Ünnepi gondolatok

„Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” (Mt 3,3/b)

Kiáltó szava hangzott a pusztában. Kiáltók szava hangzik az üresedő templomokban, kiszáradt, pusztává vált emberi szívekhez: „Készítsétek…!” Ég az adventi gyertya, jelzi, hogy itt az ideje a készülődésnek. Azonban nem mindegy, hogy mire készülünk, mit készítünk elő.

A karácsonyi készülődés alatt nagyon sokan azt értik, hogy körülbelül december második felében megkezdik a fenyőfakeresést, díszek válogatását, ajándéktárgyak beszerzését, a sütés-főzéshez kellő alapanyagok megvásárlását, s aztán a karácsony előtti pár napban minden erejüket összeszedve jöhet a takarítás, főzés. Nem hinném, hogy bárki is úgy érezné, ezzel valóban az Úr útját készíti elő. A lényeget kezdjük elveszíteni, vagy már el is veszítettük!

Fontos a gyermekünk öröme, szeretteink boldogsága, az ünnepi ruha, a szépen feldíszített fenyő és a sok-sok izzótól villogó ház és udvar. Fontos az ételektől roskadozó asztal, a barátokkal, komákkal való találkozás, evés-ivás, bulizás… s a lényegről elfeledkezünk: kit ünneplünk? Kinek az érkezését? Kinek a születését?

Az adventi időben, az emberek kapkodását, idegességét, egymáshoz való türelmetlenségét és főleg a lényegről való elfeledkezésüket látva, kényszeresen eszembe jut Kodolányi János írónak A keresztelő című, döbbenetes novellája. Megszületik végre az első gyermek a nagygazda családban. Ahogy hazajönnek a templomból a keresztelőről, az anya leteszi a vendégszoba díványára a pólyás gyermeket, mondván, majd a nagymama beviszi a maga szobájába. Ám a nagymama ezzel-azzal el van foglalva, s jönnek a vendégek, már egy kicsit „kapatosan”, és mivel az előszoba fogasa megtelt, az ágyra dobják bundáikat, észre sem veszik, hogy ott van a pólyás is. Mire a keresztelési ünnepség véget ér, és ünneplik az újszülöttet, megfullad a gyerek. Megrendítő ez a Kodolányi-novella, de ugye értjük, miért idéztem föl? Annyi mindent „rádobálunk” a karácsonyi ünnepre, hogy észre sem vesszük: megfullad a gyermek, elveszítjük a lényeget. Mert a karácsonyi ünnep lényege: az értünk megszületett kisgyermek, Jézus Krisztus!

„Készítsétek az Úr útját”, és ne a sajátotok útját!

Vigyázzunk, hogy a „nagy készülődés és ünneplés ideje alatt”, el ne feledkezzünk a GYERMEKRŐL, a LÉNYEGRŐL, JÉZUS KRISZTUSRÓL!

Istentől megáldott, szeretetteljes karácsonyi ünnepet és boldog új esztendőt kívánok mindenkinek! Őszinte szeretettel,

Rákosi Jenő református esperes-lelkipásztor

—

„Harmatozzatok, magasságos egek, s a felhők hozzák az Igazat!”

Ismét advent van. A várakozás ideje. Mi várjuk az Istent, várja a természet, sóvárog utána. Mi ez az idő? A találkozás ideje. A találkozás előkészülete. Amiért a világ teremtetett, amiért élünk, amiért Jézus megváltott minket, megtestesült. Minden itt van. Vajon van-e ember, aki fel tudja mérni a súlyát ennek a találkozásnak? Lehetséges-e eléggé felkészülni rá? Amikor olyan vendég érkezik, akit nagyon várunk, de még inkább szeretünk, akkor mindig kapkodni kezdünk: ezt is meg kell csinálni, ott is egy kis kosz, vettem-e mindent… De ha egy jó barát érkezik, akkor őt úgy is fogadhatjuk, ahogy hétköznap élünk. Előtte nincs mit szégyellni, mert szinte családtag. Jézus barátainak mond minket. Elfogadjuk a barátságát? Tudunk nyugodtan ajtót nyitni vagy még mindig a részletek aggasztanak? Isten „messziről” jött hozzánk, sok áldozatot vállalva értünk. Bízzunk ebben a vállalásban! Bízzunk Benne, és tárjuk fel előtte lelkünk hétköznapjait, hogy maga a találkozás, az ő jövetele lehessen az ünnep, amely átalakít minket. Amely erővel tölt el.

