Ady Endre születésének 135. évfordulójára emlékeztünk november 25-e napfényes déli óráiban az egykori rokonainak házán díszelgő tábla előtt. Kicsi, kopott fehér tábla ez egy széles székelyhídi utcában, egy nagy ház falán – nem csoda hát, ha nap mint nap elsétálunk mellette anélkül, hogy észrevennénk.

Ez azonban nem leht magyarázat arra, hogy legalább egyszer az évben mi, érmellékiek nem vagyunk képesek tisztességes létszámban összegyűlni nemzetünk jeles emberének tiszteletére. Akik mindezek ellenére mégis megjelentek a koszorúzási ünnepségen fültanúi lehettek, amint Biró Rozália szenátorjelölt megosztja ünnepi gondolatait a megemlékezés fontosságáról, arról, hogy milyen nemzettudat-építő hatással bír egy-egy ilyen alkalom, különösen a fiatal generációkra. Meghallgathattuk Béres Csaba polgármester beszédét is, aki bátorító gondolataival arra sarkallta a jelenlevőket, hogy azt a kicsit is, amire képes az ember, tegye hozzá a közös fejlődéshez. Mindenki úgy juthat előre, ha nem becsüli alá magát a kezdeti gyengeségek miatt, hisz így jutott el Ady is a rokoni ház kapujából egészen Párizsig, az Eiffel-torony lábához. A rövid ünnepséget a Búzavirág Népdalkör éneke, Hasznosi Rozália és Szabó József szavalatai tették színesebbé.

 

Bíró Orsolya