Önkéntes fiatalok a városunkért

Székelyhíd több pontját szépítették az Erasmus Plus program külföldi résztvevői

Nemzetközi Erasmus Plus ifjúsági cserét szerveztek Székelyhídon szeptember 8–14. között, harminc fiatal részvételével. Görög, lett, litván és magyarországi tinédzserek is jelen voltak az Ér Hangja Egyesület csereprogramját teljesítő fiatalok között, akik a hét tevékenységi nap alatt az önkéntesség fogalmát tanulmányozták.

Az első napi bevezető foglalkozások között ott voltak az ismerkedést, névtanulást segítő játékok, az Erasmus Plus programot és a méltán megkapható YouthPass-oklevelet ismertető modulok, illetve a városnézés is. Utóbbi ebben az évben a témához illesztett fotóvadászattal gazdagodott: a fiatalok nem csak céltalanul nézelődve sétálgattak Székelyhíd utcáin, hanem olyan helyekről, jelenségekről készítettek fényképeket, amiket szerintük önkéntes tevékenység által jobbá lehetne tenni. Az összegyűlt képeket aztán bemutatták egymásnak az útra kelt vegyes csoportok, és a skála nagyon széles volt: a hirdetőtáblák vagy buszmegállók, a parkok és játszóterek állapotjavításától a környezeti szennyeződések megszüntetéséig számtalan javítanivalót találtak a fiatalok. Bár az egyhetes program első napjáról volt szó, a fiatalok arról az elszántságról adtak bizonyságot, amellyel valós, szemmel látható változást akartak hozni a város életébe, hiszen végig többes szám első személyben fogalmaztak bemutatóikban arról, hogy mire is lennének készek egy-egy adott helyzet javítása érdekében.

Mi az önkéntesség?

Ez a szemmel látható eltökéltség örömmel töltötte el a mindennapi programok vezetőjét, aki gondoskodott arról, hogy mind a gyakorlati, mind az elméleti foglalkozások zökkenőmentesen, eredményesen folyjanak le. A résztvevők az önkéntességet először elméleti szempontból vizsgálták: bemutatták azt, hogy mi az önkéntesség helyzete saját országaikban, illetve hogyan látják ezt az Európai Unióban nemzetközi szinten. A helyzetjáték nemformális módszerével a vegyes csapatokban dolgozó résztvevők azt is kielemezték, melyek az erősségei, gyengeségei, lehetőségei és veszélyei (ún. SWOT-analízis) az önkéntességnek nemzetközi viszonylatban. Az elméleti foglalkozások alatt több alkalommal szóba került egy közös pont mindegyik képviselt nemzet fiataljai között: egyhangúan megállapították, az oktatási rendszernek egyértelműen (nagyobb) szerepet kell vállalnia abban, hogy a gyerekek megismerjék az önkéntesség fogalmát, és elegendő tájékoztatást kapjanak az ilyen lehetőségekről a fiatalok összetettebb lelki-szellemi fejlődése érdekében. Ezekre a beszélgetésekre a „csúcsdíszt” az a délelőtt tette fel, amikor a javarészt külföldi fiatalok belevetették magukat a keddi piaci áradatba Székelyhídon, hogy az utca emberét kérdezzék arról, szerinte mi az önkéntesség, mi a lényege és miért fontos?

A csapatmunka örömei

A program harmadik napjától kezdve mind nagyobb szerepet vállalva próbálták ki magukat a lassan csapattá gyúródott fiatalok. Első ízben a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Gyermek Jézus-otthonában ragadtak kerti és tisztítóeszközöket, hogy szebbé varázsolják az ősz közeledtével az otthon kertjét és beltereit. Itt természetesen a gyerekekkel való játék sem maradhatott el. Amellett, hogy valós, hasznos segítséget tudtak nyújtani, nagy hatást gyakorolt rájuk a gyerekek közeledése, az az otthon körüli együttdolgozás lehetősége.

Másnap délelőtt szintén az önkéntes munka ideje volt. A résztvevők több nagy csoportba szegődve padokat festettek a város ezredévi parkjában, a focipálya kispadjait szépítették egy helyi középiskolás osztállyal karöltve, és a Babeş utcai hosszú híd vaskorlátainak lefestését is bevállalták. Egyik helyszín sem kecsegtetett könnyű tennivalókkal, ám a csapatmunka öröme és a végeredmény elterelte a figyelmet a nehézségekről. A csereprogram ötödik napján könnyedebb fizikai munkákra vállalkoztak a résztvevők, szintén kisebb csoportokban, ez a nap ugyanis a közintézményekkel való együttműködés napja volt.

Így megtisztulhatott a helyi halász-vadász kiállítás, ahol a múzeum épületének felelőse az érmelléki tájjal kapcsolatos tudnivalókkal szórakoztatta a fiatalokat a kiállítótér takarítása alatt. Eközben a városi könyvtárban a nemzetiségileg vegyes összetételű munkacsoport a könyvtári dolgozók meglepetését élvezhette, akiknek hála ki-ki a saját anyanyelvén íródott, erre az alkalomra kinyomtatott verseket olvasgathatott, illetve azok magyar nyelvű fordítását ízlelgethette. Minderre válaszul felolvasó flashmobbal tűntek fel a résztvevők a városközpontban, az olvasás népszerűsítése végett, ahol szintén a saját anyanyelvükön olvastak verset és prózát. A harmadik munkacsapat ez idő alatt nagy feladatra vállalkozott: a városban általuk korábban kiszemelt két nagy falfelületet készültek megfesteni, amelyhez a terveket már előző nap előkészítették. Ennek megfelelően a helyi önkormányzat épülete melletti tömbházak alatt átvezető kisalagútban az egyik falra egy érmelléki táj, a vele szemben állóra pedig az egykori székelyhídi vár református templomkertben található makettjének látképe került. Mindezek után a megmaradt energiáikat a fiatalok arra használták, hogy a helyi középiskola egy-egy osztályával megismerkedhessenek, ízelítőt adva nekik a nemformális oktatási módszerekből, olyan alaptémákat választva, mint a diszkrimináció, az önkéntes tevékenység és a nemzetközi kapcsolatok. Bár csak egy órácskát kaptak a résztvevők, hogy lekössék az iskolások figyelmét, a napvégi kiértékelőn elmondták, fontosnak érezték, hogyha ennyi időre is, de kapcsolódási pontjuk legyen helyi fiatalokkal.

Az önkéntesség: család, kaland, gondoskodás, öröm, tudás

A munkán túl természetesen a kikapcsolódásra is jutott idő bőven. A nemzeti csoportok minden este hosszabb-rövidebb kulturális programmal örvendeztették meg társaikat, így volt Lettországról szóló kvíz, görög körtáncok és ételek, ízletes litván céklaleves és édességek, és persze a kellő romániai és magyar ízek sem maradtak ki a sorból.

A program záróeseménye egy nyilvánosan is meghirdetett önkéntes piknik volt a városi parkban, amelyre mindenkit szeretettel és – a lassan közelgő hűvös őszi időhöz híven – meleg görög teával vártak. Miután az eseményre nem volt helyi érdeklődő, a fiatalok játszani, rajzolni kezdtek a zöldövezetben, illetve nagy méretű textilre egy szófelhőt hoztak létre, amelyre leírták, mit is jelent számukra az önkéntesség: család, kaland, gondoskodás, öröm, tudás, Ér hangja. Így tért nyugovóra a nap a réten, és zárult le az Ér Hangja Egyesület ötödik nemzetközi ifjúsági programja Székelyhídon, amelyet az Európai Unió Erasmus Plus programja támogatott.