Amikor átéljük a megtestesülés ünnepét, benne minden apró gesztussal, mint a karácsonyfa, az ajándékok, a szeretteinkkel való együttléttel, jelenjen meg az ünnepelt is. Ne a részletekre figyeljünk, hanem a Vendégre! A versenyzők sokat küzdenek azért, hogy jól tudjanak összpontosítani a lényegre. A mi adventünk is erről szól: összpontosítást gyakorlunk. Örüljünk a hibáinknak, mert utat mutatnak a változásra! Örüljünk a sikereinknek, mert továbblépésre serkentenek! Örüljünk az Istennek, mert elfogad és felemel minket! Az ítélet után újra átélhetjük az ajándékozó Szeretet legmélyebb kifejezéseit, tetteit. Kezdjük ezt az új évet összpontosított figyelemmel. Istenbe merülő szívvel és érzékekkel.

Kuglis Gábor római katolikus plébános

—

Jó néhány Karácsony van már mögöttem és tapasztalom, hogy az ünnep köré mesterségesen gerjesztett hisztéria elérte a Jézus által világ fejedelmének nevezett Sátán célját. A Názáreti küldetését, már vallásos berkekben sem értik és becsülik igazán Engedjétek meg kedves testvéreim és barátaim, hogy a Karácsony közeledtével néhány Bibliából összeollózott kirakós játékként összerakott idézettel vázoljam az ünnep kozmikus jellegét.

• „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”(Jn 3,16)

• „Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén jelent meg tiértetek.”(1Pét 1,20)

• „Pilátus ezt mondta neki: »Akkor mégis király vagy te?« Jézus így válaszolt: »Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról.« Pilátus így szólt hozzá: »Mi az igazság?«”(Jn 18,37–38)

• „Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben.”(Jn 12,46)

• „Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el.”(Jn 6,37)

• „Ne nyugtalankodjék a szívetek, higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok lakóhely van, ha nem volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. És ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”(Jn 14,1–3)

Isten Fia biztat minket, hogy legyen erőtartalékunk és mindent kibírva, ami az élettel jár, megérkezzünk a dicsőségbe, hiszen erre teremtett bennünket. Kellemes ünnepet és boldog új évet kívánok!

Balla Frigyes  vallástanár, baptista igehirdető

—

A karácsony szavunk értelmezve jelenti a téli és a nyári napfordulót. A ’lépő, átlépő’ értelemtől a ’fordulónap, napforduló’ felé fejlődve, de jelenthet rönköt, tuskót, utalva a téli napfordulókor tartott máglyarakás népszokására és a fekete színnel, azaz a sötétséggel és a legrövidebb nappallal is kapcsolatos. Összegezve átlépés a sötétből a világosságra, rönkökből álló máglya. Dátuma szerint a legyőzhetetlen Nap és a napforduló megünnepléséhez kötődik. Mennyi meggondolatlan kritika zúdul emiatt az egyházra. A természettel együtt élő ember, akit átjárt a füst szaga, íze, érzi a Föld, a Nap, a kozmosz lüktetését, érzi a Teremtő munkálkodását, jelenlétét. Harmóniában él a természettel, felismeri Jézusban az igazi fordulatot, az igazi lobogó tüzet, az igazi Napot, aki nélkül nincs élet. Felismeri, hogy a természet mélyéről ugyanaz a szó hallatszik fel, mint az Ige ajkáról. Megleli a folytonosságot önmaga, a természet és az evangélium között, beáll egy természetes sodrásba, amire mindig is várt, csak úgy egyszerűen. Felismeri az örökzöld égbenyúló fenyőben, az Örökkön Élő jelenlétét, a szelíd Emmánuelt. Tiszta víz, levegő, jó étel, harmóniában az éggel és a földdel, így fogadja az alászálló Istent, aki, megtisztítja, felemeli és megszenteli eddigi életét.

