Idén sem maradhatott el a karácsonyi vásár

December elejétől kezdődően már láthatók voltak a biztató jelek: előkerültek a nyári álmukat alvó faházikók, amik télen telnek meg élettel, felkerültek a fákra és az oszlopok közé a díszfüzérek, majd a végső lelkesedést a kürtőskalácsot gyártó székelyföldi csapat megérkezése hozta meg. Hétfő délután pedig már hallhattuk is mindenkori ügyeletes konferansziénk hangját a hangszórókból: megkezdődött a nyolcadik karácsonyi vásár.

Kicsik és nagyok ünnepi hangolódása

Az ünnepi program és a házi termékekkel megtöltött házikók biztosították a szórakozást gyereknek és szülőnek, fiatalnak és idősnek egyaránt. A délutánok motorjai, mint az eddigi években is, a város és a hozzá tartozó falvak  ügyes óvodás és iskolás gyerekei voltak, akik szavalattal, énekkel, tánccal és ünnepi jelenetekkel készültek a nézőközönség számára. A színpadi előadások után a múzeum épülete a vásár dobogó szíveként keringtette a gyerekeket: beszippantotta őket a téli hidegből, be a Mikulás kamrájába, onnan át a kézműves pitvarba, majd vissza a vásári forgatagba. A bőkezű Mikulás idén is igényes volt, nem hagyta éneklés nélkül távozni a hozzá érkező osztályokat, csoportokat. Krampuszai az önkormányzat kitartó munkatársai voltak, akik minden évben szorgos előkészülettel teszik szebbé a múzeumi eseményeket, hiszen ahogy a gazdag ajándékcsomagok sem sorakoznak maguktól a Mikulás nagy fotelje mögött, úgy a meleg tea sem főzi meg magát évről évre, a fázósabbak kedvéért. A kézműves teremben szintén elkélt a segítség. Karácsonyi képeslapok születtek a tuspárnába mártogatott, különböző mintákat hagyó pecsétek és persze a gyermekkezek nyomására.

Az időjárás hozta a téli formáját. A decemberi zúzmara majdnem ellepte a gyermekelőadások közben és után a színpad előtt álldogálókat. Óriási szerencséje volt mindenkinek a hazai termesztésű és az Arad környékéről érkezett borok forró, fűszeres változataival, ami melegen tartotta a kezeket és a beszélgetéseket a fényes vásári estéken. Aki elég kitartó volt az esti mínuszokban, az nap mint nap mással zárhatta  a napot. Kedden a Törekvés sportklub focicsapatának edzőjével, Gergely Sándorral és a csapat egyik focistájával, Oláh Róberttel találkozhattak, akik gyerekeket hívtak a színpadra, hogy focitudásukat összemérjék, és kellőképpen díjazták is a tehetségeket. Szerdán az Enemy Dance Family, városunk hip­hopcsapata zárta a napot ütős koreográfiájával, akik decemberben ünnepelték e tánc tíz éve (!) tartó jelenlétét Székelyhídon. Mintha csak tegnap kezdődött volna…

A csütörtök este a Phoenix Sportegyesület hagyományőrző szakosztályának estje volt. A színpad előtti kis téren különböző harci stílusokat, alakzatokat mutattak be. Ruházatuk, a sok réteg bőr és bunda, a hosszú szárú autentikus csizmák nem csak őseink hagyatékát jelentették aznap, de a legmegfelelőbb szabadtéri viseletet is. De az este a  nyilak és a bárdok suhanásával nem érhetett véget. Következett ugyanis az Ér Hangja Egyesület Spanyolországból érkezett önkéntesének második ibériai kulturális estje. Az első, flamencotánccal foglalkozó est után most időszerű volt a karácsonnyal foglalkozni, annak spanyol rendje és módja szerint. Az önkéntes, Jon elkészítette kedvenc hagyományos karácsonyi édességeit az érkezők számára, akiknek megtanította a számára legkedvesebb spanyol karácsonyi dalt is! Rövidke bemutatójában a szenteste, az óév búcsúztatása és a három király eljövetelének szokásairól beszélt, kultúrájában ugyanis ez a három nap rendkívül jelentős az együtt ünneplő családok számára, mindegyik nap a maga szokásvilágával. Bár az érdeklődés nem hágott a tetőfokára, az énektanulás után kedélyes beszélgetés alakult ki a megterített asztal körül. A hétvége közeledtével egyre több esti, színpadi előadásnak örvendhetett a nagyérdemű. Pénteken városunk egyik ifjú énekese, Andreea Lavinia Vărășteanu kapta kézhez a mikrofont. Az egyéni műsort egy együttes váltotta a Beatrice in Paradise, vagyis a BiP fiainak képében. A huszas éveik előtt, illetve elején járó srácok nagyot roppantottak a színpadon, ráfért mindenkire a színpad előtt egy kis ugrabugra és éneklés, amellyel kapcsolatban  Facebook-eseményükben kedvesen megjegyezték: családbarát repertoárral készültek a vásári koncertre.

Ünnepélyes pillanatokkal zárták a hetet

A vásár utolsó két napja, a szombat és a vasárnap már komolyabb hangvételű eseményekkel várta a lakosságot. Szombaton délután a múzeum melegében Székelyhíd önkormányzata a város azon szülötteit díjazta, akik a folyó évben valamilyen sportágban kiemelkedő eredményt értek el. Így díjat kapott összesen kilenc sportoló, akik minden nap azon fáradoznak, azért edzik fizikumukat és szelleműket, hogy jobbnál-jobb részidőket vagy pontszámokat érjenek el, öregbítve ezzel Székelyhíd nevét.

Díjazottjaink:
Bátori Szabolcs (erőemelés)
Bensicz Ádám Márk (karate)
Cser Szilárd (sportfavágás)
Kaszoni Ákos (labdarúgás)
Kokovai Csongor (labdarúgás)
Rákóczi Gergő (fogathajtás)
Szabó István (erőemelés)
Tatai Réka (úszás)
Andrea Todea (asztalitenisz)

A díjkiosztást újabb gyerekelőadások követték a szabadtéri színpadon, őket pedig már a felnőtt együttesek, váro­sunk kórusai váltották. Megcsillogtatták hangjukat a Búzavirág Népdalkör tagjai, a katolikus és a református egyházaink kórusai, majd a Petőfi Sándor Elméleti Líceum kórusa is. A napot a Szilágyi Cynthia vezette, három hónapja nyílt Top Dance tánciskola bemutatója zárta, illetve Sarkadi Antal és a Q&K együttes koncertjei.

Vasárnap, a negyedik adventi vasárnapunkon a szépkorúakat várták a szervezők tárt múzeumajtókkal, ugyanis az ötvenedik házassági évfordulójukat ünneplő házaspárokat köszöntötték szívhez szóló szavakkal és ajándékokkal. Talán sokak unokái is megjelentek később a Tini Dance Center kötelékeiben, hiszen az esti zenés műsort ők nyitották táncaikkal a színpadon, majd kisvártatva megérkeztek az X-Faktorból ismert énekesek, a nagyváradi Tóth Andi és párja, Szabó Ádám, akik kellőképp elszórakoztatták az összegyűlt tömeget.



Írta: Bíró Orsolya