Interjú Mészáros Ildikóval, a hip-hop dance táncosok vezetőjével
A Flying Steps hip-hop dance tánccsoport múltjáról, mindennapjairól, jövőbeli terveiről beszélgettünk Mészáros Ildikó tanárnővel. A 2008 novemberében alakult csoport vezetője, koreográfusa többek között hangsúlyozza, nagyon fontos, hogy a családias hangulatú próbákon a tanulókat ne csak a tánc kösse össze, hanem „a lelkiekben is kötődjenek egymáshoz”.Egy meleg tea társaságában erről és még sok minden másról beszélgettünk vele, aki a Flying Steps hip-hop dance tánccsoportnak nem csak vezetője, koreográfusa, de egyben szíve-lelke is.
– Hogyan alakult meg a tánccsoport?

– 2008 novemberében pattant ki egy ötlet a fejemből, hogy tánccsoportot alakítok. Ennek előtörténete az, hogy én Biharfélegyházán tanítok, az ottani diákok között pedig volt egy ilyen táncverseny, a VII. és VIII. osztály táncban versengtek egymással. Mivel említettem nekik, hogy még egyetem előtt nekem is volt saját tánccsoportom, amiben táncoltam, ezért megkértek, segítsek nekik  koreográfiát összeállítani. Természetesen szívesen segítettem nekik, sőt három lány a Ki mit tud? vetélkedő középdöntőjébe is bejutott, amit Nagyváradon szerveztek meg. Ennek a sikernek hatására úgy gondoltam, hogy itthon is alakítok egy tánccsoportot azoknak, akik esetleg szeretnének táncolni ebben a műfajban. Székelyhídon több tánccsoport működik, de ebben a műfajban amit én szeretek (hip-hop), ilyen jellegű csapat még nem volt ezért gondoltam, hogy nekivágok.

 

 

– Hány tagú a csapat? Hogyan alakult a megalakulástól napjainkig?

– Az indulás kicsit nehézkes volt. Szórólapokon és plakátokon hirdettem. Nem tánciskolát akartam, hanem egy stabil csapatot, akikkel hétről hétre folyamatosan tudunk próbálni. Az elején nagyon kevesen jelentek meg a próbákon, később ez a szám folyamatosan emelkedett. Ezekből az emberekből sokan még mai napig itt a csapat tagjai, mások úgy döntöttek, nem vesznek részt tovább a próbákon. Egy idő után annyira nagyszámú volt a jelentkezés, hogy nem tudtam foglalkozni egyszerre mindenkivel, mert a terem kicsi volt. Ezért úgy válogattam szét a csapatot, hogy akik fejlődőképesebbek, azokat külön csapatba válogattam, és csak hip-hopot tanítottam nekik. A másik csoportot pedig gyakorlatképpen modern táncokra tanítottam. Ekkor már két kategória volt.Az első fellépésünk egy iskolai rendezvényen volt, ahol a farsangi bálon, akkor ismertettük meg magunkat Székelyhíddal. Ezt követően volt egy kis szünet, mert nem nagyon jöttek a lehetőségek, felkérések. Nekünk ez olyan szempontból volt jó, hogy ez idő alatt is tanulhattunk egyre több táncot, már júniusra volt több kész koreográfiánk, amivel fel tudtunk lépni. S aztán elkezdődött a nyár, falunapok szervezése, és környékbeli falvakban fellépünk és Székelyhídon is.

– Most hány tagú a tánccsapat?

– Jelenleg huszonhaton vagyunk szám szerint. Mára már egy csapat van. Velük dolgozunk.

– Nem nehéz egy ilyen nagy számú tánccsapatot irányítani, összehangolni, kézben tartani?

– Vannak nehézségek, de igyekszünk megoldást találni a felmerülő problémákra. A csapat nagy része VII–VIII. osztályos tanuló, de van 17 és 18 éves tagunk is. Alkalmazkodunk a dolgozatírási periódushoz: ha fontosabb tanulnivalók vannak, akkor a táncot hanyagoljuk és majd bepótoljuk.

