^ Vissza Fel
Kanapé kategória bejegyzései:

Kövesd a szív szavát

Kanapé  2019. június 28. péntek 
 291

Beszélgetés Tokár Imolával, az érseléndi református gyülekezet vezetőjével, székelyhídi segédlelkésszel

„Ha a felhők fölött az űr van, akkor hol lakik Isten? Hol van a mennyország?” – kérdezte meg annak idején elképedve szüleitől a tízéves kislány, miközben egy tudományos dokumentumfilmet nézett a televízióban. Időközben Tokár Imola rájött, hogy Isten köztünk lakozik és követve presbiter édesapja példáját, úgy döntött, hogy lelkészi hivatást választva, az Úrnak szenteli életét.

Az ő életútja megdöbbentő volt számomra, olyan, mint egy kinyilatkoztatás, mert ez idáig még soha nem találkoztam papnővel. Lehet, ez most sok hívő protestánsnak hihetetlenül fog hangzani, de az olvasóknak tudniuk kell, hogy a világ számos táján a legtöbb embernek elképzelhetetlen, hogy egy nő lelkész legyen. A legtöbb vallásban a nők a mai napig nem tölthetnek be vezető szerepet. Ez azonban nem jelentett akadályt Tokár Imolának, aki jelenleg a székelyhídi református egyházközség felkérésére megbízott segédlelkészként tevékenykedik (érseléndi lelkipásztori szolgálata mellett).

„Együtt táncolni más”

Kanapé  2019. április 5. péntek 
 74

Beszélgetés Alba Requejo Hernández spanyol önkéntessel

Alba Requejo Hernández az Ér Hangja Európai Önkéntes Szolgálati Programban nyert projektjének keretében augusztus végéig Székelyhídon fog élni. A huszonkét éves lány a zajos Madrid mellől, Tres Cantosból érkezett Székelyhídra. Spanyolországban végezte tanulmányait, először egy nemzetközi iskolába járt, majd spanyol középiskolába és egyetemre. Nemzetközi kapcsolatokat tanult, amit tolmács- és fordítóképzéssel kötött egybe. Feladata az egyesületnél a helyi kulturális örökségek megismertetése, népszerűsítése.

„Nem ítélkezem külföldiként…”

Kanapé    2019. március 4. hétfő 
 388

Interjú az Ér Hangja Egyesület kanári-szigeteki önkéntesével, Andrea Sofía Sánchez Almeidával

Andrea az Ér Hangja Európai Önkéntes Szolgálati Programban nyert projektjének keretében augusztus végéig Székelyhídon fog élni. A hu­szonkét éves lány a Marokkó partjaitól nem messzi Kanári-szigeteken született, ott élt tizennyolc éves koráig, nemzetközi iskolába járt, majd elhagyta a szülőföldet, hogy Skóciában nemzetközi kapcsolatokat, politikatudományt tanuljon. Arról beszélgettünk miben más és miben hasonló itt élni mint egy szigeten.

Álmainkért tudni kell küzdeni

Kanapé  2018. december 10. hétfő 
 82

Turdean Éva közösségi asszisztens szerint sosem késő változtatni életünkön

Gyermekkorunk nagy terveinek bűvöletétől sokunkat messze sodor az élet. A mindennapok taposómalma beledarál a szürke tömegbe… s aztán valami villan. Egy mosoly közelebb enged bennünket egymáshoz. Kíváncsivá tesz. Honnan e sugárzás? Honnan ebben a mai, rohanó, panaszkodó világunkban szokatlan derű, jókedv, életerő. Ilyennek láttam Évát megismerkedésünk előtt. Tettrekésznek, derűsnek, jókedvűnek, életerősnek, s most méginkább azt gondolom, olyan ember ő, aki lehet példakép. Turdean Éva – lánykori nevén Nagy Éva – pár hónapja közösségi asszisztens lett Székelyhídon.

„A gondviselés, ami oda terelt”

Kanapé  ,   2018. október 8. hétfő 
 146

Adakozó lelkű Nagyfalusi Éva, a Gyermek Jézus Otthon új vezetője

Magyarországon született, Nyugat-Európában is tanult, marketingkarriert épített, aztán lelki kincsek után eredt, így a Dévai Szent Ferenc Alapítvány kötelékeiben találta meg helyét Nagyfalusi Éva, aki augusztus óta vezeti Székelyhídon az alapítvány Gyermek Jézus-otthonát. A vele készült sorok betekintést engednek Csaba testvér mindennapjaiba, de a saját nemes tulajdonságaiba is.

Ha elindul a vonat…

Kanapé  , ,   2018. szeptember 10. hétfő 
 489

Kovács Anna egykori áru- és jegypénztáros a székelyhídi vasútállomás virágkoráról és hanyatlásáról

Egyetemi éveim alatt rengeteget utaztam, és a mai napig szívesen ülök vonaton. Nekem ott mindig megvan az utazás varázsa, ami más járműhöz nem hasonlítható. Így van ezzel Kovács Anna egykori jegypénztáros is, aki – bár első vonatútja gyerekként édesapjával a nagyváradi kórházba vitte és munkaköréből kifolyólag harminc évig többnyire csak a jegypénztár ablakai mögül figyelte a tovasuhanó vonatokat – a mai napig szereti őket, az utazást és csak azt bánja, hogy soha nem jutott el a tengerpartra.

Szakmák jönnek, szakmák mennek…

Kanapé  ,   2018. július 13. péntek 
 956

Akivel kezdődött és végződik a televíziószerelés városunkban: Rotter Vilmos történeti áttekintése

Még emlékszem a televíziózás csodájára és arra a csalódásra, amikor az esti mese legelőször színesben ment otthon a tévében, és nekem hiányzott az a jól megszokott fekete-fehér nosztalgia, habár már egy teljesen más nemzedék tagja vagyok, mint a régiek. A mostani generáció tagjainak Rotter Vilmos és a televíziós szakma története ugyanilyen esti mese kategóriába sorolható, tehát úgy is kezdhetném, hogy: „hol volt, hol nem volt…”
Azonban az a hatalmas szerencsénk, hogy még jó néhányan vannak köztünk azok közül, akik megélték ezt a televíziós kort, és akik mesélni tudnak nekünk róla.

„Magamat próbáltam mindig felépíteni”

Kanapé,Kultúra    2018. június 17. vasárnap 
 413

Nagy hiphopbuli kerekedett a sportpályán a magyarországi rapper, Deniz (Rizner Dénes) irányításával. Gyorsinterjúnkból hátha jobban megismeri most a helyi nagyközönség.

– Melyek a vezérelveid a szövegírásban hiphopperként, rapperként?

– Mivel hiphopzenével foglalkozom és ennek szerintem egyik alapvető jellemzője, hogy ha valaki kiáll a színpadra vagy dalokat ír, akkor olyan dolgokról beszéljen, amelyek valóságosan vele megtörténtek vagy amelyekkel azonosulni tud. Hiszen ettől lesz hiteles az, amit valaki csinál.