^ Vissza Fel
Kanapé kategória bejegyzései:

„Kágya az én boldog világom”

Kanapé    2019. szeptember 30. hétfő 
 637

Beszélgetés dr. Kecskeméti István gyermekpszichiáterrel, a foglalkozásterápia népszerűsítőjével

Az ódon kastélyok falai titkokat rejtenek. Néha kibogozhatatlanok, máskor átlátszóak ezek a titkok. S titkokat rejt minden ember, némelyik kibogozhatatlan titkokat. Az emberi elme titkait fürkészve töltötte majd egész életét dr. Kecskeméti István, nemzetközileg elismert gyermekpszichiáter, a romániai gyermekpszichiátria egyik úttörője. S hogy mi köze a két dolognak egymáshoz? Kecskeméti István több mint tíz éven át igazgatta a nagykágyai kastélyban működő neuropszichiátriai betegségben szenvedő gyermekek otthonát. A kastély 1895-ben épült, Pongrácz Vilmos alakíttatta át, a család birtokába házasság révén került klasszicista stílusú kúriát, amit 1820-ban Lónyay József császári és királyi kamarás építtetett Kágyán. A kastélyban ma is szociális intézmény működik. A Pongrácz család 1944-ig élt Nagykágyán. A ma Ausztriában élő Pongrácz Vilmos és Kecskeméti István barátok, e barátság kezdetét is hadd fedje titok. Székelyhídra együtt érkeztek, az 1947-ben már Budapesten született gróf és az idén még gyógyító 84 éves orvos, aki mosolyogva fedi fel hosszú élete „titkait”s nosztalgiával mondja: „Kágya az én boldog világom”

„Ember küzdj és bízva bízzál!”

Kanapé  2019. augusztus 30. péntek 
 974

Beszélgetés Kormányos László történésszel, a Petőfi-líceum történelem szakos tanárával

Kollégámmal, dr. Kormányos László történelem szakos tanárral mindig tudok szakmai, de a mindennapi élet problémáiról is beszélgetni. Most ugyanez történt, hisz ebben az interjúban ötvöztük a szakmai és magánéleti kérdéseket, hogy egy kicsit mindenki jobban megismerhesse ezt a szerény, visszahúzódó embert. Beszélgetésünk során kiderült, hogy jómagam is mennyi mindent nem tudtam róla eddig.

– Hogyan emlékszel vissza a gyerekkorodra?

– Nem voltam túl jó gyerek, sem túl jó tanuló. Mindig azt tanultam, ami érdekelt, amit szerettem. Mindenben az kerestem, hogyan működik, hogyan áll össze az apró részletekből valami nagy egésszé. Mondhatni, hogy kereső, kutató gyerek voltam, és felnőttként is a kutatásnál maradtam. Engem mindig a rendszerek érdekeltek, az, ahogyan a dolgok működnek és a világ legnagyobb rendszerei a történelemben vannak: az államok, társadalmak, művészeti irányzatok. Ezek működését keresem, kutatom a mai napig.

Kövesd a szív szavát

Kanapé  2019. június 28. péntek 
 316

Beszélgetés Tokár Imolával, az érseléndi református gyülekezet vezetőjével, székelyhídi segédlelkésszel

„Ha a felhők fölött az űr van, akkor hol lakik Isten? Hol van a mennyország?” – kérdezte meg annak idején elképedve szüleitől a tízéves kislány, miközben egy tudományos dokumentumfilmet nézett a televízióban. Időközben Tokár Imola rájött, hogy Isten köztünk lakozik és követve presbiter édesapja példáját, úgy döntött, hogy lelkészi hivatást választva, az Úrnak szenteli életét.

Az ő életútja megdöbbentő volt számomra, olyan, mint egy kinyilatkoztatás, mert ez idáig még soha nem találkoztam papnővel. Lehet, ez most sok hívő protestánsnak hihetetlenül fog hangzani, de az olvasóknak tudniuk kell, hogy a világ számos táján a legtöbb embernek elképzelhetetlen, hogy egy nő lelkész legyen. A legtöbb vallásban a nők a mai napig nem tölthetnek be vezető szerepet. Ez azonban nem jelentett akadályt Tokár Imolának, aki jelenleg a székelyhídi református egyházközség felkérésére megbízott segédlelkészként tevékenykedik (érseléndi lelkipásztori szolgálata mellett).

