Adventi Érmelléki Fonó, ahol a múlt és a jelen találkozik

Nagyszámú lelkes gyerek és fiatal érkezett idén is az Adventi Érmelléki Fonóba, hogy ellessék a felmenőinktől ránk maradt mesterségeket, szokásokat az ünnepekre hangolódás jegyében. Az év egyik legszebb, leghangulatosabb eseményét – melynek ötödik kiadását december 10-én tartották a székelyhídi Ady Endre Kulturális Központban – a helyiek már igen jól ismerik, évről évre várják.

A hangulatos, ünnepi zenével és mézeskalácsillattal egyidejűleg lelkes gyerekzsivaj is megtöltötte a múzeum épületét – idén közel kétszázan tértek be, hogy részesei legyenek az ünnepi csodának.

Az érkezőket meleg teával fogadták, s már kezdődhetett is az időutazás, hiszen a múzeum földszintjén szalmabálákkal elkerített sarok, több zsák morzsolásra váró kukorica és vesszőkosarak várták a kicsiket. Bennem még kedves gyerekkori emlékeket ébreszt mindez, a kicsik közül viszont a legtöbben már azt sem tudták, mi az a kézi tengerifejtő. Szerencsére mindig jelen volt egy-egy kedves nagymama vagy szülő, aki türelemmel megmutatta és elmagyarázta a gyerekeknek, mire és hogyan kell használni az eszközt. El sem hinnénk, mekkora népszerűségnek örvendett ez az egyszerű, de mégis hangulatos sarok: a kicsik birtokba vették a szalmabálákat, amiket mászókaként használtak, a nagyobbak kukoricát fejtettek, a megmaradt csutkákból pedig szülők és gyerekek közösen próbáltak minél magasabb tornyot építeni. A felajánlott szalmabálákat ezúton is köszönjük Búzás Barnának, a kukoricát pedig Nagy Attilának.

Odébb lépve, hatalmas, furcsa szerkezeten akadt meg a gyermekek szeme: a felvetett szövőszéken rongyszőnyeg készült Balajti Irén jóvoltából, aki a nagymamák türelmével magyarázta és mutatta meg a folyamatot. A legbátrabbak ki is próbálhatták a rongyszőnyeg készítését, ami manapság újra reneszánszát éli. A nagyobb gyerekek körében a legnépszerűbb a korongozógép volt, amely mellett László Attila fazekasmester, keramikus várta az érdeklődőket, akikből nem volt hiány. A gyerekeket megbabonázta, ahogy az egyszerű agyagtömbből a forgó korongon egyszer csak gyönyörű, szimmetrikus tányérka került ki a kezeik közül. Ugyanitt Attila felesége, László Emese a gyurmafigurák elkészítésében segítette, terelgette a nyakig sáros kicsiket. A nagyváradi Gedeon Zoltán, a rovásírás szakértője, ennek rejtelmeit, érdekességeit osztotta meg a főleg tizenévesekből álló hallgatóságával.

A múzeum másik termében Czapp Hanna székelyhídi óvónő irányítása mellett csodálatos makramé angyalkák születtek, akik méltó díszei lehetnek majd az ünnepi fenyőnek. Urák Judit asztalánál a nemezelés fortélyaival ismerkedhettek az érdeklődők. A dióra szorosan rásimított színes gyapjú a szorgos, vizes-szappanos kezek kitartó simogatása nyomán kellően összetömörült ahhoz, hogy pár aprócska vágás után megszülessen belőle a tulipán. A kipirult arcú lurkók csodálattal figyelték ezt a mesés átalakulást, mely a saját kezeik között ment végbe. Kicsivel odébb mosolygó pedagógusok segítségével illatos mézeskalács készült, amit a gyerekek saját fantáziájuk szerint díszíthettek ki. De a sok női mesterség mellett akadt egy olyan asztal is, ahol többnyire a fiúk jeleskedtek: hangos kopácsolás közepette Szabó Ferencz türelmes irányítása mellett fafaragások készültek.

A múzeum emeletén édesanyák és nagymamák közösen mutatták meg a legfiatalabbaknak, hogyan is készül a vidékünkön oly népszerű csigatészta, mely az ünnepi húsleves elmaradhatatlan hozzávalója. A bátrak ki is próbálták, s meglepett örömmel konstatálták, ha egy-egy darab igazán jól sikerült. Az elkészült levestésztát idén is, mint minden évben, jótékony célra ajánlja fel az Ér Hangja Egyesület.

Színesebbnél színesebb fonalakból apró horgolt alkotások készültek Braun Ildikó, Major Ildikó Anikó és Murguly Zsuzsa türelmes magyarázatainak kíséretében. A fiatalok kipróbálhatták a technikát, de megnézhették a már elkészült, szebbnél szebb tárgyakat is, amiknek elkészítése bizony igen időigényes, aprólékos munkát és sok türelmet igényel, ám az eredmény magáért beszél. Idén sem maradhatott el a csuhésodrás: Bátori Szabolcs tanár segítségével csuhéból és gyékényből készültek apró bábok, angyalok, fonatok.

A fonó egész ideje alatt Aszalós Evelin jóvoltából könyvstand várta az érdeklődőket, ahol gyönyörűen illusztrált mesekönyvek és foglalkoztatók közül lehetett válogatni. A baba-mama körbe is bátran betérhetett az, akinek az aprósága belefáradt a kinti forgatagba, vagy aki a sok nyüzsgés közepette egy kis csendre, beszélgetésre vágyott. A Béres Csilla pedagógus vezette Zajgó Néptánccsoport vendégül látta a mezőtelegdi Pacsirták néptáncosait, akikkel jó barátságot ápolnak. A többszöri együtt táborozások során megfogalmazódott bennük az igény, hogy a néptánctáborokon és fellépéseken kívül más alkalmakon is ellátogassanak egymáshoz. A hagyományteremtő szándékkal elindított kezdeményezés első lépése volt, a Pacsirták táncosai eljöttek társaikhoz, hogy ebben az adventi időszakban közösen hangolódjanak az ünnepre.

A fonóban elkészült különleges figurák, díszek, alkotások egy mesés világot idéznek, amilyen ez a mostani adventi esemény is. Mintha időutazáson vett volna részt az, aki átlépte a múzeum küszöbét. Pár órára kizártuk a zajt, a rohanást az életünkből és részesei lehettünk azoknak a múltbéli mesterségeknek és annak a csodálatos hangulatnak, ami megteremti szívünkben az ünnep varázsát. Remélem, hogy ebből a csodából és varázsból mindenki hazavitt egy kicsit a szívében, hogy az ünnepek közeledtével a családjával együtt a saját otthonában is átélhesse szeretet csodáját. A fonó ideje alatt számos önkéntes segített abban, hogy a programok gördülékenyen menjenek. Köszönjük a foglakozások mestereinek, a pedagógusoknak, az Európai Szolidaritási Testület önkénteseinek, a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum média szakos diákjainak és mindenkinek, aki valamilyen módon hozzájárult az esemény sikeréhez, hogy az adventi várakozásban önzetlenül megosztották velünk az idejüket, a türelmüket és a jókedvüket. Az esemény a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány támogatásával, valamint a székelyhídi polgármesteri hivatal partnerségével valósulhatott meg.


Írta: Szücs-Pap Enikő