Az érmelléki fonóban ismerkedtek a régi mesterségekkel
Az Ér Hangja Egyesület ezelőtt három évvel eldöntötte, hogy Székelyhídra varázsol egy darabkát a múltból. Régi mesterségek titkainak ismerőit kutatta fel s hívta meg, hogy bemutassák, továbbadják tudományukat. Az így megrendezett háromnapos Adventi érmelléki fonó rendezvénye nagy sikert aratott. Aszalós Tímea, az egyesület elnöke akkor azt ígérte, mindent megtesz annak érdekében, hogy legyen folytatás. Íme, már harmadik éve a fonó szerves része az adventi készülődésnek.
Magáról a masináról csak elképzelések vannak, hisz még soha senki nem építette meg, ennek ellenére kényelmesen elfért benne több mint száz gyerek. S bár nem a jövőbe repítette utasait, csodás utazás volt, mesékkel, történetekkel, élményekkel és tanulással teljes, fiataloknak és idősebbeknek, diákoknak és tanítóiknak. Engedtessék, hadd említsem ez utóbbiakat név szerint: Ádám Ágnes, Bokor Erzsébet, Bozsoky Sára, Czirják Erika-Magdolna, Erdei Noémi, Hara Réka, Kovács Judit, Oláh Katalin, Popoviciu Anikó, Püsök Julianna, Somogyi Tünde, Szabó Izabella.
Ügyes gyermekkezek adventi fonója
Idén december 3-án, hétfőn indult az időgép. Ekkor érkeztek a Létavértesi Rozsnyai István Muzeális Gyűjtemény munkatársai, Kővári Emese és Jenei Szabina, elsőként Somogyi Tünde tanító néni II. B osztályos tanulóihoz, akik nagy izgalommal és előkészületekkel várták őket. A vendégek nem üres kézzel jöttek. Az átrendezett osztályterem összetolt asztalainak közepére színes műanyag tálkák kerültek, bennük kézlangyos víz, mellettük szappan és minden gyereknek jutott egy a négyzetesre szabott, kétszínű, gondosan elkészített, előnemezelt anyagdarabkából. Kezdődhetett a munka. Buborékos műanyag fóliára helyezték az előnemezelt darabkákat, szappanos vízzel jól átitatták és a fólia segítségével erőteljes gyúró, simító, csapkodó és simogató mozdulatokkal keménnyé dolgozták. Amikor az anyag kellően tömör állagot nyert, amit leginkább hosszas simogatással lehet elérni, kimosták belőle a fölösleges szappant, jól kicsavarták és sablonok segítségével: angyal-, fenyő-, csillag-, halacskaalakúra szabták. Miközben megszülettek az alkotások, az időgép visszarepítette a gyerekeket abba a korba, amikor még nem lehetett mindenféle anyagot, díszeket megvásárolni, de volt gyapjú, szappan és víz, akadt egy kis természetes színezék is. Az ügyes asszonyok pedig kitalálták, hogyan lehet ezekből mindenféle használati dolgot – sálat, sapkát, subát, ködmönt, tarisznyát, ékszert, karácsonyfafüggőt – készíteni.
A nagykágyai iskolából, a központi tanintézménybe vitt Emeséék útja, ahol Oláh Katalin és Ádám Ágnes előkészítő osztályának tanulói a mézeskalács titkaival ismerkedtek. A karácsonyi abrosszal leterített két asztalra, az előre elkészített tészta mellé nyújtódeszka, sodrófák, mézecskalács kiszúróformák, liszt, mindenféle díszítésre használt fűszerek, magok, sütőpapír került és szebbnél szebb mintázatú ütőfák. Az alapanyagnak használt, készen hozott tésztát titkos recept védi, és azért volt rá szükség, mert csak ez a fajta tartja meg az ütőfa mintázatát sütés után. Az egyik asztalnál a tésztát annak rendje és módja szerint a gyerekek elnyújtották, a szúróformákkal kiszúrták, majd szépen sorba egymás mellé rakva kerültek a hintalovacskák, szívecskék, csillagocskák, emberkék, üstökösök és fenyőfák a sütőpapírokra. Tökmag, mogyoró, hántolt napraforgómag, mazsola lett a díszítésük, így mehettek a sütőbe, természetesen felnőtt segédlettel, ahonnan gyönyürű aranybarnára pirulva, s mennyeien illatozva kapták őket vissza készítőik. A másik asztalnál az ütőfás mézeskalácsok vártak sorukra. Ez picit bonyolultabbnak bizonyult, de a végén, kis segítséggel, minden gyermek próbálkozása sikerrel járt. Az ütőfát nagyon picit belisztezték, a fölösleges lisztet kiütögették a formából – innen a név –, majd a vékonyra nyújtott s méretre vágott tésztadarabkát belenyomogatták a mintázatba (igen óvatosan, el ne szakadjon). Aztán kiütögették a megfordított formából, a felesleges széleket szépen levágták és már lehetett is megsütni.
Másnap gyertyaöntés következett Bokor Erzsébet negyedikesei nagy örömére. A mécsestartóvá alakított üvegeket a gyerekek szabadkézi rajzokkal díszítették, volt, aki dátumot és monogramot is festett rá. Amikor megszáradt a festék, jöhetett a bordóra és kékre színezett olvasztott viasz. Öntés közben arra kellett figyelni, hogy a kanóc középen maradjon. A fény elárasztja karácsony este az ünneplőbe öltözött szíveket. Mi, felnőttek is megfeledkezünk arról, hogy volt idő, amikor csak gyertyák világítottak.
Megtölteni a nagy teret élettel
Csütörtök délután a múzeum Szent László-aulája adott otthont a néptáncot tanulni vágyó gyermekeknek és felnőtteknek. Béres Csilla zenetanárnő vezetésével, akinek nagy segítségére volt Czapp Hanna pedagógus, a székelyhídi Zajgó Néptánccsoport kis táncosainak közreműködésével, Kovács Judit, Erdei Noémi és Popoviciu Anikó tanító nénik diákjai táncolni, néptáncot járni tanultak. Ritmusgyakorlatokkal, tappsal kezdték, zenére lépegettek körbeállva, egymás kezét fogva előre-hátra, jobbra-balra, párosan és csoportokban. Így állt össze a tánc. Mondókát tanultak, és volt nagy nevetés a „ne nevess, ne nevess, mert megtudják, hogy szeretsz” rigmuson. Másnap, Czirják Erika-Magdolna tanító néni osztálya zengett a hangos énekszótól. A diákok Béres Csilla útmutatásával népdalt tanultak.
A III. Adventi érmelléki fonó zárónapján, december 8-án, szombaton délelőtt, Braun Ildikó a szövés csinját-binját fedte fel a gyerekeknek. Az asztalon dagasztóteknőben színes rongygombolyagok, gyapjú, felvető szál és miniszövőkeretek az ügyes, szorgos kezekre vártak. Amíg a gyapjúfonalból elkészültek a minikosárkák, jó volt az előző napi népdalkörön tanult dalokat dudorászni. A zene adott volt, hisz a múzeum aulájának másik felében a Zajgó Néptánccsoport ifjú táncosai éppen próbáltak.
Az esemény a Bethlen Gábor zrt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Communitas Alapítvány támogatásával és a székelyhídi polgármesteri hivatal partnerségével valamint a tanító nénik közreműködésével jöhetett létre. Szívből köszönjünk!
Írta: Rupárcsics Csilla Judit
Vélemény, hozzászólás?