Anya csak egy van!

Szubjektív hozzászólás anyák napjához

Biztos vagyok benne, hogy remek kvízkérdés lenne bármelyik vetélkedőben: „Melyik nemzetközi ünnepet tartják március 8-án Bulgáriában, augusztus 15-én Costa Ricán, december 8-án Panamában és május 26-án Lengyelországban?”
Nem baj, ha nem tudják egyből, segítek – mi mindig május első vasárnapján ünnepeljük, és sok virág, puszi, ölelés cserél gazdát e napon!
Anyák napján anyának lenni jó, ám valljuk be, amúgy nem mindig.
Vannak sztereotip viccek arról, hogy egy családon belül az anyának minden kérdésre adott válasza van, míg az apának csak annyi, hogy: „hol van Anya?”
Vagy, hogy az egyik legszellemesebbet említsem: „Fiam, hozz a spájzból két szál kolbászt!”
A replika, ami a címet is adja, így szól: „Anya, csak egy van!”

Sokan, sok helyen leírták már – amivel én is teljesen egyetértek –, hogy anyánkat ne csak május első vasárnapján szeressük, becsüljük, tiszteljük, hanem az év összes többi napján. Hogy ez miért nincs így, arról is született számtalan elmés vélemény – ezért én szállnék fel erre a buszra.
A saját, mások előtt is vállalt véleményemet írhatom itt meg – átugorható!
Az anyák napja számomra is az év egyik legszebb, legfontosabb ünnepe, még akkor is, ha már nem él édesanyám.
Van fotóm róla, tudom, hová van eltemetve és akkor is él a szívemben, amikor fáj valamim, örülök, hogy mások is szeretnek és bocsánatot kérek tőle, ha valamit nagyon elszúrtam, fontos, hogy büszke legyen rám, tudjon a dolgaimról és hogy beszélgessünk! Sajnálom, hogy roppant irigy vagyok másokra, akiknek él és jó fej anyukája van, vagy ha nem jó fej, de van, ápol, segít, tanácsot ad, vigyáz a gyerekre, kompótot csinál, vagy olyan húslevest főz, hogy egy vájdlinggal is megennék belőle, kivasalja az ingem, tudja, hogy egy könyvnek jobban örülök, mint egy tabletnek, megölel és bátorít!
Vagy csak vár. Nem úgy, mint egy feleség, hanem mint az anya!
A végére csak annyi, hogy üdv és tisztelet minden anyának – megérdemlik!
Ja, és még valami! Apák napja június harmadik vasárnapja!