Anyák napja alkalmából Wéber Csilla pszichológussal és családterapeutával beszélgettek az anyukák a Székelyhídi Baba-mama Körben.

 

Ki számít jó anyának?

 

A régi időkben az számított jó anyának, aki a háztartás vezetése mellett gondozta, ellátta a gyermekeket, míg az apa a családfenntartó szerepében, gyakorlatilag biztosította az anyagi javakat. Ezek a hagyományos szülői szerepek a családon belül.

Napjainkban a nők is munkát vállalnak. Egyrészt a család életszínvonalának fenntartása érdekében fizetésért, másrészt az önmegvalósításuk részeként. A hagyományos értékrend szerint az anya otthon takarít, mosogat, főz és vasal, gondozza a gyermekeket, őrzi a családi tűzhely melegét, az édesapa pedig pénzt keres. Jó anyák akkor lehetünk, ha teendőink mellett jut időnk a gyermekeinkkel való foglalkozásra is a házimunka és a pénzkereső vagy hivatástudatból végzett munkánk mellett.

Az, hogy mire mennyi időt szánunk, mérlegelés kérdése. Az anyasággal járó teendőinket az anyaszerepről alkotott saját elképzeléseink, a párunk elképzelései, a környezetünk elvárásai, és a gyermekeink szükségletei is meghatározzák. Ez apa és az anya nézeteit egyeztetni szükséges. Konzervatív álláspont szerint aránytalanul fog eloszlani a szülőpár között a család egyébként édes terhe, ami azzal járhat, hogy az anyának nem jut mindenre kellő ideje. Ha az édesanya keresőmunkát végez, sokkal jobban tud teljesíteni az anyaszerepben, ha a férj átvállal néhány tennivalót a háztartásból.

 

Hogyan neveljem a gyermekem? – Csilla néni tanácsai

 

    • Neveljük gyermekünket a bizalomra. Az első gyermek születésével anya és apa is születik. Gyermekünk első életéve meghatározó. Akkor alakul ki az a kötődési minta, az a biztonságérzet és bizalom, amiből aztán egész életében táplálkozni fog. Ezért soha ne hagyjuk sírni a kisbabánkat! Sírásával azt fejezi ki, hogy valami baja van és a szüleitől kéri a segítséget. Ha a segítséget megkapja, akkor egész életében bízni fog a saját sikerében, a hozzá tartozókban. Ha nem minden alkalommal segítünk rajta, nem lesz biztos benne, hogy számíthat arra, akitől függ, ezért bizonytalanul fog kötődni, ezt a mintát viszi át az iskoláskorára, felnőttkorára is, ami megbélyegzi a kapcsolatait is, nem fog bízni az emberekben és abban, hogy a próbálkozásit siker kísérheti. Gyermekotthonban lévő csecsemőknél fordul elő, hogy senki nem veszi fel, ha sír. Ők apatikussá válnak, rezignáltan veszik tudomásul a saját gondjaikat, nem jelzik azt senkinek és nem is gondolják, hogy bárki bármikor segíthet rajtuk. Későbbi életük során nem is kezdeményeznek, általában minden téren alulfejlettek. Ezért az első életévben, de később is a gyermekünk jelzéseire figyeljünk oda, azokra feltétlenül reagáljunk és időben segítsünk nekik.

 

    • A gyermekgondozás fáradalmait bizony ki kell pihenni, időnként fel kell töltődni, ezért fogadjunk el segítséget a családtagoktól, nagyszülőktől, barátoktól. A kimerült, ideges, türelmetlen szülő nem tud szeretetteljes, biztonságot teremtő környezetet kialakítani a gyermekének. Bátran kérjük a nagyszülők segítségét! Egy kis kikapcsolódás után a szülők feltöltődve térhetnek vissza a gyermekükhöz.

 

    • A gyermeknevelésben a három legfontosabb dolog az odafigyelés, a szeretet és a biztonság. Ha bevonjuk a gyermeket a mindennapi tevékenységeinkbe, jó alkalmat teremtünk vele, hogy a közvetlen közelünkben megfigyelhessük, megismerhessük őt- Feléfordulásunkból érezheti gondoskodó szeretetünket, odafigyelésünket és könnyebben megértheti, elfogadhatja a szükséges szabályokat, amelyek szerint élünk.

 

    • Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a viselkedésünkkel példát mutatunk a gyermekeinknek. Ők bennünket utánoznak. Részükről ez a mintakövetés nagyrészt nem tudatos, szokásaink beivódnak a viselkedésükbe. Vigyázat! Egyformán utánozzák gyermekeink a jó és a rossz szokásainkat is.

 

    • A pszichológus ellenzi a gyermek fizikai megfenyítését, verését. A fizikai bántalmazás a büntetés agresszív formája, amely valójában a szülő tehetetlenségéről is szól. Gondoljuk át, akarjuk-e, hogy gyermekünk ezt a mintát kövesse? A túl sok büntetés és a gyakori, merev korlátozás, a gyermek megalázása, agressziv viselkedéshez, önbizalomhiányhoz, kapcsolatteremtési zavarokhoz vezetnek.

 

    • E helyett próbáljuk meg jutalmazással jó irányba terelgetni gyermekünket. Ha valami jót csinál, dicsérjük meg, részesítsük őt megkülönböztetett figyelemben. Ezt pozitív megerősítésnek hívjuk. Nagyon oda kell figyelnünk, hogy ne jutalmazzuk meg ha rosszat tesz. Gyakran előfordul, hogy a hisztit jutalmazzuk. (Például hisztizik a csokiért, előbb utóbb megkapja azt, már csak azért is, hogy abbahagyja a kiabálást.) Mindig meg kell vele beszélni, mit tett rosszul. Ha már elkerülhetetlen, és büntetünk, akkor a büntetés inkább legyen a várt jutalom elmaradása. A büntetésnek csak akkor van értelme, ha a gyermek őszintén megbánja a helytelen cselekedetét és ha az közvetlenül a helytelen cselekvést követően történik.

 

  • A gyermek biztonságérzetének kialakulása érdekében fontos, hogy értelmes, életkori sajátosságaihoz igazodó szabályok szerint élhessen a szülők mintáját követve. A szabályokat sikeresen csak úgy lehet a gyermekkel betartatni, ha a nevelésben következetesek, szeretetteljesek és megfelelően rugalmasak vagyunk. Sokkal könnyebb kevés, egyszerű, a gyermek érdekében álló szabályt, amelyet ő is megért, betartani.

 

Bármilyen elveket vallunk is anyaként, szülőként, ha mindig szeretettel, türelemmel, odafigyeléssel fordulunk gyermekünk felé, és megteremtjük számára a biztonságot, olyanok leszünk, mint a jó kertész, akinek gondoskodása alatt a kicsi mag gyümölcsöt termő, lombos fává fejlődik.

 

Palczert Judit