Gavrucza Tibor – hetven év egy kötetben

Jelentős számú érdeklődő jelenlétében mutatták be Gavrucza Tibor nyugalmazott lelkipásztor (képünkön) Gavrucza 70 – Érmelléki rapszódia című könyvét Pünkösd vasárnapján a Székelyhídi Városi Múzeum aulájában.

A kötet méltatását felvállaló Béres Csaba, Székelyhíd polgármestere a megjelenteket köszöntő szavai után arról szólt, hogy milyen nagy jelentősége van a település életében, amikor egy, a helyi közösséget érintő, a helyi közösséghez szorosan kötődő, annak szerves részeként alkotó ember művét méltathatjuk, mutathatjuk be. A mű két, egymástól elkülönülő, de mégis szoros egységet alkotó részre osztható: a szerző életpályáját dióhéjban bemutató rész és a képzőművész alkotói pályáját akvarellekkel illusztráló gazdag anyag. Talán a szerző orrfűi kiállításának megnyitóján, Harmat Béla által mondottak jellemzik legjobban Gavrucza Tibor tevékenységét: „Számadó Ernőt az Érmellék költőjeként tartják számon, Gavrucza Tiborról pedig joggal mondhatjuk, hogy ő az Érmellék festője, és ő a Számadó-hagyaték egy részének gondozója is. A költő két verseskötete jelent meg szerkesztésében és illusztrációival, valamint egy meséskönyv az unokák illusztrációival”.

Az életrajzi adatokat, vagy inkább élményeket tartalmazó első részben Gavrucza Tibor szól az érmelléki Albison élt nagyszüleiről, akiktől – véleménye szerint – az Érmellék akkor még érintetlen vízivilágának szeretetét a génjeiben örökölte, a templomtéri gyermekkorról, a vársánci iskolai évekről, majd a festészetét meghatározó, a népi művészeti iskolában Kristófi János tanár úr tanítványaként eltöltött évekről. Megemlíti, hogy egy sikertelen kolozsvári képzőművészeti egyetemi felvételi után próbálkozott a protestáns teológiai felvételivel, hisz vallásos szellemben nevelkedett.

A sikeres vizsga és a teológiai tanulmányok befejezése után következtek lelkészi pályájának állomásai: nagyszebeni cserediákság, a szatmárnémeti Láncos templom és Kültelek, majd Bihardiószeg, ahol találkozott a nagyszülők elbeszéléseiből ismert Érmellék világával, meséivel. Rövid idő múlva Nagyvárad-újvárosra került, ezen időszak alatt kötött házasságot feleségével, Márta asszonnyal. Rövid borsi kitérő után következett a „nagy szerelem”, Gyanta. Itt cseperedtek fel gyermekeik, Emese és Tibor, ahonnan négy boldog esztendő után a református gyülekezet meghívására Székelyhíd következett, ahonnan harminchárom évi szolgálat után vonult nyugdíjba. Ezek az évek voltak életének legmozgalmasabb évei: az új parókia felépítése, a műemlék templom külső-belső felújítása, a helyi IKE szervezése és irányítása és még sorolhatnánk. Itt érték a ’89-es változások, ettől kezdve az egyházi teendők mellett komoly közösségi feladatok is hárultak rá: a helyi magyar közösség első polgári szervezeteinek kiépítésének segítése, a testvértelepülésekkel való kapcsolatok fejlesztése, a helyi rendezvények szervezése, melyekből nyugdíjazásáig kivette részét.

Közben festett. Főként az érmelléki tájak és Számadó Ernő versei, meséi inspirálták. A szakemberek által is nagyra értékelt akvarelljeit messze földön is megismerték, hisz, többek között – a teljesség igénye nélkül – Belgium, Hollandia, Budapest, Debrecen, Létavértes és több más magyarországi település, és természetesen Kolozsvár, Nagyvárad, Székelyhíd és szinte minden érmelléki település művészetkedvelő közönsége megcsodálhatta az Érmellék nagykövetének, Gavrucza Tibornak csodálatos vízfestményeit, és nem utolsósorban megismerhette Számadó Ernő műveit is. Gavrucza Tibor nyugalmazott lelkész jelenleg a nagyváradi Tibor Ernő Galéria tevékenységét irányítja hihetetlen energiával és lelkesedéssel. A könyvbemutatót Béres Csilla felolvasásai, a szintén őáltala vezetett Búzavirág asszonykórus, valamint a Karancsi Béla vezette Székelyhídi Férfikórus dalcsokrai színesítették.

A rendezvény résztvevői a Szózatot hallgathatták meg Szabó József előadásában, majd a szerző dedikálta kötetét.
A leírtak után sokan elgondolkodhatunk rajta, hogyan fér ennyi minden hetven évbe? Honnan ennyi energia? Kívánjuk, hogy tiszteletes úr még hosszú-hosszú éveken át alkosson, tevékenykedjen erőben, egészségben magyar közösségünk, szűkebb pátriánk, az Érmellék javára.