„Együtt táncolni más”

Kanapé  2019. április 5. péntek 
 90

Beszélgetés Alba Requejo Hernández spanyol önkéntessel

Alba Requejo Hernández az Ér Hangja Európai Önkéntes Szolgálati Programban nyert projektjének keretében augusztus végéig Székelyhídon fog élni. A huszonkét éves lány a zajos Madrid mellől, Tres Cantosból érkezett Székelyhídra. Spanyolországban végezte tanulmányait, először egy nemzetközi iskolába járt, majd spanyol középiskolába és egyetemre. Nemzetközi kapcsolatokat tanult, amit tolmács- és fordítóképzéssel kötött egybe. Feladata az egyesületnél a helyi kulturális örökségek megismertetése, népszerűsítése.

„Nem ítélkezem külföldiként…”

Kanapé    2019. március 4. hétfő 
 401

Interjú az Ér Hangja Egyesület kanári-szigeteki önkéntesével, Andrea Sofía Sánchez Almeidával

Andrea az Ér Hangja Európai Önkéntes Szolgálati Programban nyert projektjének keretében augusztus végéig Székelyhídon fog élni. A hu­szonkét éves lány a Marokkó partjaitól nem messzi Kanári-szigeteken született, ott élt tizennyolc éves koráig, nemzetközi iskolába járt, majd elhagyta a szülőföldet, hogy Skóciában nemzetközi kapcsolatokat, politikatudományt tanuljon. Arról beszélgettünk miben más és miben hasonló itt élni mint egy szigeten.

Álmainkért tudni kell küzdeni

Kanapé  2018. december 10. hétfő 
 101

Turdean Éva közösségi asszisztens szerint sosem késő változtatni életünkön

Gyermekkorunk nagy terveinek bűvöletétől sokunkat messze sodor az élet. A mindennapok taposómalma beledarál a szürke tömegbe… s aztán valami villan. Egy mosoly közelebb enged bennünket egymáshoz. Kíváncsivá tesz. Honnan e sugárzás? Honnan ebben a mai, rohanó, panaszkodó világunkban szokatlan derű, jókedv, életerő. Ilyennek láttam Évát megismerkedésünk előtt. Tettrekésznek, derűsnek, jókedvűnek, életerősnek, s most méginkább azt gondolom, olyan ember ő, aki lehet példakép. Turdean Éva – lánykori nevén Nagy Éva – pár hónapja közösségi asszisztens lett Székelyhídon.

„A gondviselés, ami oda terelt”

Kanapé  ,   2018. október 8. hétfő 
 168

Adakozó lelkű Nagyfalusi Éva, a Gyermek Jézus Otthon új vezetője

Magyarországon született, Nyugat-Európában is tanult, marketingkarriert épített, aztán lelki kincsek után eredt, így a Dévai Szent Ferenc Alapítvány kötelékeiben találta meg helyét Nagyfalusi Éva, aki augusztus óta vezeti Székelyhídon az alapítvány Gyermek Jézus-otthonát. A vele készült sorok betekintést engednek Csaba testvér mindennapjaiba, de a saját nemes tulajdonságaiba is.

Ha elindul a vonat…

Kanapé  , ,   2018. szeptember 10. hétfő 
 507

Kovács Anna egykori áru- és jegypénztáros a székelyhídi vasútállomás virágkoráról és hanyatlásáról

Egyetemi éveim alatt rengeteget utaztam, és a mai napig szívesen ülök vonaton. Nekem ott mindig megvan az utazás varázsa, ami más járműhöz nem hasonlítható. Így van ezzel Kovács Anna egykori jegypénztáros is, aki – bár első vonatútja gyerekként édesapjával a nagyváradi kórházba vitte és munkaköréből kifolyólag harminc évig többnyire csak a jegypénztár ablakai mögül figyelte a tovasuhanó vonatokat – a mai napig szereti őket, az utazást és csak azt bánja, hogy soha nem jutott el a tengerpartra.