Véget ért a jubileumi, 25. székelyhídi borverseny. Még arra is figyeltek a (kiváló munkát végző) szervezők, hogy meghívják a negyedszázaddal ezelőtti első borverseny szervezőit – Vasadi József agrármérnök és Gavrucza Tibor tiszteletes mellett engem is –, sőt még egy igényes kivitelezésű, névre szóló bronz emlékplakettet is akasztottak a nyakunkba. Hát mit mondjak, nagyon jól esett.
Nagy Mária, székelyhídi lakos emlékei nyomán a negyvenes évektől napjainkig
„Minden este imádkoztam Istenhez, aki megengedte, hogy családom és jómagam visszajöhessünk Székelyhídra” – mondja Marika néni életének a Román Szocialista Köztársaságban töltött évtizedeiről mesélve. 1964-ben döntött úgy a négytagú család, hogy elhagyják a várost, az általánosan jellemző bizonytalan életkörülményeket, és jobb megélhetés érdekében egy szénbányászati vidékre költöztek. Miután egy évtized után visszatértek, beszélőtársunk megtapasztalta a politikai-társadalmi-gazdasági helyzet romlását.
Vajon mennyit tudsz igazából a kultúráról, az értékekről és a hagyományokról? Vajon mennyire ismered születési helyed történelmét, ahol felnőttel? Szinte hihetetlen, mennyire növekszik a fiatalok és idősek között azok aránya, akik figyelmen kívül hagyják ezeket a tényezőket, és nem keresnek válaszokat ezekre az egyszerű kérdésekre. Ez a tendencia annak tudható be, hogy a hagyományőrzés elhanyagolt és figyelmen kívül van hagyva a világ közösségei által annak ellenére, hogy hatalmas előnyökkel bír társadalmi-kulturális és gazdasági szinten.
Január 22-26. között második alkalommal szervezi meg a Magyar Színházi Szövetség (MASZÍN) MAFESZT névre keresztelt színházi seregszemléjét. Az ötnapos fesztiválon hat társulat tizennégy előadását láthatja a közönség, köztük felnőtt-, gyermek- és táncszínházi produkciókat.
A Nagyvárad Táncegyüttes Idegen, valamint a Csíki Játékszín A kaktusz virága című előadásával vette kezdetét a II. MAFESZT. A Magyar Színházi Szövetség éves seregszemléjét január 22-26. között tartják a Szigligeti Színházban.
Böjte Csaba testvér a XI. magyar kultúra napi jótékonysági bálon – Mindig ő az, aki többet ad
Ünneplőbe öltözött a székelyhídi múzeum épülete, így várta vendégeit, a bálozókat a január 22-hez legközelebb eső szombaton. Szatmárcsekén 1823-ban ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc nemzeti imánk, a Hymnus írását. Áldást kérünk, isteni áldást. Himnuszunk kezdősorában benne van jövőnk biztonsága, mert aki kér, annak adatik. Ezerszáz éves gyökerek kötnek a Kárpát-medencéhez, ezeréves keresztény gyökerekből táplálkozik magyar kultúránk. Okunk van az ünneplésre, megtartó erőként lehetünk jelen, s ilyenkor nem csak szívünk, lelkünk öltözik ünneplőbe. Jelenlétünk itt, szűkebb hazánkban, az Érmelléken, Székelyhídon tizenegyedik éve különösen méltó módon ünnepel, jótékonysági bálban ölt testet.
Idén sem maradhatott el a karácsonyi vásár
December elejétől kezdődően már láthatók voltak a biztató jelek: előkerültek a nyári álmukat alvó faházikók, amik télen telnek meg élettel, felkerültek a fákra és az oszlopok közé a díszfüzérek, majd a végső lelkesedést a kürtőskalácsot gyártó székelyföldi csapat megérkezése hozta meg. Hétfő délután pedig már hallhattuk is mindenkori ügyeletes konferansziénk hangját a hangszórókból: megkezdődött a nyolcadik karácsonyi vásár.
Idén mi, a Hegyközi Csillagok is bekapcsolódtunk a Székelykapuk–Zöldkapuk Nemzetközi Ökocivilizációs Játékba, aminek célja a betlehemezés hagyományának megőrzése, továbbadása, aminek szervezője pedig az Európai Magyar Fiatalságért Alapítvány.
Több helyen sikerült bemutatnunk betlehemes előadásunkat, amely során kaptunk bíztatást, köszönetet, meghívást, édességeket, üdítőt, szaloncukrot és csokoládét, természetesen több helyen elmondták visszavárnak bennünket jövőre. Köszönjük hogy fogadtak bennünket!