Ahol a gének nem hazudnak

Édesapja, Kerekes Géza nyomdokain jár Guba Kerekes Zsuzsa, a sokoldalú festőművész

Festőművész édesapa, alkotói vénával vértezett édesanya. ők Guba Kerekes Zsuzsa szülei. Soha nem volt kérdéses, hogy az önkifejezést ecsetvonásokba rejti.

Édesapjáról beszélgetve boncolgatjuk az emlékezés néhol gubancos, máshol kifeslett szálait. Kerekes Géza, míg élt, érdekes, értékes színfoltja volt Székelyhídnak, tehetsége mérhetetlen szerénységgel, emberséggel párosult. Magam is jól ismertem, fiam – aki sajnos már szintén nincs közöttünk – valaha rajongásig szerette festőtanárát. Most pedig lányával, Zsuzsával próbáljuk összerakni az első tenyérsimogató ecsetérintés máig ható varázsmisztériumát.

Városközponti panellakásban cseperedett fel Zsuzsa. A hely szűkössége miatt az édesapa fejtőállványa a gyermekszobába került. Így módjában állt rácsodálkozni, hogyan válnak a kusza vonalak egységes formává, hogyan bomlanak a színek érzelemhordozóvá. Toporzékolt, ő is rajzolni akart. Alig volt két-hároméves, már kezében volt a zsírkréta, megszületett a gyermeki mű. Édesapja előre látó volt, ezeket az irkafirkákat dátumozva dossziékba rakta. Később már értelmet nyertek a formák, különböző állatfigurák jelentek meg a papírlapon. Olajjal szeretett volna dolgozni. Első képei még „apamásolások” voltak, a legeslegelsőre is jól emlékszik: gyümölcscsendélet „mosolygott” a vásznon.

Volt egy titkos fémdoboz a szobában, édesapja mindig mondogatta: amikor nagy leszel, ez a tiéd lesz. Nagy kincs volt benne, külföldről származó értékes festékek. Néha megnézegették, majd ismét felkerült a szekrény tetejére. Sóvárogva várta a pillanatot, amikor végre birtokba veheti. Lépésről lépésre bontakozott ki tehetsége, középiskolás korára már viszszafordíthatatlan elképzelése volt a jövőjét illetően. Édesapja segítségével lázasan készült a továbbtanulásra, 2004-ben felvételt nyert a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem reklámgrafika szakára.
Manapság, ha teheti, akvarellel dolgozik, leginkább a pasztellt szereti. Kedvenc témái közzé tartozik az érmelléki táj, a virágok és a szabadságvágyat megtestesítő lovak. A színek igen fontosak számára, előszeretettel használja a narancs, a sárga és a zöld színek kombinációját. Azért néha „kicsapongó”, ha épp olyan a hangulata, akkor kedvenc pasztellszíneit erős tónusúra váltja. Amikor fest, az érzelmekkel párhuzamosan a technikai követelményekre is figyel.

Fiatal kora ellenére képeivel már sokfelé csatangolt: 2005-ben megtekinthették alkotásait Belgiumban a Cite d’art kiállításon, részt vett a XXIV. Miskolci Grafikai Triennálén. Közös kiállításokon szerepelt Érmihályfalván, a magyarországi Létavértesen és Debrecenben. Édesapjával is volt közös tárlata az anyaországban. Az elmúlt évben a szintén magyarországi Érden láthatták alkotásait, a nagypetri művésztelepen. Arra is jól emlékszik, hogy először idehaza, az Érmelléki ősz keretében állította ki munkáit.

Sikerült képzettségének megfelelő állást találnia, Nagyváradon dolgozik reklámgrafikusként. Emellett illusztrátor a Szivárvány és a Napsugár gyermeklapoknál. Beszélgetésünkkor nem rejtette véka alá lelkesedését, egy gyermekkönyv illusztrálására kapott felkérést.