Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, hiszen Jézus Krisztus miértünk halt meg a keresztfán, hogy azután harmadnapon halottaiból feltámadjon. Nagyon régen történt, de nem lehet véletlen, hogy a feltámadás tavaszra esik, amikor a természet is újjáéled.

Húsvétkor a keresztény ember kicsit megállhat a napi robotban, magába nézhet és elgondolkodhat. Nézzünk mi is magunkba és legyen a Húsvét a mi feltámadásunk, a mi újjászületésünk is!

Tudom, hogy a mostani ünnep más lesz, mint a többi, nagyon más… A római kori keresztényüldözések óta talán először történik meg, hogy nem ünnepelhetjük hagyományosan együtt a Húsvétot. Idén nem lehetünk ott mindannyian a szentmiséken, istentiszteleteken, nem mehetünk el meglocsolni a lányokat, asszonyokat. Most az otthonmaradásunkkal bizonyíthatjuk, hogy mennyire szeretjük és óvjuk egymást!

Kívánom, hogy egymást tisztelve, megbecsülve és féltő szeretettel óvva tudjunk együtt élni, ne csak az ünnepek idején, hanem a munkás hétköznapokon is.

Ennek szellemében kívánok Székelyhíd és a csatolt települések valamennyi lakójának áldott, szent Húsvétot!

Béres Csaba polgármester

A vidékfejlesztési szakemberek tanácsadással, információkkal állnak a húsállattartók mellé is

Rendszeresen összeülnek a partiumi falugazdászok, hogy átbeszéljék a fontosabb problémákat, terveket, tennivalókat. A magyarországi kezdeményezésre és támogatással létrejött kísérleti program legfőbb feladata a szaktanácsadás és tájékoztatás, ami igen nagy segítséget jelent a kisebb és nagyobb gazdaságoknak egyaránt. A Partium Vidékfejlesztéséért és Mezőgazdaságáért Egyesületben tevékenykedő Szatmár, Szilágy, Bihar és Máramaros megyei tizenhét tag között van állatorvos, agrármérnök, kertészmérnök is.

Az év eleje dolgosan telik, hisz megkezdődött a szarvasmarha-összeírás is, mely a mi régiónkban Gődér Imre érköbölkúti falugazdász irányításával működik. Az ötlet a nagykárolyi Barta Károly állatorvos, falugazdász kolléga fejéből pattant ki, akinek már régóta szíve vágya egy hasonló volumenű program. Megalapították a szarvasmarhatartók egyesületét, a feltérképezés jelenleg is folyik, hisz a falugyűléseken a helyi gazdák adatlapokat töltenek ki, melyek pontos információkkal szolgálnak a falugazdászoknak a szarvasmarha-tenyésztés aktuális helyzetéről. A program kifutási ideje a remények szerint április lesz, amikor is az adatok összegzése után a részvételüket kifejező gazdák beiratkozhatnak az egyesületbe. Az utóbbi években nagymértékben megapadt, szinte a felére csökkent a szarvasmarha-tenyésztés mértéke. Ez a program összefogja és segíti a húsmarhákat tartó gazdákat a tenyésztésben, értékesítésben.

Jelen és következő számunkban kétrészes összeállításban részleteket közlünk Nánási Zoltán Székelyhíd történeti monográfiája (kiadta az Érmellék Egyesület, Székelyhíd, 2003) című művéből.

A forradalmi események lefolyása nem volt zökkenőmentes az Érmelléken sem. Miközben a honvédsereg toborzása folyt, 1848 májusának végétől az ellenálló földbirtokosok a forradalom ellen lázítottak. Székelyhíd szomszédságában, Kolyón, Sárközi Ferenc lázító magatartása miatt kellett összeüljön a rögtönítélő bíróság, de végül is nem tartotta magát illetékesnek, s az ügy tárgyalását a vármegyei bíróságra helyezték át.

