ők, az aradi tizenhármak

Kossuth Lajos egyetlen fonográfon rögzített beszédében az 1848–’49-es forradalom és szabadságharc végére pontot tevő, Aradon végrehajtott kivégzéseket a magyarok Golgotájának nevezte. Mint ismert, a „tizenhárom aradi vértanú” valójában tizenhat volt, de a köztudatban az október 6-án kivégzettek száma maradt meg, akiknek temetetlen holttesteit napokig hagyták elrettentésként az aradi várárokban.

Október 6-án Székelyhídon is megemlékeztek a szabadságharc mártírjairól, a református templomban, majd az emlékezés koszorúit is elhelyezték a templom kertjében lévő kopjafánál – bár az időjárás nem volt túl kegyes az ünnepségen megjelent szép számú résztvevőre. Rákosi Jenő esperes, székelyhídi lelkész a bibliai Mózes történetével vont párhuzamot a reménytelen helyzetekből történő kilábalásból és a kilátástalanságból való ujjá születésről.

Később városunk polgármestere, Béres Csaba méltatta hőseink emlékét, kiemelve az összefogásra törekvést és a nemzeti tudat fontosságát. Az ünnepség hátralevő részében a Búzavirág Népdalkör, majd a Székelyhídi Férfikórus és végezetül a Halleluja református vegyes kar és Kincses Balázs egyházgondnok szavalata zárta a templomi megemlékezést.

A koszorúzás záróakkordjaként, a zuhogó esőben nemzeti imánk eléneklésével emlékeztünk a magyarság egyik legszomorúbb eseményre, tisztelettel, áhítattal gondolva nemzetünk hőseire.