^ Vissza Fel
Ady Endre címke bejegyzései:

Ady Endre emléke előtt tisztelegtünk

Kultúra    2015. november 25. szerda 

A Nedeczky-ház falán elhelyezett emléktáblánál gyűltek össze emlékezni Székelyhídon, november 22-én, Ady Endre születésének 138. évfordulóján az Érmellék legnagyobb költőjének tisztelői.

Ady Endre a XX. század egyik legjelentősebb magyar költője, és egyben a magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. Hazafi, forradalmár, példamutató magyar és európai ember. Cikkei, melyekben a fejlődést és a haladást sürgeti, ma is aktuálisak. Ady Endre nagyságát nem lehet pár szóban ecsetelni, megismerni csak a munkásságán keresztül lehet.

Az eseményen felszólaló Béres Csaba polgármester párhuzamot vont a költőóriás élete és a ma emberének élete között. „Minden magyarnak ismernie kell a költőóriás munkásságát, életét, szenvedését. Nem volt könnyű élete, ahogy általában nincs könnyű élete az érmelléki embernek. De aki dolgozik, elvégzi a rá szabott feladatot, az boldog lehet a nehézségek közepette is” – hangsúlyozta.

Emlékezés Ady Endrére

Kultúra    2013. november 27. szerda 

Megkoszorúzták a Malom utcában a Nedezki-házon található Ady Endre-emléktáblát a jeles költő 136. születésnapja előtt tisztelgő egybegyűltek november 24-én az istentisztelet és a szentmise után. Béres Csaba polgármester beszédében kiemelte mennyire büszke arra, hogy Székelyhídon egykor több híres magyar költő is megfordult.
A következőkben a Petőfi Sándor Elméleti Líceum két diákja, Major Zsuzsa és Major Orsolya szavalatait hallgathatták meg a résztvevők, őket a Búzavirág Népdalkör előadása követte. Az ünnepség végén a székelyhídi önkormányzat, a helyi RMDSZ-szervezet és a Petőfi Sándor Elméleti Líceum helyezte el az emlékezés koszorúit.

Ady Endrére emlékeztünk

Kultúra  ,   2012. december 3. hétfő 

Ady Endre születésének 135. évfordulójára emlékeztünk november 25-e napfényes déli óráiban az egykori rokonainak házán díszelgő tábla előtt. Kicsi, kopott fehér tábla ez egy széles székelyhídi utcában, egy nagy ház falán – nem csoda hát, ha nap mint nap elsétálunk mellette anélkül, hogy észrevennénk.