Az országos Honvédelmi Bizottmány felhívására az erdélyi helyzet romlása miatt, a honvédsereg toborzása mellett népfelkelés indítását is tervezték. Ezért nevezték ki Bernáth Józsefet, az Érmellék országgyűlési képviselőjét Bihar vármegye kormánybiztosának. Népfelkelésre végül nem került sor, de a honvédsereg toborzása sikerrel járt az Érmelléken is. Bernáth Gedeon (az említett érmihályfalvi család) honvédszázados parancsnoksága alatt négy gyalog- és egy lovas nemzetőr zászlóalj megalakítását rendelték el Székelyhíd gyülekező hellyel. A nemzetőr alakulat – vagy hatszáz székelyhídi, érolaszi, margittai és más közeli helységből toborzott honvéd – fölesküdött a honvédzászlóra, és október 25-én Szakál János csendbiztos vezetésével Kraszna vármegye megsegítésére indultak. A Székelyhídon toborzott honvédsereg másik részét Dobozy István (érsemjéni) választott érmelléki főszolgabíró és nemzetőr százados parancsnoksága alatt a felső-magyarországi Derecsénre, illetve a szilágysági Varsolcra vezényelték. (Dobozy István nemzetőr zászlóaljparancsnokot az 1849-i győztes hadjáratokban vitézségi kitüntetésekkel őrnagyi rangra emelték).

Szokatlanul kevesen gyűltek össze március 13-án Székelyhídon, a Petőfi Sándor Elméleti Líceum előtti kis téren az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulójára emlékezni, a tömegrendezvényeket tiltó rendelet hatására. A forradalom ikonjaként is elismert költő nevét viselő iskola előtt idén csak Béres Csaba polgármester mondott ünnepi köszöntőt. „Mióta szabadon ünnepeljük a magyar szabadságharc és forradalom kitörésének évfordulóját, talán először történik meg, hogy nem vagyunk nagy tömegben együtt, megmutatva összetartozásunkat, a közösségünkben rejlő erőt” – mondta a városvezető. Emellett arra ösztönözte a megjelenteket, hogy ne mondjanak le az ünneplésről otthon sem. „Ezúttal otthon vagy kis csoportokban emlékezzünk azokra, akik életüket adták egy nemes eszméért. […] Fogjunk végre össze és éljünk úgy, hogy ne legyen hiábavaló akkori szent áldozatuk. Kokárdát otthon is fel lehet tűzni, így lélekben együtt tudunk lenni nemzettársainkkal, hiszen 1848 márciusa a reményt, a megújulást, az új utat kereső, bátor közösség egységét jelenti” – bátorított az elöljáró.

A vajdasági pap egyben karnagy és szakács is: a paradicsomleves és mákos tészta a kedvenc ételei

Két kézzelfogható szakácskönyvvel, sok praktikus jó tanáccsal, anekdotával, játékkal érkezett hozzánk február végén Paskó Csaba atya. A vajdasági Kelebia plébánosa pap, karnagy és szakács egy személyben. Nagykágyán, az 1-es Számú Technológiai Líceum szakács- és pincérszakos tanulóinak beszélt a közösségteremtő szándékkal íródott könyvek születéséről, arról, hogy miért és hogyan választotta szakmáit, amelyeknek elhivatott mestere. Paskó Csaba látványos show keretében együtt is főzött a diákokkal.

Jókedv, nevetés, viccelődés kísérte a közös főzést. A jelenlévő több mint negyven diák közül, Molnár-Lázár Gabriella tanárnő közreműködésével egész osztálynyi tanuló dolgozott együtt az ünnepi ebéd elkészítésén. Böjti időszak lévén, és ráadásul péntek – ami a katolikus egyház rendjében ilyenkor kiemelt jelentőséggel bír –, a töltött káposzta hús nélkül, füstölt kecskesajttal, reszelt sárgarépával, zellergumóval és hajdinával készült. Jellegzetes édességet is készítettek, baklavát, ám kis újítás ebben is volt, dió helyett mákot használtak a török eredetű süteményhez. Különben vendégünk kedvenc étele a mákos tészta és a paradicsomleves, e két nagyon gyorsan megfőzhető, egyszerű étek, annak ellenére, hogy mesterszakácsként számtalan ételkülönlegességet el tud készíteni. A főzés tudománya komoly ismereteket feltételez és ahhoz, hogy valaki mestere legyen a szakmának elhívatottság kell – vallja Paskó atya. Ő maga öt hat-évesen gondolkodás nélkül válaszolta, hogy felnőttként pap vagy szakács szeretne lenni, pedig abban az időben nem volt ez ennyire divatos mesterség. A konyhában hamar megtalálta a helyét, édesanyja hivatásos szakácsnő volt, kíváncsiságát a szakma iránt tőle örökölhette. Édesapjától (aki felnőtt fejjel vágyaira hallgatva vasesztergályosból tűzoltó lett) pedig a kezdeményezőkészséget és kitartást láthatta, azt, hogy az álmok beteljesítése soha sem késő.

