Őseinkre emlékezni nemes feladat

Beszélgetés Bokor Zoltánnal, a Pusztai Farkasok Hagyományőrző Íjászegyesület alelnökével

Milyen célokkal jött létre Pusztai Farkasok Hagyományőrző Íjászegyesület?
Az egyesület elsősorban az íjászattal foglalkozik, azon kívül katonai hagyományőrzéssel is, a X. század hagyományaival és életmódjával. Jelenlegi fő célunk az, hogy bekapcsolódjunk egy magyarországi szervezetbe, a Gyepűvédők Szövetségébe, amely a történelmi újrajátszást gyakorolja. Ők is a X. századdal foglalkoznak. Ez egy országos szervezet és mi is szeretnénk arra a szintre jutni, ahol ők vannak.

Céljainkhoz tartozik még a hagyományok terjesztése a vidékiek körében, főként a gyerekeknek, mert őket jobban érdekli és a gyermekfülben jobban megmarad mindaz, amit elmondunk. Azonkívül pedig, ha az időnk és a feleségeink engedik, akkor bárhová elmegyünk, ahová meghívnak.

– Mikor alakult az egyesület?

– Hivatalosan 2007 januárjában alakult, akkor még a tagság három településről állt össze: Érmihályfalva, Nagyvárad, Székelyhíd és még egy negyedik település, ahol kevesebb tagunk volt, ez Szalacs. Majd később csatlakoztak Kerekiből néhányan, így bővült a tagság.

– Hogyan működik az egyesület? Melyek a fő tevékenységek?

– Jelenleg három csoportunk van, a mihályfalvi csapat, a váradi csapat és a székelyhídi csapat, ezeket nemzetségeknek is nevezhetjük, az említett Gyepűvédők Szövetségében állnak össze az egységek. A nemzetségek néha együtt, néha pedig külön lépnek fel rendezvényeken, mivel elválaszt minket egy kis távolság. Amikor saját céljainkra szórakozunk, akkor többnyire megbeszélünk egy helyet, ahol összegyűlünk, és ott örömíjászatot rendezünk, máskor, amikor meghívnak bemutatót tartani, ott szintén előzetes megbeszélés után odautazunk és a viseletben megjelenve felelevenítjük a harci alakzatokat. Az íjászat során gyakorolt lovas harci alakzatokat gyalog mutatjuk be, mert lovaink nincsenek, ez még egy hátrány. Azonkívül a váradi kollégáink puszta kezes és botos, fegyveres harcokat is bemutatnak, ezt hamarosan nekünk is követnünk kell, mert nem maradhatunk le mi sem. Ebben az irányban is el fogjuk kezdeni a gyakorlást.

– Milyen gyakran szoktak találkozni, próbálni?

– Nem túl gyakran, mert többnyire mindenkinek van munkahelye, így nehéz elszabadulni, inkább csak vasárnaponként, havonta egyszer-kétszer, nyári szezonban általában minden héten van bemutató, akkor sokkal sűrűbben, de valódi gyakorlásra nagyon kevés időnk van, az otthoni teendők miatt is nehéz összehozni.

– Milyen díjakat sikerült szerezniük?

– A három csoport közül leginkább a váradiaknak vannak eredményeik, mert ők többet gyakorolnak, és több versenyen vesznek részt. A csapatunkban Wilhelm Ákos országos bajnok a tradicionális íjászatban, szintén neki van Erdély íjásza címe, Rédi Ferenc tavaly Ópusztaszeren pajzsíjászaton második helyen végzett. Azonkívül helyi versenyeken, szalontai, váradi viadalokon több tagunk is szerzett második, harmadik, akár első helyezést is.

– Az egyesület tagjairól mit lehet tudni?

– A tagság sokszínű, mert vannak gyerekek is, a gyerekek azok többnyire csak fiúk. Hét fiú van, akik ide sorolódnak. A felnőttek köréből megemlíthetünk körülbelül három vagy négy lányt, a többiek pedig ifjabb és idősebb férfiak. A korosztály a 10 évestől a 64 évesig terjed, elég bő a választék.

– Ahogy mondta, régebb három nemzetségre tagolódott az egyesület: Minden ugyanúgy megy, mint régen, vagy valami változott?

– A változás abban áll, hogy külön is tudunk rendezvényeket szervezni, lebonyolítani, ha nem ér rá a váradi csapat, akkor megyünk mi, ha mi nem érünk rá vagy nekik közelebb van, akkor mennek ők az illető helyre, ahova meghívtak, ilyen szempontból ez egy változás a szervezet működésében.

– Ha valaki szeretne jelentkezni az egyesületbe Székelyhídon, akkor mi módon teheti meg?
– Természetesen megteheti, keressen meg minket személyesen, és akkor elmondjuk neki, hogy mivel is foglalkozunk, meghívjuk egy olyan rendezvényre, ahol ott lesz a csapat nagy része. Egyelőre még nem akarunk létszámot bővíteni, mert elég kevés idő van az edzésre, valamint nem tudjuk megmondani az embereknek, hova jöjjenek, hol találnak meg minket. Azonkívül a követelmények is olyanok, hogy a jelentkezőnek rendelkeznie kell egy alapfelszereléssel, amit általában önmaga készít el.

– Miből áll ez az alapfelszerelés?

– A X. századi viseletnek az alapfelszereltsége, alaptartozékai a korhű gatya, ing, öv, egy süveg, egy csizma, ezeket el kell készíteni. Ezen felül vannak még felöltők, kaftánnak lehet nevezni, vagy dolmánynak, a fegyverek, íj, nyilak, puzdra, tegez, ha jut rá pénz, akkor fokos, lándzsa, pajzs, páncél, rengeteg mindent meg lehet szerezni. Éppen amiatt, hogy nem nagyon van, amiből megvegyük, inkább mi magunk készítjük el az eszközeinket, így legalább olyanok, amilyennek mi akarjuk.

– Mikor lesz a legközelebbi találkozó? Mit terveznek a „pusztai farkasok” 2011-re?

– Január végén, ha engedi az idő, akkor tartjuk az évnyitót, ha nem akkor áttolódik februárra. Valószínű, hogy ezt Szalacson fogjuk megtartani, mert ott van egy olyan hely, ahova ki szoktunk járni, egy szép völgy a szőlőhegyen és ott kellemes környezetben, jó sültszalonna mellett ejthetjük meg az örömíjászatot. Az egyik nagy célunk az, hogy megépítsük végre a jurtánkat, tavaly már elkezdtük, de nem sokra jutottunk vele, anyagot szereztünk hozzá. Már elkészült a tündökgyűrű, ez a tetőgyűrű és az idén megpróbáljuk befejezni, hogy Ópusztaszerre, a 2011-es nyílzáporra már jurtával tudjunk menni. Ez június 25-én lesz, amely egyben a magyar íjászat napja is, valamint Árpád atyánkra való emlékezés, a pozsonyi csata emléke.

Fazekas Evelin