Szokatlan helyzetet tapasztaltam néhány héttel Székelyhídra való érkezésem után. Azt a lakást, ahol jelenleg élünk, felújították és bútorozták, így nagy volt a rendetlenség. Az a szakember, aki általában segít a ház karbantartásában, a fürdőszoba polcrendszerét szerelte, és némi por maradt a fúróhasználat után. Általában előfordul, hogy félreértést okoznak a nyelvi akadályok, és ezért tévesen adtam át az embernek egy tisztítókefét a szennyeződés eltávolítására. „No, no! Boys strong, girls clean” („Nem, nem! A fiúk erősek, a lányok tiszták!”) – mondta a kezdetleges angolsággal. Az arckifejezésem azonnal megmutatta a zavart, és „fellobbant” bennem a feminista, amikor visszaválaszoltam: „No, no! Boys strong, girls strong, boys clean, girls clean.” („Nem, nem! A fiúk erősek, a lányok erősek, a fiúk tiszták, a lányok tiszták.)

Ezt megerősítette a Petőfi Sándor Elméleti Líceumban egy tizenkét éves fiúval és lánnyal végzett kísérletem. Ennek során azt akartam megállapítani, hogy nemük különbözősége meghatározza már jellemüket. A következő kérdéseket tettem fel a fiúk vagy lányok válaszlehetőségekkel: ki az okosabb?, ki főz jobban?, ki jobb autószerelő?, ki szereti a rózsaszínt?, kikből lehetnek mérnökök, amikor felnőnek? Habár a diákoknak kétségeik támadtak, amikor ezekkel a kérdésekkel szembesülnek, egyetértettek abban, hogy a lányok jobb szakácsok, a fiúk jobb autószerelők, és a rózsaszín az lányos szín.

Április 11-én ünnepélyes műsorral ülték meg a magyar költészet napját Székelyhídon. József At­­tilának, a magyar irodalom kiemelkedő alakjának a születésnapja évtizedek óta a magyar költészet napja, és városunkban hagyomány, hogy a gyermekek ünnepi mű­sort adnak elő.

A mú­zeum épületében egyidejűleg megnyitotta kapuit az Ady Endre-kiállítás, amely június 1-jéig lesz megtekinthető a nagyközönség számára.

Hosszan tartó betegség után hatvanéves korában meghalt id. Boér Péter Pál nagykágyai prózaíró. Fiatalon verseket írt, ám később a rövid próza mestere lett (novelláskötetei: Nagyító alatt, Le a láncokkal, A nonkonformista, Engedélykérés). Írásai jelentek meg több folyóiratban (közöttük lapunk hasábjain) és antológiában. Nyugodjon békében!

a székelyhídi születésű rendező temetésén elhangzott gyászbeszéd

Tisztelt gyászoló család, rokonok, barátok, ismerősök, Szabó József Ódzsa tisztelői!

Szabó József – vagy ahogyan mindenki ismerte, Ódzsa – a XX. század magyar színháztörténetnek meghatározó és kitörölhetetlen alakja. Számos kezdeményezés, színháztörténeti pillanat és nagy rendezés köthető a nevéhez, a teljesség igénye nélkül: Szatmárnémetiben tagja volt a színházalapító csapatnak, Kolozsváron emlékezetes előadásokat rendezett, a nagyváradi színház pedig neki köszönheti felejthetetlenül nagy korszakát. Amikor áttelepült Magyarországra, akkor Győrben és Veszprémben is maradandó alkotások kerültek ki a kezei közül.

A II. hegyközszentmiklósi borversenyen tizennyolc településről származó 115 nedű került a zsűri asztalára március 16-án. A borokat öt kategóriában lehetett nevezni: száraz, aromás, vörös-, rozé- valamint magántermő borok. Reggel már lehetett nevezni a borokat, délután 1 órától kezdődött a kóstolás. A borokat Czapp Árpád zsűrielnök mellett Nagy Sándor (Hegyközszentimre), valamint Erdei Mátyás (Hegyközszentmiklós) véleményezték.

Az esti eredményhirdetés előtt Béres Csaba polgármester és Árus Csongor László helyi lelkipásztor, valamint Czapp Árpád még megosztott néhány gondolatot.

Véget ért a jubileumi, 25. székely­hídi borverseny. Még arra is figyeltek a (kiváló munkát végző) szervezők, hogy meghívják a negyedszázaddal ezelőtti első borverseny szervezőit – Vasadi József agrármérnök és Gavrucza Tibor tiszteletes mellett engem is –, sőt még egy igényes kivitelezésű, névre szóló bronz emlékplakettet is akasztottak a nyakunkba. Hát mit mondjak, nagyon jól esett.

Nagy Mária, székelyhídi lakos emlékei nyomán a negyvenes évektől napjainkig

„Minden este imádkoztam Istenhez, aki megengedte, hogy családom és jómagam visszajöhessünk Székelyhídra” – mondja Marika néni életének a Román Szocialista Köztársaságban töltött évtizedeiről mesélve. 1964-ben döntött úgy a négytagú család, hogy elhagyják a várost,  az általánosan jellemző bizonytalan életkörülményeket, és jobb megélhetés érdekében egy szénbányá­szati ​​vidékre költöztek. Miután egy évtized után visszatértek, beszélőtársunk megtapasztalta a politikai-társadalmi-gazdasági helyzet romlását.

Vajon mennyit tudsz igazából a kultúráról, az értékekről és a hagyományokról? Vajon mennyire ismered születési helyed történelmét, ahol felnőttel? Szinte hihetetlen, mennyire növekszik a fiatalok és idősek között azok aránya, akik figyelmen kívül hagyják ezeket a tényezőket, és nem keresnek válaszokat ezekre az egyszerű kérdésekre. Ez a tendencia annak tudható be, hogy a hagyományőrzés elhanyagolt és figyelmen kívül van hagyva a világ közösségei által annak ellenére, hogy hatalmas előnyökkel bír társadalmi-kulturális és gazdasági szinten.