Tizenhét település 71 borászának 106 bormintája mérettetett meg a harmadik alkalommal megrendezett hegyközszentmiklósi borversenyen március 7-én: A fehér száraz, fehér aromás, vörös (valamint a helyi gazdák számára megengedett magántermő) kategóriákban versenyző bormintákat az eddigi szokástól eltérően idén négytagú zsűri – Féth Imre, Nagy Sándor, Oláh Zoltán-Lóránd és Zatykó István – rangsorolta (lásd keretes írásunkat).

Miközben a megmérettetés zajlott, a szervezők jóvoltából finomabbnál finomabb falatok kerültek terítékre. Természetesen az elmaradhatatlan tombolán ismét sok értékes eszközt húztak ki a szerencséseknek, melyek a szőlész-borász feladatokhoz jelentenek segítséget. A jó hangulathoz Pontos József biztosította a zenét. Külön élmény volt a külföldről hazalátogató Csóka Szabolcs zenész is, aki rövid ideig szórakoztatta a megjelenteket.

Székelyhídon tartották meg az I. Erdélyi és Partiumi Bormustrát

Városunkban rendezték meg az első Erdélyi és Partiumi Bormustrát március 6-án. Ugyanaznap tartotta éves közgyűlését az Erdélyi Magyar Borászok Egyesülete (EMBE).

A bormustra egyedülálló kezdeményezés régiónkban, közel ötven mintát neveztek be a borászok, amelyeket egy neves borszakértőkből álló szakmai bizottság értékelt nyilvánosan. A Balla Géza (Arad-hegyaljai borász), Borbély Zsolt Attila (borszakértő), Geönczeöl Attila (felvidéki borász), Serli Csilla (Nachbil borászat) Szövérdffy Zoltán (borszakértő, a Rovinhud főszervezője) alkotta csapat külön érdekessége, hogy különböző szempontból tudtak reflektálni a borokról: egyesek borkészítőként, mások borkóstoló szakemberként.

Minden bormintát megkóstolhattak a jelenlévő bortermelők is. A szakértők ötösével nyilvánosan elemezték, értékelték a nedűket, és ahol szükség volt, ott megoldást is javasoltak a hibák kijavítására vagy elkerülésére.

Fergeteges hangulatban telt a negyedik alkalommal megszervezett, idei nőnapi bál Érköböl­kúton március 7-én a helyi kultúrotthonban.

A bál hagyományai már az előszervezésben is felbukkantak, ugyanis ilyenkor a falu férfi tagjai igencsak kitesznek magukért, hogy megtiszteljék, megkíméljék a hölgyeket eme jeles nap alkalmából. Ilyenkor a terem berendezésétől, a takarításig, főzésig mindent szorgos férfikezek végeznek el. A bál előtti napon már megkezdődik a sürgés-forgás, takarítás, pakolás, krumpli- és zöldségpucolás, disznóvágás, hogy előkészítsék a másnapi ízletes vacsora alapanyagait és a termet a hölgyek méltó fogadására. A férfiak a hölgyek iránti tiszteletük és rajongásuk jegyében, jókedvűen végzik a feladatokat, így estére mindig hangulatos nótaesttel zárják a napot. Nem volt ez másként az idén sem. A segítők külön örömére szolgált a tény, hogy a bál napjára a falu férfi tagjai közös önkéntes kalákamunkájával elkészült az a húsz asztal, amelyek a jövőben a falu javát fogják majd szolgálni. Nem kell már máshonnan asztalt kölcsönözniük egy-egy rendezvény alkalmából, hisz ott lesznek a saját kezük munkái. Ez jó példa arra, hogy összefogás, közös munka által lehet csak előrehaladni, megteremteni egy faluközösség jövőjét .