Kettős ünnep a Magyar Kultúra Napján Székelyhídon
Székelyhídon a művelődési házban ünnepelték a Magyar Kultúra Napját és a székelyhídi körzeti RMDSZ megalakulásának húszéves évfordulóját. „Ott, ahol zúg az a négy folyó,/Ott, ahol szenvedni jó,/Ott, ahol kiömlött annyi drága vér/Egy ezredévről mond mesét a szél” – énekelte nyitóakkordként a Székelyhídi Férfikórus.Béres Csaba polgármester ünnepi köszöntő beszédében felelevenítette az 1989-es eseményeket, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalakulását, célkitűzéseit: „Romániában mi, magyarok döntsünk, azokról a kérdésekről amelyek bennünket érintenek, mi magyarok döntsünk az oktatáspolitikai kérdésekről, mi döntsünk regionális fejlesztésekről és mi magyarok döntsünk unokáink jövőjéről” – mondotta a polgármester.
Ezután megemlített néhány megvalósítást, amely a székelyhídi közösséget és a hozzátartozó településeket érintette. Pető Csilla képviselőasszony beszédében magyarságunk, a magyar kultúra megmaradásának fontosságát hangsúlyozta, említve nagyjainkat, akiknek méltó utódai kell hogy legyünk, védve azt a szellemi és anyagi örökséget, amelyet reánk testáltak. Gavrucza Tibor megyei tanácsos, református lelkész eképpen szólt az egybegyültekhez: „A legfiatalabb ünnepünk, a Magyar Kultúra Napja finn példát követve született meg, ahol a nemzeti eposz, a Kalevala 1835. február 28-i megjelenése szolgált az ünnep alapjául. Mi Biharban tíz éve emlékezünk meg a Himnusz befejezéséről, amely alatt ez áll: Szatmárcseke, 1823. január 22. Legyünk büszkék arra, hogy úgy nemzeti imádságunk, a Himnusz, mint irodalmi nyelvünk (Érsemjén, Kazinczy révén) az Érmelléken született.”
A következőkben Illyés Gyula A Himnusz varázsa című munkáját idézte, majd felhívta a figyelmet arra, hogy ennek a „török átokkal” vert népnek mekkora kincse a Himnusz és a nemzeti színek, amelyek ugyanazt jelentik Ausztráliában, az amerikai 1956-osok között, Dél-Afrikában, Kárpátalján, Délvidéken, Felvidéken, Székelyföldön, Partiumban és remélhetőleg a Trianontól zsugorított pici anyaországban is. „Amire mi magyarok még nagyon büszkék lehetünk – talán ellensúlyozza sok-sok istenkáromlásunkat –, hogy nemzeti imádságunk csak nekünk van, ami kapocs lehet, hogy átölelje ezt a közösséget, ezt a sokat szenvedett és keveset tanult népet” – mondta Gavrucza Tibor.
Az ünnepi beszédeket követően Pető Csilla képviselőasszony, Béres Csaba polgármester és Csuka József alpolgármester díszokleveleket adtak át.
Mindazok a személyek tevékenységét ismerték el így, akik az elmúlt 20 évben önzetlenül tevékenykedtek az RMDSZ önkéntes „katonáiként”, munkálkodva így kultúránkért, magyarságunkért, megmaradásunkért. Az RMDSZ 20. születésnapi ünnepségének zárásaként felcsendültek a Szózat dallamai, amelyet a kitüntetettek a mintegy négyszázfős nézőközönséggel együtt énekeltek, majd ezt követően Szabó József tolmácsolásában elhangzott Kölcsey Himnusza.
Kellemes, méltóságteljes estének lehettünk részesei a Magyar Kultúra Napján Székelyhídon, a közel háromórás ünnepi gála és az operettest teljes feltöltödést nyújtott a közönség számára.
Ér hangja
Vélemény, hozzászólás?