 

 

– Mint vezető, hogyan boldogul azzal, hogy a 26 embert   mozgását rendszerbe szervezze, látványossá, tartalmassá tegye? Ez szerintem hatalmas feladat.

– Most már eljutottunk oda, hogy ők is elmondják a véleményüket, hogy ha valahol elakad a koreográfia, akkor együtt keresünk megoldást. Nehéz persze, de igyekszünk.A csapattagok nagyon ambiciózusak, a régi tagokon már nagyon látszik, hogy sokkal magabiztosabban és határozottabban mozognak a színpadon. Most legutóbb Biharfélegyházán léptünk fel, és olyan magabiztosan mozogtak a színpadon, hogy egyáltalán nem izgultam értük. Jó érzés volt őket így látni. El szeretném még azt is mondani, hogy a próbák is nagyon családias hangulatban telnek. Általában a próbák kétórásak, kis bemelegítés, táncolás, de mindig hagyok helyet a beszélgetésnek is, hogy ismerjem meg őket, ki milyen lelkületű, mert úgy könnyebben tudunk dolgozni. Fontosnak tartom azt, hogy lelkiekben is kötődjenek egymáshoz, ne csak a tánc kösse őket össze. Mindig helyt adunk a beszélgetésnek.

– Ez egy vegyes csapat?

– Igen. 22 lány és 2 fiú van, így alakult, ennek a megtervezése nem volt szándékos.

– Ha valaki szeretne csatlakozni a csapathoz, akkor ez lehetséges-e? Ha igen, akkor hogyan?

– A helyek száma korlátozott. Amint egy hely szabadul, tehát valaki úgy dönt, hogy már nem akarja folytatni – szép emlék volt az életében, de már váltani szeretne – nehéz szívvel, de természetesen elengedjük.

– Milyen fellépéseitek voltak eddig?

– Karácsonykor felléptünk az Arany karácsony című műsor keretein belül, Erdei Katalin meghívására, falunapokon, ifjúsági rendezvényeken, iskolai programokon.

 

 

– Ha valaki szeretne meghívni titeket fellépni, akkor mit kell tegyen?

– Az elmúlt nyáron is minden helyen ingyen léptünk fel, nem kértünk fellépési díjat, csak annyit kérek mindig, hogy a gyerekek szállítását oldják meg, és ha van egy ebéd, akkor szívesen elfogadjuk.

– A 2010. évre is ez vonatkozik?

– Igen. Most így gondolom, de változhat. Nincs támogatónk, ezért, ha ruhára van szükség, akkor  igyekszem úgy összeválogatni a fellépő ruhákat, hogy ne kerüljenek sokba és máskor is lehessen viselni őket. De ha másképp nem tudjuk megoldani, akkor elképzelhető, hogy kérek egy jelképes összeget, amivel a lányok fellépő ruháját tudjuk majd fedezni.

– Van egy legkedvesebb élmény, például egy fellépés, amire szívesen gondol vissza?

– Én mindegyik fellépésre szívesen gondolok vissza, mindenütt szívesen felléptünk.

– Ön is jár továbbképzésre valahova?

– Nem voltam még, úgy vagyok vele, mint Csikó Szabolcs a Csillag születik című műsorból, hogy figyelem az interneten, a tévében mások fellépését. Nem ellopom, csak figyelem őket és abból összeállítom a koreográfiát.

– A kedvenc zenei stílusa a hip-hop. Otthon is inkább ezt hallgatja?

– Nemcsak ezt hallgatom, de nyomon követem az új számokat.

– Mennyi idő alatt készül el egy koreográfia betanítása?

– Változó. Nyáron sokkal könnyebben megtanulták, de attól is függ, hogy milyen hosszú a szám. Van olyan koreográfia, amit két hónapig is próbáltunk, míg jól ment, de volt olyan, amit egy hét alatt sikerült megtanulni.

– Hol szokott a Flying Steps próbálni?

– Gavrucza református lelkész felajánlotta, hogy az Református Ifjúsági Központ nagytermében próbálhatunk. Az a terem megfelel, mert jó sokan elférünk.

 

kérdezett: Aszalós Tímea