,,Miért élnénk, ha nem egy álomért?”

A művészeti alkotótábor résztvevői összetett élményekkel gazdagodtak

Mindig is szerettem a Csorján Melitta által szervezett művészeti alkotótáborokat, mégha csak rövid időre is tudtam bepillantani azokba. Magával ragadott a gyerekek önfeledt, már-már idilli békességet idéző alkotási láza. Ez volt az a tábor, ahol nem volt az iskolai ,,kell”, mégis mindenki  önmagát túlszárnyalva dolgozott, megfeszülten figyelt, festett, rajzolt, nemezelt vagy selyembe álmodott színeket. Az ember csak kapkodta a fejét, hogyan is kerültek a diófára a papírdarvak, hova trappol időutazóként egy lovasszekér tele gyerekkel, vagy mit fejeznek ki tanítványaim kézzel-lábbal mutogató kontúrjai az óriásplakáton.

Minden szülő, kíváncsiskodó megnézhette a tábor végén a megszületett alkotásokat a múzeum egyik termében, vagy a kezdetekben a városi színház épületének előcsarnokában, mert mindig is volt közös tárlata a kis művészeknek, de az igazi élmény szerintem nem a műalkotások ,,megtekintése” volt, hanem a  közös alkotásnak, a méhkasszerű zsongásnak a részévé válni ezekben a  táborokban, aminek Melitta találóan adta épp a Méhike nevet.

Gyermekáldás miatti éves szünet után a tábor tizennegyedik alkalommal húzta fel a vitorláit. Másodjára szervezték Gyermek Jézus Szabadidő- és Sportközpontban, azaz a székelyhídi strandon.

Besegítő szervezőként személyesen is része lehettem a tábor nyüzsgő életének. Sok év alatt kikristályosodott egy napirend, illetve táborrend: mindig jókedvű tornával indul a nap, ezt követi a csoportbontás, ami csak annyit jelent, hogy mindenki mással kezd, azután előbb-utóbb minden tevékenység mindenkinél sorra kerül. A tevékenységek a különböző művészi és kézműves technikák megismerését és elsajátítását jelentik.

A délelőtt inkább a művészeté, idén Kormos Áron debreceni angol szakos tanár vezetésével az impresszionista festési stílust próbálhatták ki a gyerekek igazi festők módjára a réten tájképet festve, a kollázstechnikát Csorján Melitta mutatta be. A gyerekek kortárs alkotók portréit meghökkentő módon alkották újjá. A nagyobbakkal szintén Melitta óriásgraffitit készített az összetartozás jegyében. Szász Zsuzsa keramikus és Nádasi Évi bábszínházi műhelyvezető, jelmezvarró idén maszkkészítést tanított a gyerekeknek, amit száradás után akrillal ki is festhettek. Szabó Erzsó nemezművész színes gyapjúival indította be a gyerekek fantáziáját, tőle a nemezelés fortélyait lehetett „ellopni” a gyapjúszálak türelmes alakítgatásával, esetleg öt órán át tartó (!) tömörítésével. Többen erre is kaphatóak voltak! A gyapjúnak egy másik felhasználásával is találkozhattak a gyerekek, a sárospataki waldorfos oktatók, Bornemissza Panni tanító- és Aranyosi Kata óvónő irányításával csak a szálakat hajlítva, tekerve lenge gyapjúangyalokat formáztak ebből a sokoldalú anyagból. Ugyancsak Pannival eperkemanót is lehetet varrni, ami a Waldolf-babák varrásmódja szerint csak természetes anyagból készülhetett: gyapjúból, pamutból.

Ebéd után csendes pihenő volt, amiben helyet kaphatott a fürdés Beregszászi Ferenc ,,fürdőmester” felügyeletével, az alvás vagy a közös mesehallgatás a táborban minden évben megjelenő kék mesetakaró borítása alatt. A mesehallgatás, mint Melitta elmondta, azért is fontos, hogy ne aludjon ki a gyerekek belső látása, ezért a meséket mindig beszélgetés, majd rajzolás követte.

A délután vagy a megkezdett munka folytatásával vagy újabb tevékenységgel zajlott. Lehetett musical- és rajzfilmdalokat tanulni Schaff Panni zenetanárnővel, egy angol nyelvű gyerekdalt dramatizálni, bábokat és díszleltet készíteni hozzá újrahasznosított anyagokból Ványa Blanka magyar szakos tanár, Kormos Áron és jómagam segítségével.

Melitta szavait idézve a tánc is alkotás, így idén a Debreceni Hajdú Néptánc Egyesület Hajkefe Társulatának néptáncosai, Pásztor Lajos és Ircsi irányításával a szatmári táncokból kaptak ízelítőt a gyerekek, akár a reggeli tornamozdulatokba csempészve, vagy a délutáni programban helyet kapva. A zárónapra is gondolva csángó körtáncokat is tanítottak nekünk.

A tábor végére műalkotások, kézműves remekek kerültek a falakra, gerendákra, fejekre, csuklókra, elfogytak a nagymamák küldte finomságok, megérkeztek a szülők, támogatók, érdeklődő strandolók, és elkezdődött a hagyománnyá vált gálaműsor. A gyerekek a Valahol Európában és A Pál utcai fiúk musical változataiból énekeltek el egy-egy dalt, a bábjátékban szereplők énekkel és tánccal kísérve megmutatták, mit tennének a részeg tengerésszel. A szülőket is megmozgató táncokhoz a zenét a debreceni Törköly zenekar húzta Bárdosi Ildikó és Molnár Miklós zenetanárok közreműködésével. A tábor megálmodója, Csorján Melitta köszönetet mondott mindenkinek, aki segítette a tábor létrejöttét, a szervező debreceni és helybeli művészeknek, pedagógusoknak, a székelyhídi önkormányzatnak, a Pro Székelyhíd Egyesületnek. Az öt napig tartó közös tervezgetések, megvalósítások, játékok, beszélgetések után elmondhatjuk, hogy kicsi és nagy megélhetett valamit abból az összetartozásból, amit a Pál utcai fiúkban így fogalmaztak meg ,,Te meg én ugye soha szét nem szakadunk/Gyere mondd, hogy a grund mi vagyunk!” (Dés László, Geszti Péter: Mi vagyunk a grund!)

Jagos Helén