A londoni Emily Fletcher személyisége elvarázsolta a kis nyelvtanulókat

Sok énekkel, játékkal, és még több tanulnivalóval várták az idei angoltáborok tanítói a nyelvtudásukat fejleszteni kívánó gyerekeket július első heteiben között úgy Székelyhídon, mint Érolasziban.

Idén párhuzamosan zajlott a nyári angol nyelvtábor Érolasziban és Székelyhídon. Ahogyan az eddig is történt, a tábort, a kommunikációt, a tanulást az tette nagyobb kihívássá az apróságok számára, hogy angol anyanyelvű tanítót kaptak, Emily Fletcher személyében. Emily – aki az Egyesült Államok fővárosának, Washingtonnak külvárosában, Georgetownban tanul – Londonból érkezett hozzánk a Learning Enterprises segítségével. Nagy lelkesedéssel és kíváncsisággal érkezett Székelyhídra, mert elmondása szerint még sosem végzett önkéntes munkát egyetemi városán kívül. Mindennap meglepte valamivel nebulóit, akik nagyon élvezték ugyan az órákat, de mindig sokkal jobban várták, amikor Emily a szünetekben vagy délutánonként angol énekeket és játékokat tanított nekik.


Mivel az idei táborban is 2-2 órára várták a szervezők a jelentkezőket, Emily munkáját Bíró Orsolya székelyhídi egyetemi hallgató segítette, ő tartotta az úgynevezett bemelegítőket, ahol az előző napi vagy a következő órai tananyagot vette át a három csoporttal. A „delfinek”, „bálnák” és „cápák” a tábort végül kisebb műsorral zárták és az oktatók nem kis csodálkozására sok virággal és meglepetéssel. A műsorban a gyermekek a táborban tanult énekeiket, jeleneteiket mutatták be, ám a Emily és Orsolya sem maradtak restek: ők is készítettek egy koreográfiát a szorgalmas tanulóiknak. Az este végén könnyes volt a búcsú, hiszen eléggé egymáshoz nőtt a gyermeksereg s a tanítók, de mindannyian abban bízva integettek, hogy lesz viszontlátás.
Hosszasan búcsúzkodott Karászi Zsuzsanna is az érolaszi gyerkőcökkel és szülőkkel. Az Érmihályfalváról érkezett, angol nyelvű tanulmányokat folytató fiatal lány a pedagógusszakma szerelmese, és már a tábor első napjai után a gyerekek szerelmese is lett. Széles mosollyal mesélt a tanítási órákról, azokról a délutánokról nem is beszélve, amikor a gyerekek halászni, piknikezni vagy focizni vitték magukkal. Zsuzsának már akadt tapasztalata korábbról úgy az önkéntes munka, mint a gyerekekkel való foglalkozás terén. Szinte gondolkodás nélkül fogadta el a szervezők felkérését, és magabiztosan állította záróműsoruk végén, hogy maradandó élmény marad számára a háromhetes tábor. Műsoruk az iskolaudvaron zajlott, a gyermekek mind papírsüvegekben vonultak a nagy gesztenyefa alá, hogy aztán elmondhassák, elénekelhessék a tanultakat.
A táborok végén az oktatók, a gyermekek és a szülők is már a következő évi táborra gondoltak, a saját szemszögeikből. A szervezők részéről megnyugtathatunk mindenkit: jövőre újra nyitva állnak majd az angoltábor kapui minden korosztály számára.
Ér hangja