Gyümölcsöző mézédes vállalkozás

A természetközeli élet híve a sokoldalú gazda, Barta Imre

Tanulmányai közepette gazdálkodásba kezdett a székelyhídi Barta Imre, akinek hátra van még a mesterképző elvégzése. Addig is tanít, fákat metsz, gyümölcsöt árul, ha meg úgy szükségeltetik, akkor a méhek között végzi a teendőket.

A többnapos esőzés, havas latyak fellazította a talajt. Az évszakhoz alig igazodó hőmérséklet lassan szárítja a talajt, derékig pára üli meg a tájat. A személygépkocsi a kövesúton a szőlőhegy felé eltökélten baktat, Szent Vince emléktáblája mellett elhaladunk, innen már szomszédos a Barta-birtok. Fehérre meszelt, bekerített területek sorjáznak egymás mellett, leginkább a rend kedvéért, mert amint a mondás is tartja, tolvaj előtt nincsen zár. A kapun belül csinos faház, fedett terasz nyújt menedéket a nyár heve elől, amikor szusszanásnyi pihenőt enged az ember magának. Egy hirtelen jött zápor esetén is van hová behúzódni – toldja meg elmélkedésemet Barta.

A kivágástól megmenekült barackos
A véletlenen múlt, hogy a most húszas éveiben járó Barta Imre barackos gazdává váljék, leginkább édesanyja előrelátásának köszönheti mindezt. Az 1989-es fordulatot követően nagyszülei visszaigényelték egykori jussukat, így jutottak hozzá a kajszibarack fákkal beültetett területhez. Imre még viszszaemlékszik, hogy első alkalommal kisgyerekként nagymamájával járt a birtokon, szemrevételezték tulajdonukat. A családi kupaktanács nekiült, hogy megtárgyalja, mitévők legyenek. A nagyapa úgy vélekedett, jobban járnak, ha kivágják a gyümölcsfákat, és tengerit termesztenek a területen. Volt ebben az érvelésben is némi ráció – vélekedik a fiatal gazda –, hisz akkoriban igen magas volt a kukorica ára. De édesanyja egyre csak verte a vasat, hogy a már termő fákat szentségtörés lenne kivágni és tűzifaként hasznosítani. Végül is megmaradt a barackos.

A kiszáradt, beteg fákat kiszedték, helyettük új csemetéket telepítettek. Az ültetvényen még bőven akad a „régiek” közül is. Nagy becsben is tartják a félévszázados fákat, hisz mint bebizonyosodott, jóval ellenállóbbak a betegségekkel szemben, mint a mostanság fellelhető fajták. Éppen ezért rendszerint az idős fák hajtásait használják szaporítóanyagként, innen nyerik a minőségibb oltványt.

A gyümölcstermesztés időigényes munka, de a jól gondozott telepítés meghálálja a fáradságot. A kártevők, különböző gombásodások és egyéb megbetegedések elleni megelőző védekezés mellett mindig figyelniük kell az időjárásra is, ami ha nem megfelelő, akkor újabb beavatkozást kell eszközölniük. Gyakorta meg kell küzdeniük a kora tavaszi fagyokkal is, hisz a duzzadó rügyeket tönkre teheti egy hirtelen jött lehűlés. Ilyenkor éjszakákat töltenek a fák között, füstöléssel igyekeznek mérsékelni a kárt. A fák metszésénél nagyon oda kell figyelni, hogy a sérült és a beteg ágakat eltávolítsák. Ezeket el kell égetni, nehogy tovább terjesszék a kórokozókat. Az ágakon maradt, „mumifikálódott” előző évi termést is össze kell gyűjteni, majd megsemmisíteni, hisz azok is fertőzők lehetnek.

Az elszáradt tavalyi termés fertőző lehet.

A fák alatti talajmegmunkálást többféleképpen is meg lehet ejteni. Vannak, akik szántják a területet, ezzel szemben Bartáék hagyták befüvesedni. Ennek több oka is van – okosít a gazda –, egyrészt a gyep jó szigetelő, gátolja a talajban lévő nedvesség elpárolgását, másrészt a lehulló gyümölcs is tisztán marad a füvön. Időnként ezzel is akad munka, hisz a füvet kaszálni, nyírni kell.
Kánikula idején további feladat is akad a barackosban, öntözni kell, másként a termés nem tud kifejlődni, megfonnyad, és idejekorán lehull. Jobbára korai érésű fajtái vannak. Az elmúlt évi terméshozammal és a piaci árral is elégedett. Szezonkezdéskor 12 lejért mérte kilogrammját a baracknak, később 3 lejért értékesítette.

A méhészet terápia
A méhekkel való foglalkozást, ahogyan a környékbeli összes méhész, a helybéli Szűcs Lajos bácsitól tanulta. Jó öt évvel ezelőtt szegődött el tanoncnak hozzá. Azon nyomban vásárolt is egy családot Lajos bácsitól, aki ráadásként megduplázta a vásárfiát. Lassanként a felszerelést is beszerezte. Időközben szakmai ismereteit is fejlesztette, Magyarországon elvégzett egy méhésztanfolyamot.

Együtt a család

Hogy mekkora méhest szeretne magának, még nem tudja, nem álmodozik, a szükséges munkálatokat elvégzi becsülettel, bízik benne, hogy az eredmény sem marad el. A siker mégsem csupán a szorgalomtól függ. A mezőgazdaságban használatos egyre nagyobb mértékű vegyszeres permetezés könnyen megtizedelheti az állományt. A másik nagy veszélyt az atkák jelentik, ellenük folyamatosan védekezni kell.
Itt is érvényesül, ha nem vetsz, akkor nem is aratsz. Ezért fontos, hogy a téli időszakra bőséges eledellel lássák el a kaptárok lakóit. Az ember azt gondolná, hogy a barackos közelében legideálisabb lenne a méhek tartása, de nem így van, mert figyelembe kell venni a széljárást, a területet huzatosságát, és még sok minden egyebet is. Így a város másfelé eső külterületére autókázunk át bogárnézőbe. A méhesben jártunkkor a fiatal méhész cukorlepénnyel még kiegészíti a maradék táplálékot. Így joggal bízhat abban, hogy a jó idő beköszöntével életerős, szorgos család kezdi el a gyűjtést.

A megtermelt méz mellett a propoliszt és a virágmézet is begyűjti. Bartának egyelőre nem gond az értékesítés, jól kiépített vásárlókörrel rendelkezik.

Télvégi vizitácíó a méhesben.

Ahogyan a legtöbben, naivan mi is rákérdezünk, hogy mennyire éri meg méhészkedni manapság, mennyi pénzzel gazdagították „jószágai” a bugyellárist az elmúlt évben? Barta önérzetesen válaszol: „Az igazi méhész elsősorban nem a pillanatnyi hasznot veszi számításba. A kaptárok között forgolódva nyugalmat talál az ember. A méhészkedés a lélek terápiája.”