Most, a csúcsra finomított hazugság korában, mesterséges parfüm, ki tudja milyen hatással, ételnek nevezett valami, szennyezett víz (és folytathatnánk az ismert felsorolást), most mi van? Kit érdekel a valóság, az igazság akkor, amikor az ember tudván tudja, hogy étele itala mérgező, de nemhogy tenne valamit ellene, még pénzt is ad érte, most mi van? Amikor olyan törvények születnek, amelyek ellopják a kisember életterét, és nem történik semmi ellenreakció, kit érdekel a valóság? Nem a valóság kell, csak egy kis enyhület, abban, ami fáj. Nem tiszta víz, jó étel, igaz kapcsolat, csak egy kis ehető, iható, elvegetálható valami, ami egy picit enyhít. De a legszomorúbb, hogy az embert a magáról szóló igazság sem érdekli, csak az a kis enyhület. Amikor az ember az Istennel nem keresi meg a maga személyes útját, hanem beszerez valamilyen -izmust meg annak tanítóit, akik infantilis szinten tartják, és mindig megmondják, hogy most mit kell csinálni, mit keres itt Krisztus, akiben a valóság van. („a valóság azonban Krisztusé” – Kol 2,17) Kell-e Jézus, az igazi, vagy ebből is van már legyártott hamisítvány? Kinek milyen kell, olyat kap. Kinek kell az, aki azt mondta, én vagyok az igazság? Ha még az igaz szó sem kell. De Ő jön, akkor is, ha mi hátat fordítottunk, azért, mert nem olyan, mint mi. Jön, mert elég erős ahhoz, hogy ha van hit és akarat az ember részéről, akkor a birkákból oroszlánokat, a foglyokból szabadokat, a hazugság szürcsölőiből az igazság szerelmeseit csináljon. Mert élni csak így érdemes.

Krisztus születik! Dicsőítsétek!

Erdődi Endre görög katolikus plébános

—

Naşterea Domnului este una dintre cele mai mari evenimente pe care îl prăznuieşte creştinătatea: căci Dumnezeu s-a pogorât în trup omenesc spre a mântui neamul omenesc. Mântuitorul Hristos ne-a încredinţat că suntem veşnici, nu în materie, ci în duh, şi că sufletele noastre au porţile Raiului deschise, doar să ne ostenim să ajungem până la ele. În aceste zile sfinte de sărbătoare să răspundem iubirii lui Hristos cu iubirea noastră unul faţă de altul, faţă de cei din jurul nostru şi mai ales să ărătăm iubire frăţească şi ajutorare celor săraci, celor bolnavi, celor bătrâni, celor însinguraţi şi neajutoraţi, să răspândim în jurul nostru pace şi bucurie din pacea şi bucuria lui Hristos.

Această sărbătoare este, în acelaşi timp, sărbătoarea păcii şi a armoniei între oameni. Când pruncul Iisus S-a născut la Betleem, îngerii din cer au cântat „Slavă întru cei de sus lui Dumnezeu, pe pământ pace şi între oameni bunăvoire.” (Luca 2,14) Cu prilejul acestei mari sărbători a creştinătăţii ne gândim în mod deosebit la românii din ţară dar şi din afara ţării, la românii din diaspora. Îi pomenim în rugăciunile noastre şi trebuie să arătăm semne de frăţietate şi de comuniune românească.

Cu prilejul sărbătorii naşterii Domnului nostru Iisus Hristos, anului nou vă dorim tuturor sănătate şi mântuire, binecuvântare, pace şi bucurie, întru mulţi fericiţi şi binecuvântaţi ani!

Az Úr Jézus születése az egyik legnagyobb esemény, amelyet a vallás megünnepel: mivel Isten emberi testbe érkezett, hogy megváltsa az emberiséget. A Megváltó, Jézus azt a bizonyosságot adta nekünk, hogy halhatatlanok vagyunk,ugyan nem testben, hanem lélekben és a lelkünk számára nyitva állnak a Mennyország kapui, csak ne feledjünk el arra törekedni, hogy elérjünk odáig. Ezekben a megszentelt ünnepi napokban nagyon fontos, hogy Jézus szeretetére az egymás, a körülöttünk élők iránti szeretettel tudjunk válaszolni, és főként az, hogy testvéri szeretettel tudjunk a szegények, betegek, öregek, magányos és elesett embertársaink felé fordulni. Az, hogy békét és boldogságot adjunk másoknak abból a békéből és szeretetből, amit az Úr Jézus adott nekünk.

Ez az ünnep többek között a béke, az emberek közötti harmónia ünnepe. Amikor a kisded Jézus megszületett Betlehemben, az angyalok az égből énekelni kezdtek: „Dicsőség mennyben az Istennek és békesség földön az embernek.”(Lk 2,14) A kereszténység ezen nagy ünnepének alkalmából nagy szeretettel gondolunk határokon innen és túl élő honfitársainkra, imáinkba foglaljuk őket és igyekszünk kimutatni irántuk érzett testvéri szeretetünk.

Jézus Krisztus születésének és az új év ünnepe alkalmából mindenkinek egészséget, áldást, örömöt, békességet kívánok!

preot paroh ortodox drd. Vlad Sergiu Şuteu ortodox pap